Semmiféle jogi lehetőség?^*

A Mozgó Világ 1986. júniusi számában Baló György hosszú interjút közöl Köpeczi Béla művelődésügyi miniszterrel. Köpeczi – hivatalánál fogva – elsősorban kulturális kérdésekről nyilatkozik, de beszél másról is, nem egyszer dicséretre méltó őszinteséggel. Kimondja nyíltan, hogy „az ország állapota különbözik attól, ami 10 vagy 15 esztendővel ezelőtt volt. A rossz közérzetnek ma sokkal több olyan mozzanata van, ami nem egyszerűen hangulattal magyarázható, hanem az ország gazdasági helyzetével, annak ellentmondásaival, az alacsonyabb életszínvonallal, a rosszabb életkörülményekkel és ezzel együtt a rosszabb kulturális viszonyokkal függ össze…” Elmondja, hogy az új Nemzeti Színház felépítésével kapcsolatos társadalmi gyűjtés szinte teljesen kudarcba fulladt – az összköltségek egyharmadára számítottak, de ennek az egyharmadnak mindössze az egyötöde jött össze –, vagy ahogy az interjúkészítő formulázza: a beruházás tervezett költségeinek egyhuszada sem.

Baló György ezután igen erőteljesen felveti a magyar határokon kívül élő nemzeti kisebbségek kérdését:

– Egyetért azzal, hogy ez hovatovább belpolitikai feszültségtényezővé válik Magyarországon?

Köpeczi erre is egyenes választ ad:

– Természetesen, és már régóta.

– De növekvő mértékben – mondja az újságíró.

– Igen – feleli Köpeczi, és hozzáteszi, amit még kevesen mondtak így ki nyilvánosan Budapesten. – Nem tudunk az utóbbi időben előbbre jutni a kulturális kapcsolatok fejlesztésében általában – és nemcsak a nemzetiségi vonatkozásban – a Román Szocialista Köztársasággal, és úgy tűnik, hogy az utóbbi időben ezen a területen még inkább szűkül az együttműködés lehetősége…

Az újságíró – aki már korábban megjegyezte, hogy a közvélemény a magyar kormány magatartását olyannak tartja, ami „nem produktív, nem produkál eredményeket, de hallani nagyon drasztikus véleményeket is” – most egy lépéssel tovább megy:

– Ön nem tart attól a veszélytől, hogy a mai magyar értelmiségnek értékes tagjai szembefordulnak a kormányzattal a román–magyar kapcsolatok helyzete miatt?

Köpeczi, aki eddig hangsúlyozta, hogy maga is erdélyi származású, hogy a helyzet mind a magyar, mind a román népre nézve veszélyes, aki elismerte, hogy emiatt Magyarországon már régóta nagy a feszültség – hirtelen hivatalos emberré, pártpropagandistává válik. Támadásba lendül – a hazai ellenzék ellen.

– Ez az ellenzéki irányzat ugyanis – mondja – magát a szocializmust teszi felelőssé azért, hogy a nemzeti kérdést nem tudta mindenütt megfelelően megoldani. Mintha – sok minden más kérdéshez hasonlóan – itt is nem egy súlyos örökségről lenne szó, mintha a szocializmuson belül nem jelentkezhetnének nacionalista irányzatok is, más ellentmondásokkal együtt. Könnyű persze a felelősséget most a magyar vezetésre áthárítani és elhitetni, hogy csak egy szavunkba kerülne és minden megváltozna. Az emberek többsége nem tájékozott arról, hogy mi a tényleges helyzet és melyek a lehetőségeink, s ezért könnyen befolyásolhatók.

– Illetve fogékonyak az iránt az érvelés iránt – teszi hozzá az újságíró –, hogy „kérem szépen, ez a politika, amit a magyar kormány folytat, nem hoz eredményeket, mert hiszen mi a példamutatás politikáját igyekszünk folytatni (a magyarországi kisebbségek irányában), miközben ott megszorító intézkedések követik egymást”. Erre könnyű fogékonynak lenni.

Noha az eddigi beszélgetésből is világos, hogy a teljes magyar közvélemény jelentős része a budapesti kormányt hibáztatja, Köpeczi megint azt az ellenzéket kezdi ostorozni, amelyikről más alkalmakkor csak azt szokták mondani, hogy jelentéktelen, elszigetelt, a közvéleménytől elkülönült csoportocska.

– Van valami rosszhiszeműség ebben az oppozíció által terjesztett képben – mondja –, amely elsősorban a magyar kormányt teszi felelőssé azért, hogy mi történik a romániai magyarsággal. A rosszhiszeműség abban áll, hogy nem hajlandó számolni azokkal a jogokkal és lehetőségekkel, amelyek nemcsak a magyar, de bármely kormány rendelkezésére állnak, bárhol a világon, amikor a nemzetiségi kérdésről van szó.

És a miniszter eljut védekezésének, mentegetőzésének leghajmeresztőbb pontjához:

– A párizsi békeszerződésben semmiféle jogi lehetőséget nem kaptak sem az egyes országok kormányai, sem a nemzetközi szervezetek, hogy a nemzetiségi kérdéssel foglalkozzanak.

Az ember nem akar hinni a szemének. Az erdélyi magyarság védelmében tehát azért nem léphet fel a magyar kormány, mert erre a párizsi békeszerződés semmiféle jogi lehetőséget nem ad! Mintha a párizsi békeszerződés felhatalmazná a román kormányt – és bármely más kormányt – a magyar vagy bármely más – kisebbség üldözésére! Mintha a párizsi békeszerződés volna a kisebbségi és emberi jogok forrása és meghatározója!

Lehetséges, hogy egy magyar miniszter sohasem hallott volna az Egyesült Nemzetek alapokmányáról, vagy az Emberi Jogok Deklarációjáról, vagy a Helsinki Egyezményről, amelyeket Románia aláírt, illetve elfogadott, s amelyek mind jogi alapot és lehetőséget adnak az egyének és a kisebbségek védelmére?

Lehetséges, hogy egy kommunista miniszter – ha már az úgynevezett szocializmust, azaz a kommunista államok politikáját szóba hozta – ne ismerné Marx, Lenin (és Ceauşescu személyes használatára: Joszif Dzsugasvili Sztálin nemzetiségügyi népbiztos) műveit a kisebbségi kérdésről – a kisebbségek, a nemzetiségek jogainak biztosításáról?

Nincs épeszű ember, aki azt hinné, hogy a budapesti kormánynak és pártnak „csak egy szavába kerülne és minden megváltozna” Erdélyben. A probléma nem ez a „tévhit”, és nem is a hazai ellenzék „rosszhiszeműsége” – a probléma az, hogy a budapesti kormány sem a nemzetközi fórumokon, sem a Varsói Szerződés keretein belül egyetlen szót sem szól két és fél millió magyar védelmében.

Ám ha egy felelős magyar miniszter erre „semmiféle jogi lehetőséget” nem lát, akkor miért háborog afölött, hogy a közvélemény elsősorban a magyar kormányt teszi felelőssé azért, hogy mi történik a romániai magyarsággal?

 

 

A hivatkozás helye

Jegyzetek

Mozgó Világ – irodalmi, művészeti, társadalmi folyóirat. Főszerkesztő (1984–): P. Szűcs Julianna.

Baló György (sz. 1947) újságíró, 1975-től a Mozgó Világ munkatársa.