A Pordea-ügy^*

Lapzártakor kaptuk kézhez a londoni Sunday Times 1985. december 29-i számát, amelynek első oldalán héthasábos cím alatt részletes beszámoló közli a nagy tekintélyű angol lapnak azt a megállapítását, hogy Gustave Pordea, az Európai Parlament képviselője a kommunista Ceauşescu-rendszer ügynöke.

A továbbiakban röviden összefoglaljuk a Sunday Times cikkének főbb állításait.

Gustave Pordea, aki 1916-ban született az erdélyi Dés városában, a II. világháború után Hágában volt román diplomata, majd 1947-ben Franciaországban menedékjogot kért és kapott. Párizsban újságírói és lektori tevékenységet folytatott. A román kémszervezet, a DIE (Departamentul de Informaţii Externe) szolgálatába állt, amelynek egy ideig úgynevezett „alvó”, azaz nem tevékeny, tartalékban tartott ügynöke volt; a 70-es évek elején Ion Mihai Pacepa, a kémszervezet egyik bukaresti vezetője „aktivizálta” őt, és befolyásszerzésre használták nyugati intellektuális körökben. Pacepa, aki 1978-ban Nyugatra menekült és jelenleg az Egyesült Államokban él, levélben tanúsította ezt a tényt.

Körülbelül egy évvel az Európai Parlament 1984-es választásai előtt – 36 éves párizsi tartózkodása után – Pordea kérte és megkapta a francia állampolgárságot. 1983 decemberében Bécsbe utazott, az ötcsillagos Bristol-hotel 378-as szobájában szállt meg; ugyanaznap Bukarestből Bécsbe érkezett a román kémszervezet magas állású tagja, Costel Mitran. Mindketten két napig tartózkodtak az osztrák fővárosban; december 13-án és 14-én a Bristolban találkoztak. Mitran megbízta Pordeát, hogy valamelyik francia politikai párt listáján jusson be az Európai Parlamentbe. Pordea azt válaszolta, hogy erre egyetlen mód van: ha megvásárol magának egy képviselőjelölti helyet. Mitran közölte, hogy e célra 500 000 dollár áll a rendelkezésére.

Párizsba visszaérkezve, Pordea megpróbált rákerülni a liberális UDF és a Gaulle-ista RPR közös listájára, de onnan visszautasították. Ekkor különböző szervezetek, a Fondation pour l’Europe és a Moon-szekta útján a szélsőjobboldali Nemzeti Fronttal keresett kapcsolatot – sikertelenül. Végül egy, a Sainte Clotilde templomban tartott zártkörű mise után, amelyen a Nemzeti Front vezetője, Jean-Marie Le Pen és felesége is részt vett, egy koktélparti keretében Madeleine de Solliers grófnő bemutatta Pordeát a Le Pen házaspárnak.

Egy héttel később, a grófnő meghívta Madame Le Pen-t és közölte vele, hogy Pordea barátai hajlandók félmillió dollárt fizetni, ha Pordea megkapja az ötödik vagy hatodik helyet a Nemzeti Front választási listáján. Mikor Madame Le Pen ezt elmondta a férjének, az – anélkül, hogy tudta volna: honnan származik a pénz – kijelentette: „Pordea a negyedik lesz a listán”.

Így is történt. Néhány napon belül, a genfi Darier Bankban 4 millió francia frank lett letéve. Pierre Darier, a bank főnökének a fia 1984. május elején és május 21-én Párizsba utazott, és mindkét alkalommal a 36 Avenue Théophile-Gautier egyik hatodik emeleti lakásában egy-egy millió frankot adott át Madame Le Pen-nek, aki a pénzt továbbította férjének. A nagy összegeknek a Nemzeti Front könyvelésében semmi nyoma nincsen.

Két nappal a második millió átnyújtása után, a Nemzeti Front beterjesztette képviselőjelölti listáját a francia belügyminisztériumba. Pordea a listán a negyedik helyen szerepelt.

Az 1984. június 17-i Európai Parlament-választásokon a Nemzeti Front a vártnál nagyobb sikert aratott, a szavazatoknak 11%-át kapta meg és 10 képviselője jutott be a strasbourgi parlamentbe, köztük természetesen Pordea is.

Arról, hogy Pordea a román kémszervezet ügynöke, nem a Sunday Times írt először. Közvetlenül az európai választások előtt a francia Szocialista Párthoz közel álló Le Matin című napilap Le Pen pártjának különös 4. jelöltje címmel cikket közölt, és anélkül, hogy a vesztegetési ügyet említette volna, azt állította Pordeáról, hogy a Ceauşescu-rendszer ügynöke.

