Egy elmaradt hangverseny*Magyarországon néhány hónappal ezelőtt különböző foglalkozású értelmiségiek – jogászok, közgazdászok, építészek, pedagógusok stb. – Szegényeket Támogató Alapot alakítottak, amelynek célja az, hogy az ország lakosságának legszegényebb rétegeit, azt az egymilliónyi embert, akik nyomorban vagy leküzdhetetlennek tűnő gondok között élnek, anyagilag, erkölcsileg – pénzzel, tanáccsal, jogvédelemmel – segítsék. A megalakulásra nem kértek engedélyt sem a belügyminisztériumtól, sem más hatóságoktól. Az Alapnak többszáz tagja van. Közel negyedszázada ez az első autonóm szervezet Magyarországon. Kocsis Zoltán, a világszerte ismert nagy magyar zongoraművész szeptember 11-én hangversenyt kívánt adni az Alap, illetve az Alap által támogatott szegények javára, az Iparterv (Ipari Épületeket Tervező Iroda) székházában. A meghívók elmentek – de a címzettekhez nem érkeztek meg. (Mi, itt, Nyugaton, Helsinki, Belgrád és a lausanne-i postaegyezménye alapján a nemzetközi postaforgalom háborítatlanságát szoktuk követelni. Úgy látszik, már az is eredmény volna, ha legalább Magyarországon belül a levéltitok megsértése nélkül, szabadon továbbítanák a postai küldeményeket.) Szeptember 10-én, a hangverseny előestéjén az Iparterv igazgatója, aki előzőleg rendelkezésre bocsátotta az iroda előadótermét, kénytelen volt ígéretét visszavonni. Ennek ellenére másnap, szóbeli meghívások alapján, mintegy kétszázan megjelentek az épület előtt. A kaput zárva találták, az épületet rendőrök vették körül. Fél óra telt el így, aztán a rendőrök udvariasan távozásra szólították fel a megjelenteket. Azt, hogy mintegy egymillió magyar éljen nyomasztó szegénységben, egészen jól elviselik a hazai hatóságok – annál is inkább, mert ezekkel az emberekkel sem a hazalátogatók, sem a külföldi turisták nem szoktak találkozni. Azt, hogy magyar állampolgárok egy Szegényeket Támogató Alapot létesítsenek és főleg működtessenek, már sokkal nehezebb elviselni. A párizsi Le Monde, amelyik beszámolt Kocsis Zoltán hangversenyének betiltásáról, az okot abban látja, hogy a hivatalos köröket aggasztja, ha sokan megtudják, hogy a magyar társadalom nem olyan igazságos-egalitárius, mint amilyennek állítják. Nyilván ez volt a betiltás egyik oka. De talán méginkább az, hogy egy totalitárius államnak nehéz eltűrnie egy autonóm, azaz tőle nem függő szervezet nyilvános fellépését. Különösen, ha ez a szervezet nem az értelmiség belső kérdéseivel, hanem a szegények problémáival foglalkozik és – elviselhetetlen vétség – még segíteni is akar rajtuk.
1980. november–december
A hivatkozás helye Jegyzetek
Szegényeket Támogató Alap – A szociológus Kemény István tanítványai megalapítják 1979 és 1980 telén a Szegényeket Támogató Alapot, a „Szetá”-t. 1980 márciusában jelenik meg a Felhívás a magyarországi szegények támogatására c. röpiratuk. Koncerteket, felolvasásokat, aukciókat kívánnak rendezni, melyek bevételét a szegények megsegítésére hasznosítják. A hivatalos reakció elutasító: a „legvidámabb barakkban” nincsenek szegények vagy szociális hiányok, ezért a csoport működése felforgató jellegű, rendezvényeit meg kell akadályozni. Kocsis Zoltán (sz. 1952) zongoraművész, zeneszerző. Kossuth-díjas (1987). |