Bolt

Utcavég, utolsó ház.
A védtelen mérleg
számonkérhetetlenül egyforma súlyt mér,
bármiről kérdik a véleményét.
Fölnyitatlan dobozok sora a polcon;
meddőbbek, mint a ki-be csapódó
az évszakok határán.
A raktár sötétjében
magukba omlott zsákok…
Ha lekönyököl
(álmából ébredve se vétené el a mozdulatot)
a mérleg és tavaszi kavicscukorka mellől
a jobb ajtószárny üvegén keresztül
látja a csalános árokpartot,
a szurkozott betongyűrűt –
a raktár sötétjét hátul.
Se késve, se sietve,
eképpen minden.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]