|
A 70 éves Vásárhelyi Miklósnak
– az embertelenség másik országútjáról.
| Az a fölnyilallt lóláb a hóban, |
| széttört mozsárcső mellette! |
|
| hogy ilyen megkésett szilánkokról még mindig |
|
| az égalj is gennyes, de szép |
| a Gross-Born-i tábor ege átível az Antarktiszon |
|
| ha eltévedne talán mutatkozna rés |
| és tobozok szórnák a pikkelyeket |
| kirajzolnák az égbolt hátuljára |
| – szerettelek mint egy csillag! |
|
| de ki kell még mosni a kapcát |
|
| rezeg a késő őszben a kavicsbánya vize |
| itt sincs rés az Isten talárján |
| a halak nem tudnak kilovagolni a vízből |
|
|
|