Fiatal barátaimnak
Darabnyi föld elég a lélekzethez: |
az Éden ott játssza meg magát. |
|
A homoksír is termőre fordul, |
|
ha már a tegnap is holnap. |
|
|
Katonadolog
A 70 éves Vásárhelyi Miklósnak
– az embertelenség másik országútjáról.
Az a fölnyilallt lóláb a hóban, |
széttört mozsárcső mellette! |
|
hogy ilyen megkésett szilánkokról még mindig |
|
az égalj is gennyes, de szép |
a Gross-Born-i tábor ege átível az Antarktiszon |
|
ha eltévedne talán mutatkozna rés |
és tobozok szórnák a pikkelyeket |
kirajzolnák az égbolt hátuljára |
– szerettelek mint egy csillag! |
|
de ki kell még mosni a kapcát |
|
rezeg a késő őszben a kavicsbánya vize |
itt sincs rés az Isten talárján |
a halak nem tudnak kilovagolni a vízből |
|
|
|
Négy távirat
…nőni fog, terebélyesedni – – a nap mértéktelen pupillája kitágul – – a nagy gödör befogadja lent – – mi vakon odaülünk a gödör peremére – – egymás derekát átfogva – – ringva – – rituálisan feszegetve szemünk, hogy ne érje váratlanul a pillantás borzasztó átmérője – – csak hová a táviratot a hírrel? |
vigyázva tegyetek a nyakára gerendát – – beleiből vigyázva a pépet – – állítsatok szalmabábut az egykori lábnyoma mellé – – a miséket fújjátok be ezüstös – – nem feledkezve meg a győzelmi hordókról sem – – tévedni fogtok, ha pöccinti a döglégy a szárnyát – – másutt nem leltek ilyen lakomára – – a költészet beteljesedik |
a rettegett tízekből a húsz – – mert mint a nyű szaporodnak – – a világra így épül a világ (míg a logika illegalitásba vonul) – – (és csudás felhősödés is közben) – – (a Szíriuszon új isten jelenését várják) – – de csak átmeneti lesz a Meteorológia – – az ereszről csöppen víz – – és mondják – – valahol kicsavarták a követ – – nézhetjük újra egymást – – megannyi koraszülött – – nagy Fekete Lukba hull be a mag – – ott pörgeti tovább az örvény a rotáción az apróhirdetést – – dermedt egyenlőségben újra, a szar és a virág |
Kivédhetetlen, mert hazug – – miközben némely illuzió ölti álarcát a sorsnak – – jaj, Szivi, itt átvernek bennünket – – pedig a forgalom is lelassul, ha valami elvérezni akar – – mivel oly nagy a tapintat már – – még a lángos-elosztónál is korrektül fagyasztják a hőt – – még a nyilvános is bizalmas hírbe menekül – – ha szeretkezünk a holnapi priccsen, pontos távcső figyeli, hogy csíraképes-e – – így szexualizálódik a világ – – élvez, aki öl – – élvezünk mi is, amikor bennünket ölnek |
|
A Névtelen
Ez kikövetkeztethető. A részvét |
s a nektár biztosítva lesz. |
Az özvegy csipketerítőt befonja a pók, |
télvíz idején szarvas jár a kertben, |
|
bent sárgul a tekercs, a bőr… |
|
Nappal ravasz utakat tesz, |
hogy megtévessze gondolatait. |
A hídon mindig zöldbársony kendőt |
mint egy sétálni indult bokor. |
|
Csak később lesz világos, hogy |
a híd alól rég elapadt a víz. |
S hogy nincs jelentősége, de haja |
azóta kezd csomókban hullani… |
|
és felköti nyakára az évfordulós nyakkendőt |
|
Még látja egy pillanatra a magától búcsúzó |
|
|
Fejfák
rebarbara erdőben ébred a fiú |
trópusok szár-lándzsái közt piruló |
keresi kráterét a megnyílt ég |
|
de ez a lány sziluettje már |
és elvégeztetik a hamis teremtés |
|
lerogyott buckák közt köd-maradék |
lovas szeléből a pengeélnyi légszomj |
szederjes bogáncson gyémánt a harmat |
|
a túlparton névtelen állomás |
Majd figyelmeztessetek rá, időben |
|
híd vastraverzein egyetlen túlélő fűszál |
|
boldogságom kiheverhetetlen melankóliája |
|
s majd mondhatod magadénak, mit elmulasztottál – |
többé senki nem veheti el tőled |
|
|
Öt stáció
Hogyan találhatnék valami semmit – |
bámulva reggeltől hosszan |
ahogy a világ teszi magát, |
teszi a rendet a rendetlenségbe, |
ama másik, másképp lehetetlen, |
engesztelhetetlen rendbe. |
|
Megtörtél kemény ész, bevallom. |
Ha szél zúg, süketen is hallom. |
Fészkeli magát a törésbe, |
forrasztva a részt az egészbe. |
|
Ím, lehajtod fejed a keresztre, |
|
Vagy mégis valami elevenre? |
|
|
Négy sor Vörösmartyra
Nyűvek országútján terített |
emeli vihar, ejti szélcsend, |
foncsor nézi tükörben magát |
|
|