Egykor

Vidékre estem – mondták a rettenetes szomszédok lugasos tornácukon a mustszag megikrásodott a pohárban, éjszaka erős, barna lovak nyerítettek, a főispánnak a feje fájt, a patkányok a korzót sem kímélték így jöttünk mi egykor a világra aztán, míg félkézzel a szoknyák alatt a forróbb égövek csapásán – mégiscsak, akárhogyan is, a háború lett a felejthetetlen