Le Pen azt válaszolta, hogy a vád rágalom, és Pordeát azért vette fel a listájára, hogy az Európai Parlamentben „a kelet-európai népek szószólója” legyen. Pordea – három hónappal a cikk megjelenése után – beperelte a Le Matin-t. A tárgyalás előtt, 1985. február 1-jén a francia újság újabb cikket közölt, és ezúttal a volt román kémfőnök, Pacepa levelére hivatkozva, megismételte a vádat. Pordea emiatt a cikk miatt is perelt – és mindkét pert megnyerte, mert Pacepa, aki Amerikából átutazott ugyan Párizsba, hogy tanúskodjék, végül – biztonsági okokból – nem jelent meg a tárgyaláson.

A Sunday Times cikkében ismerteti ennek a két pernek a történetét is, hozzátéve, hogy tudósítója, Jon Swain személyesen beszélt Pacepával és egy hivatalos francia személyiséggel is, aki Párizsban találkozott a volt román kémfőnökkel; Pacepa a francia funkcionáriusnak is, a Sunday Times tudósítójának is megerősítette: Pordea román kém. Az angol lap, amelyik tudja, hogy francia laptársa bizonyítékok hiányában elvesztette pereit Pordea ellen, s amelyik a Le Matin cikkeinél sokkal részletesebb adatokat közöl, feltehetően szilárd bizonyítékokkal rendelkezik, ha a súlyos vádakat nyilvánosságra hozta.

Mindeddig nekünk, magyaroknak, a Pordea-ügy csak fordulatos kémtörténet volna, amely egyrészt a Ceauşescu-rezsim módszereire, másrészt a francia szélsőjobboldal korruptságára és a kettő összefonódására vet fényt – ha nem lenne magyar vonatkozása is. Méghozzá elsőrendű magyar vonatkozása.

Gustave Pordea az Európai Parlamentben mindeddig egyetlen határozati javaslatot nyújtott be, és ennek a határozatnak a célja az erdélyi magyarság megbélyegzése volt. A javaslatot alig három hónappal megválasztása után terjesztette elő, s noha elfogadására nem volt remény, feladata nyilvánvalóan a hangulatkeltés volt a képviselők között – az erdélyi magyarok ellen. Pordea határozati javaslatának szövegét teljes terjedelmében közöljük; olvasóink láthatják, hogy Pordea szerint az erdélyi magyarokat nemcsak nem üldözi a Ceauşescu-rendszer, hanem valójában még kivételezett helyzetük is van, s nem őket nyomják el, hanem ők azok, akik „követelőző” magatartást tanúsítanak és mesterségesen a feszültség légkörét tartják fenn a román néppel szemben. Mit sem törődve azzal, hogy a budapesti hatóságok sehol sem lépnek fel az erdélyi magyarok védelmében, Pordea még a Magyar Népköztársaság kormányát is azzal vádolja, hogy támogatja a romániai magyar kisebbséget.

A Pordea-ügy kipattanása után minden magyar – az ország határain belül és kívül – joggal várja: mi lesz a budapesti kormány válasza az eseményekre? Hogyan reagál a magyarországi kommunista párt és kormány arra, hogy Ceauşescu pártja és kormánya, amely a Magyar Népköztársaság uralkodó pártjának testvérpártja, illetve katonai szövetségese, a Sunday Times szerint, félmillió dollárt költött egyik ügynökének az Európai Parlamentbe való bejuttatására, és ennek a pénznek eddigi egyetlen látható felhasználási célja és „eredménye” – az erdélyi magyarok elleni propaganda volt? Nyilvános ügyről lévén szó, minden magyar elvárhatja a budapesti kormány nyilvános fellépését a Pordea-ügyben!

Ugyanakkor mindazok a magyarok, akik azoknak a nyugati államoknak szavazópolgárai, amelyek tagjai az Európai Parlamentnek, sürgősen és joggal fordulhatnak a befogadó államok európai képviselőihez, hogy kérjék: az Európai Parlament indítson vizsgálatot a Pordea elleni vádak dolgában. Mindazok a magyarok, akik olyan államokban élnek, amelyek dollárral vagy más hitelekkel támogatják Ceauşescu diktatúráját, sürgősen és joggal fordulhatnak a befogadó államok kormányához és képviselőihez, azzal a kéréssel: indítsanak vizsgálatot, mire használja fel a bukaresti rendszer a Nyugatról kapott pénzeket. És az otthoni magyarok sürgősen és joggal fordulhatnak a kommunista párthoz, a kormányhoz, az országgyűlési képviselőkhöz, nyilvános és határozott állásfoglalásra szólítva fel őket az erdélyi magyarokat létükben fenyegető, azok ellen még Nyugaton is rágalomhadjáratot viselő Ceauşescu-rendszerrel szemben.