Illetéktelen észrevételek
Micsoda…!
|
Micsoda csibeól! Mint a széria-kalapácsok, kopog a sok csőr, lesik a markot, ahogy a magot beszórja
Rézsút így pillantanak az égre, mégis
|
Riport
|
Gyilkos napsütés, körút. A tér fölött fekete transzparens: MAINAPIPARANCS. Csak egy úttestre gurult narancs világít a tölcsér-zsivajban. Az autók kikerülik. Gyermekkéz nem nyúl utána. Felbontatlanul hever.
Állig begombolkozva nézzük
|
És pontosan úgy
|
Néhai Szomjú Mózes nazarénus lakatos és ötvösmester, (nagyapám bizalmasa), a pincezárat pontosan úgy és oda, ahová a szemmérték, a célszerűség és játék,
ahogy a néhai diófát a néhai meggyfától tizenöt méterre, nehogy a pásztáról lezúduló, de igazában mégse lezúduló, mert a lépcsős iszapfogó pontosan tizenöt méterenként ott is
ahogy a szemmérték, a célszerűség és játék
|
Tél
| A ködben madárhang, mint korcsolyák éle távol – |
| fönt ágak rácsozata, támasztalanul. |
|
| Kifagyott nyomokba lépnek, visszafelé. |
|
|
Helyzet
| Szurdik sárga fala közé préselt nyárkivonat. |
| Fönt akác és ecetfák, hanyatt kinyúló rönk-comb, |
| kimosott gyökérpofák kimosott gyökérszakálla. |
| Lent korcs kutya kapaszkodik a földbe |
| s reszket, de nem ereszti. |
|
| A kerékvágásokban kék glisszandó féknyom; |
| már a holnapi csend is itt van. |
| Az üreges falon nagy zsákmányolt fény-pajzs, |
| kemény, arany-zöld legyekkel kiszegecselve. |
|
|
Garancia
|
A Duna, a dombok, az éjszaka. Halk veszkődés a sötétben: kicsit még maradjon minden a helyén. Röntgenpapírba csomagolt díszletek. A gyümölcstároló réseit visszafojtottan feszegeti a túlsó partról a fény. Még ott áll, amikor visszafelé jövök.
Nincs semmi garancia reggelig
|
Illetéktelen észrevétel
|
Madárcsapat hasít a rét egyetlen fája felé, mintha mellette akarnának elhúzni. De nem! A fa zöld fala elnyeli őket. Mintha egy láthatatlan csapó egyszerre verné le mindet.
Csak a kék ég, a lüktető begyekkel megtömött mozdulatlan fa.
|
Farkasrét
|
Át a nagytemetőn, a hamvasztottak alagsori kriptájához. Hosszi folyosó, két oldalt a mennyezetig márványtáblás fiók-rekeszek. Virág és gyertya a falon, virág és gyertya a földön s szemét, virág-hulladék – és mindnek a szaga, mind eltaposva. S minden szűk, a folyosó, a lépcső-lejárat, a fiók-rekeszek. A folyosó mennyezetén dürückös üvegnégyszögek, mint a nyilvános WC-k fölött; hogy nappal is lehessen látni, villanyfény nélkül. Fölnézek, látom a talpakat és skurcban a tovasuhanó lábakat. És virág és szemét és szagok.
Halál és bazár.
|
Erotica naturalis
| Szél fújja vissszájára a leveleket |
|
| mikor feldobja, előre dobja hajukat a szél |
|
| Mikor a keskeny ív kitakarózik |
|
|
| megilletődött ragyogás a leveleken – |
|
| az ágak hüvelyből kirántott |
|
|
|
Gemenc
|
Fénybe bénított holtág Kötélgubanc gyökerű fák A vízen lassan széttartó hullám Tegnapi evező-nyom
Diluviális távolodás
|
Táj
|
Félóra járás a nomád áramfejlesztőktől. Itt már átsüt a vízen az alsó-égi nap. Később felszáll egy madár, és síkos szárnycsapásokkal köröz az egybeszabott rétek fölött.
Árnyéka lassúbb lent, mint a röpte odafönt.
|
Dél
|
Üres ablakon kiloccsantott kancsó Kovácsolt lombra zuhantott ezüst lófarok Az óra most üt mellé Fehér gondolatkapcsolások
A felvillanó résben a pontos idő
|
|