Post ante

breugheli vadászok – tél! tél! ég szürkéjéből kifeslett csorba fénymáz bokorban tövisre szúrt gébics lappangva kásásodik a jég megannyi elszórt pajzs a fű közt, hanyatt ledöntött tócsák, roncs hátterek, szögesdrót lágerekben zúzmara templom mivelhogy megesett már – ám soha végleg