II. kerület, Orsó utca 43.^*

1953 és ’56 között Magyarország szíve egy szerény budai házban dobogott. Az Orsó utca 43-ban.

Itt lakott feleségével Nagy Imre.

Itt készült el a Parlamentben 1953. július 4-én elmondott miniszterelnöki beszéde, a „kormányprogram”, amely egyik napról a másikra megváltoztatta-megjavította milliók és milliók, az egész ország életét.

Mikor Rákosinak és klikkjének 1955 elején sikerült őt kiszorítaniok a hatalomból, szinte teljes elszigeteltségében itt írta azokat a tanulmányokat, amelyek aztán 1957-ben és a rákövetkező években magyarul és egész sor világnyelven megjelentek. Ezek a tanulmányok alkotják a magyarországi sztálinizmus első, alapvető kritikáját s vázolják fel – Dubčeket több, mint egy évtizeddel megelőzve – egy „emberarcú szocializmus” képét, ezek fektetik le a nemzeti önállóság és a többi országokkal – köztük a Szovjetunióval – a teljes egyenjogúságra épülő kapcsolatok elvi alapjait.

Ebben a házban keresték fel az állandó rendőri megfigyelés alatt álló Nagy Imrét azok, akik a megpróbáltatások idején is hívek maradtak hozzá – írók, újságírók, tudósok, volt népi kollégisták, fiatal egyetemi hallgatók.

Ebben a házban ünnepelte meg a magyar értelmiség színe-java, Kodály Zoltánnal az élén, 1956. június 6-án az akkor még mindig félreállított, a kommunista pártból kizárt Nagy Imre 60. születésnapját. Rokonszenv-tüntetésnek számított ez a születésnapi ünnepség az államférfi Nagy Imre mellett – kihívásnak a hatalmon levő Rákosival, Gerővel, Hegedüssel szemben.

Innen, ebből a házból indult el október 23-án este a Parlamentbe Nagy Imre, hogy az őt váró százezres tömeghez szóljon, majd miniszterelnökként megpróbálja sikerre vinni a forradalom ügyét. A november 4-i szovjet intervenciót megelőzően itt töltötte szabad emberként utolsó éjszakáját Magyarországon.

Ez a ház – a magyar történelem része. A haladás, a függetlenség, a megpróbáltatások, az igaz eszmék és az eszmékhez hű emberek legyőzhetetlenségének szimbóluma.

Nagy Imrének és a forradalom valamennyi mártírjának június 16-i ünnepélyes és felejthetetlen temetése után javasolnám: legyen az Orsó utca 43-ból Nagy Imre Emlékház – a magyar forradalom miniszterelnökének és 1956 ügyének zarándokhelye.

Kerüljenek kiállításra benne Nagy Imre életének dokumentumai, személyes emléktárgyak, fényképek, kéziratok, s a forradalmat megelőző időszak, a forradalom, és a forradalmat követő elnyomás dokumentumai. (A magam részéről felajánlottam, hogy azt a 9 és fél oldalas tanulmányt, amelyet Nagy Imrétől kaptam, amelynek gépelt példányán sajátkezű módosításai, kiegészítései vannak, s amelyet az Irodalmi Újság 1983. 2. számában tettem közzé, a leendő Emlékház rendelkezésére bocsátom, és már oda is adtam Nagy Imre leányának, Vésziné Nagy Erzsébetnek).

Amennyire tudom, az Orsó utca 43. ma az osztrák állam tulajdona, és az osztrák katonai attasé lakik benne. Az Osztrák Köztársaságot aligha fűzik érzelmi kötelékek ehhez a házhoz, és a szükségszerűen egymást váltogató katonai attaséknak sem lényeges, hogy éppen itt lakjanak. Meg vagyok róla győződve, hogy az osztrák kormány nem kívánna nyerészkedni ezen a házon.

Javaslatom valójában kettős:

1. Induljon gyűjtés a magyar emigrációban és otthon, Magyarországon az Orsó utca 43. megvételére. Ez a gyűjtés legyen magánjellegű: ne közpénzekből, ne állami pénzekből történjék. Az elképzeléssel rokonszenvező egyének, és nem a dolgozók munkájából fenntartott intézmények adakozzanak. Ha magas állami vagy más hivatalos funkciókat betöltő személyek is egyetértenek a tervvel, akkor személy szerint, saját jövedelmükből járuljanak hozzá.

2. Mindazok, akiknek otthon vagy külföldön Nagy Imréről és a forradalomról emléktárgyaik vannak, ajándékozzák ezeket a létesítendő Nagy Imre Emlékháznak.

A pénzfelajánlásokat a most létrehozott Nagy Imre Alapítványhoz lehet majd elküldeni. Addig is, amíg az Alapítványnak nem lesz saját csekkszámlája Budapesten, az adományok elküldhetők – továbbítás céljából – Nagy Imre Alapítvány megjelöléssel az Irodalmi Újság (Gazette Littéraire Hongroise) nevére és címére.

Az emléktárgyakat – gondolom – az Orsó utca 43. remélt megvásárlásig letétbe lehetne helyezni a budapesti Nemzeti Múzeumnál, megjegyezve, hogy végső rendeltetési helyük a Nagy Imre Emlékház.