Négy távirat

…nőni fog, terebélyesedni – – a nap mértéktelen pupillája kitágul – – a nagy gödör befogadja lent – – mi vakon odaülünk a gödör peremére – – egymás derekát átfogva – – ringva – – rituálisan feszegetve szemünk, hogy ne érje váratlanul a pillantás borzasztó átmérője – – csak hová a táviratot a hírrel?

vigyázva tegyetek a nyakára gerendát – – beleiből vigyázva a pépet – – állítsatok szalmabábut az egykori lábnyoma mellé – – a miséket fújjátok be ezüstös – – nem feledkezve meg a győzelmi hordókról sem – – tévedni fogtok, ha pöccinti a döglégy a szárnyát – – másutt nem leltek ilyen lakomára – – a költészet beteljesedik

a rettegett tízekből a húsz – – mert mint a nyű szaporodnak – – a világra így épül a világ (míg a logika illegalitásba vonul) – – (és csudás felhősödés is közben) – – (a Szíriuszon új isten jelenését várják) – – de csak átmeneti lesz a Meteorológia – – az ereszről csöppen víz – – és mondják – – valahol kicsavarták a követ – – nézhetjük újra egymást – – megannyi koraszülött – – nagy Fekete Lukba hull be a mag – – ott pörgeti tovább az örvény a rotáción az apróhirdetést – – dermedt egyenlőségben újra, a szar és a virág

Kivédhetetlen, mert hazug – – miközben némely illuzió ölti álarcát a sorsnak – – jaj, Szivi, itt átvernek bennünket – – pedig a forgalom is lelassul, ha valami elvérezni akar – – mivel oly nagy a tapintat már – – még a lángos-elosztónál is korrektül fagyasztják a hőt – – még a nyilvános is bizalmas hírbe menekül – – ha szeretkezünk a holnapi priccsen, pontos távcső figyeli, hogy csíraképes-e – – így szexualizálódik a világ – – élvez, aki öl – – élvezünk mi is, amikor bennünket ölnek