Mozgólépcső
| harmatcseppekkel teli barackok a fűben |
|
| fönnakadt szemük üvegesen csillog |
|
|
| csak ondóból is mennyivel többet nyomunk ki |
|
| minden megölt, megölendő állat kifordított bőrrel, |
| gereznával sétál erdőben, folyóparton, utcán |
|
| derűsen köszönnek maguknak, akik szembejönnek velük |
| kifordítatlan bőrrel, gereznával |
|
|
három háború keveredik: a régi, az új, a következő; száguldó cselekmény, szétrobbant esemény, szétszaggatott idő; hangütés: így haltunk meg (jelen, múlt és jövő használata fals, kijelentő és feltételes módé szintén); mit lehet tenni? a háború folyik tovább |
| sosem fognak elégni, uraim! |
|
| még egy krematórium sem bír önökkel, |
| olyan bigottul megmaradtak testnek |
|
|
| de még csak passzív lakó; |
| ugyanazokon az útvonalakon; |
|
(kimerevített filmkockák)
| szorosan a fal mellett, lopóval indul befelé |
| csak a válla, fél feje látszik az útról |
| a lopó szára, ahogy a hóna alól kilóg |
|
| a háttérben rozoga kútház |
| fél lépést beljebb lép az ajtón |
| még látszik a lopó szára, de ő már nem |
| (a kicsit-még elidőzés emblémája) |
|
| a pincében üres hordókat kopogtat végig |
| csákány-nyom mintás agyagfal |
|
|
| pontos kidolgozatlansága adott értelmet a létezésének, |
| viszonyunk az apránkénti gyilkolás volt; |
| eltartott vagy huszonöt évig; |
| most kezdem érezni, hogy a külön-léte megszűnt, |
| sikerült magamba-gyilkolni; |
| kezdődhet a folyamat fordítottja, |
| ki kell bontani magamból újra, |
| azonos csak így lehetek vele; |
|
| feketerigó fulladt a vizes teknőbe, |
| lucskos, élő szemrehányás |
|
| másnap az úttesten egy másik, |
| lemez-vékony nyomatként őrzi az autógumi rajzát – |
| művészi relief az utcaköveken |
|
|
| kövér esőcseppek az ablakon, |
| némelyik, mint a tivoli-golyó, |
| a járatok keskeny kanyarjaiba siklik |
| vízipók gyorsasággal lefut; |
| az ablaktábla alján pára és cseppmentes csík, |
| innét már nincs követhető útjuk, |
| szétcsusszannak a sima felületen; |
| már csak a tisztára mosott üveg csillog |
|
| erős szélvihar a szigetcsúcsnál, |
| a hullámok a lábamig csapnak; |
| a megdőlt sásfüvek esztelen-szapora légiói |
| giacomettis testük fenyegetően csapódik |
|
| egy vízcsepp szétszivárgása a földön – |
| invázió, kapkodás, drámai tervszerűség, |
| ahogy a szemcsék közt utat keres; |
| hódítva előretör, hódítva visszanyomul, |
| szívósan mozdít, billent; |
| már csak itt-ott egy vonagló moccanás a limesen; |
| körülötte szikkadt sivatag |
|
„ezerkilencszázhetvenegy Kisasszony Havában Burkus négy kölyköt szült Pál nem lévén otthon és mert befogadó gazda sem akadt Péter elemészti őket nylon zacskóba teszi mindet azt egy másikba abba köveket és együtt a Dunába a belső zacskón elfelejt lukat szakítani hogy a víz gyorsabban bemenne nyüszítve úsznak a víz tetején amíg a levegő ki nem jön előző nap még magnóra vesszük a hangjukat annyira kedvesek legalább így megmaradjanak mégis…” |
|
| utcakanyarba szorult tanúvallomás |
|
| kék szódásüveg sárga sétabot |
| szüreti pukkanó békák erezik a csendet |
|
| senki nem illeszti vissza a fára |
|
| halcsontra vetkőztek a fák |
|
| és tudni a reménytelenről |
|
| kisiklás előtti másodpercek |
| váltók kattogása csipkézi |
|
| menjetek innét a kamerával! |
| ember haldoklik itt nem valaki |
|
| keletről bezúgó ostorcsattogás |
|
| elég a tundrák hatalmából! |
| sosem elég a tundrák hatalmából! |
|
| hagyjátok élni az ösvények görbületeit! |
|
| mese a távolodó képernyőn |
| Fejfekete Kézszőke Dobpepita hárman |
|
| szóval vesepecsenye lesz magánszafttal! |
|
| hivatalos visszaszolgáltatása |
|
| a görbülő tér gerinc-élén |
|
| kirándulás a fehér mágiába |
|
| plombált csonttörmeléke se világít |
|
| emberek menetelnek egy végleges fal felé |
| ugyanannyian lépnek ki a fal túlsó oldalán |
|
| a fal, ahol nincs semmi, csakugyan fal! |
|
| mint aki útközben el sem indult |
|
| gyerünk vissza a Picsába! |
|
|
|
|