Speciális akciószakasz

„Nem mindennapi esemény volt megismerni a BM Forradalmi Rendőri Ezred speciális akciószakaszának tevékenységét, és a végrehajtást elősegítő speciális felszereléseket, fegyverzetet.

Bemutatták többek között az úgynevezett oszlatóék alkalmazását, a vízágyú működését. A programban szerepelt elfogási akció, elbarikádozott bűnözők ártalmatlanná tétele.

A sikeres akciók végrehajtásához a különleges feladatoknak megfelelő speciális fegyverzeti és ruházati eszközöket használtak: hangtompítós géppisztolyt, távcsöves puskát, vakítógránátot, éjjellátó készüléket, arcvédős bukósisakot, műanyag védőpajzsot és Titán-védőmellényt.

A bemutató látványos része volt az önvédelmi karatebemutató, a távcsöves kispuskával és géppisztollyal tartott lövészet, amelyen a gyakorlatot csípőből leadott tüzelési móddal kellett végrehajtani.”

A fenti gazdagon illusztrált cikk a budapesti Igaz Szó című lap 1981 szeptemberi számában jelent meg. A lappéldány megkésve jutott el hozzánk, de még mindig korábban, mint a tízmillió hazai magyarhoz. Az Igaz Szót „a magyar néphadsereg politikai magazinjá”-t ugyanis nem lehet az újságárusoknál megvenni – az úgynevezett „zárt sajtó”-hoz tartozik, csak a hadsereg és a belügyi szervek káderei olvashatják.

Aligha véletlen, hogy a Speciális akciószakasz című cikk az ’56-os forradalom 25. évfordulójának küszöbén került közlésre. Egyszerre akart megnyugtatás és a többi egység kádereihez intézett figyelmeztetés lenni: a BM Rendőri Ezredének speciális akciószakasza készenlétben áll, ha az évforduló alkalmából bárki is moccanni merészelne – legyenek a többi egységek is éberek.

Felemelő olvasmány a speciális akciószakasz felszerelésével, fegyvereivel, látványos gyakorlataival – hacsak röviden is – megismerkedni. A magyar nép nyugodtan élhet: a speciális legényeknek van vízágyújuk – akárcsak lengyel kollégáiknak, akiknek vízágyús tevékenységét a lengyel munkásokkal és diákokkal szemben a televízió közvetítésével már az egész világ megcsodálhatta. Van vakító gránátjuk, éjjellátó készülékük, arcvédő bukósisakjuk, műanyag védőpajzsuk és Titán-védőmellényük, és van hangtompítós géppisztolyuk is, élénk cáfolatául annak, hogy hangfogót általában a banditák szoktak használni – a törvényes rend őrei hangosan szokták puffogtatni a fegyvereiket.

„Sikeres akcióik végrehajtásához” a hazai speciális rendőrlegények tudnak csípőből tüzelni és alkalmazni tudják – megint csak a lengyel milicistákhoz hasonlóan – az oszlatóéket is (hadd hívjuk fel külön is erre a speciálisan szép új magyar szóra az Anyanyelvi Konferenciák tudós vagy poétalelkű résztvevőinek figyelmét).

Felvetődhet persze a kérdés: kibe, milyen tömegbe kívánnak oszlatóékkel belehasítani, kikre akarnak hangtompítósan lőni, milyen elbarikádozott „bűnözőket” készülnek ekkora erőbevetéssel ártalmatlanná tenni, milyen csoportokra, felvonulókra fogják alkalomadtán vízágyújuk vastag sugarait ráömleszteni?

Az utóbbi években folyton – sőt, vízágyús kifejezéssel: folyvást – azt hallhattuk-olvashattuk, hogy Magyarországon teljes a „konszenzus” a kormány és a nép között, a választási eredmények 99-98%-os egyetértést mutatnak a párttal és jelöltjeivel. A megmaradó 00,02% ellen gyakorlatozik ilyen buzgón a „speciális akciószakasz”, „speciális fegyverzetével és ruházati eszközeivel”?

Vagy talán maguk a vezetők sem hiszik el saját propagandájukat, s ezért költenek a nép pénzéből súlyos milliókat a nép ellen alkalmazható különleges fegyverekre, a speciális janicsár-csapatra?

Lehetséges volna, hogy miközben úton-útfélen a kormány és a nép egységéről szónokolnak – valójában és egész egyszerűen: félnek?