Öt stáció

1 Hogyan találhatnék valami semmit – bámulva reggeltől hosszan a szorgos okoskodást, ahogy a világ teszi magát, teszi a rendet a rendetlenségbe, ama másik, másképp lehetetlen, engesztelhetetlen rendbe.   2 Megtörtél kemény ész, bevallom. Ha szél zúg, süketen is hallom. Fészkeli magát a törésbe, forrasztva a részt az egészbe.   3 Ím, lehajtod fejed a keresztre, a hordalék szigetre.   4 Vagy mégis valami elevenre?   5 Micsoda madár!