Kiemelések – írhattam volna alcímnek, s ezt ha szó szerint érti az Olvasó, joggal gondolna arra a senkiföldjére, ahol a próza már nem próza s a vers még nem vers. Ami erről a területről begyűjthető, másképp azonos önmagával, mint egy tiszta műfajú vers vagy próza. Valamiképpen az eldöntetlenségben időzik, viszont annyira makacsul, hogy semmi erővel nem mozdítható el onnét. S ez már jogossá teheti a gyanút, hogy ott van a legjobb helyén, ahol megmakacsolta magát. S rendhagyó tisztaságát éppen azzal őrizheti meg, ha nem igyekszik eltitkolni, honnan tévedt erre a senkiföldjére.

Ez a kötet sem kívánja megtéveszteni az Olvasót; a legkevésbé sem gondolom, hogy prózaíróból bármivé is át tudnék vagy akarnék vedleni.

Annyit tehetnék még hozzá: kiemelések helyett írhattam volna azt is, hogy önkiemelődések. Ez pontosabb. Míg két ing között csupasz a melled – írja Valéry. Talán így is kellene olvasni ezeket a sorokat.

 

m. m.