Fejtő Ferencbe,^*

az összmagyar szellemi élet egyik legnagyobb alakjába mar bele bizonyos E. F. P. a Népszabadság hasábjain. Nem tetszik neki Fejtő egy glosszája, amelyik a bécsi Europäische Rundschauban jelent meg, s amelyben egyebek közt azt merészelte mondani: „nem szabad elfelejteni, hogy Magyarországon a cenzúra erősen központosított”. Ami – miként a Tiszatáj és Csurka István esete is mutatja – nyilvánvaló rágalom…

„Nyílt titok – írja E. F. P. –, hogy Fejtő Ferenc, a harmincas években a magyarországi progresszió egyik képviselője, József Attila szerkesztőtársa 1949-től nyíltan szemben áll a kommunistákkal.” Ennél a nyílt titoknál van egy még nyíltabb titok is: Fejtő Ferenc 1949-ben a Rajk-ügy miatt szakított a hazai rendszerrel. Tudja ezt nyilván E. F. P. is – és ha az 1949-es dátumot mégis emlegeti, az magyarul csak egyet jelenthet: ő továbbra is egyetért azzal, amivel Fejtő már akkor nem értett egyet – Rajkék letartóztatásával és kivégzésével. Ha nem így volna, akkor talán még E. F. P.-ben is volna annyi szemérem, hogy nem emlegetné az 1949-es esztendőt.

Fejtőről az utóbbi évek során egy vaskos könyv jelent meg Budapesten, és különböző szöveg-válogatásokban nem egy régi tanulmányát közölték. E. F. P. szerint ezért hálásnak kellene lennie, mint ahogy nyilvánvalóan minden elhallgattatott írónak, minden ártatlanul bebörtönzött vagy kivégzett állampolgárnak hálásnak kell lennie a rendszer irányában, ha egyszer újra megjelenhet, ha kiengedik a börtönéből, vagy ha halála után rehabilitálják.

S mert E. F. P. szerint Fejtő nem hálás, ezért most – a párt nevében – keményen megfenyegeti őt: „mi sem tudunk felejteni, s nem is óhajtunk felejteni”.

Éppen ez a baj, nemde? Akárcsak a Bourbonok: sem felejteni nem tudnak – sem tanulni.

 

 

A hivatkozás helye

Jegyzetek

mar bele egy bizonyos E. F. P. – E. Fehér Pálról van szó.

Europäische Rundschau – német folyóirat.