Nikla

Hazugságai kertje lehervadt, beborítja a mogorva őszinteség letarolt nádasai helyén jégsuta lábak – Ennyi maradt a madárból S már sérelmek se, Csak kutyavonítás Híg ötvözete az undornak Kancsójában borkő, s nem tudja: nyelni nehezebb? vagy köpni? A kerti szárítón foszlott ujjasok gubanca az ökörnyál Már nincs szó Az igaz sem elég Ha tél jön, fehér hó esik