A közös nevező…^*

Sajtókonferencia a könyvkiadásról, április 16-án a budapesti Kossuth rádióban. A riporter: Rapcsányi László. A szerkesztő: Boros János. A színhely: a Kiadói Főigazgatóság. A rádióhallgatók szabadon betelefonálhatnak és kérdéseket tehetnek fel. Egyikük azt kérdezi, miért vonnak vissza a könyvárusi forgalomból három nap leteltével egyes könyveket. Másikuk: miért csupa idős lektor van a Móra Ifjúsági Kiadónál? Egy harmadik: mennyire szoktak beleszólni és beledolgozni a lektorok az írók kézirataiba? Egy negyedik: bizonyos írók művei, amelyek a két világháború között népszerűek voltak, miért nem jelenhetnek meg ma új kiadásban?

A válaszok fölényesek és megnyugtatók, Magyarországon nem koboznak el soha könyveket, a régi bestsellereket egyszerűen azért nem adják ki, mert ma már senkit sem érdekelnek, és így tovább, és így tovább.

A riporter egyszer csak kiszélesíti a vitát. Úgy érzi, hogy Tóth Endre a Villányi útról vagy Demeterné Miskolcról nemcsak Cronint és Harsányi Zsoltot, nemcsak Bromfieldet és Herczeg Ferencet hiányolja a mai magyar könyvkiadásból, hanem – kimondatlanul – Zilahy Lajost és Márai Sándort is. Illés Endréhez fordul, aki a Szépirodalmi Könyvkiadó egyik vezetője: „Talán Máraira azért érdemes lenne válaszolni. Vagy Zilahyra.”

És Illés Endre válaszol. Idézzük: „Én nem tudom, hogy vajon ők meg akarják-e (sic) vagy szívesen látnák-e, hogy megjelenjék itt Márainak vagy Cs. Szabónak vagy Zilahynak egy regénye. Mi olvassuk nyilatkozataikat, cikkeiket és ezekben a nyilatkozatokban és cikkekben meglehetős idegenkedés csendül meg. Sőt támadás mindaz ellen, ami itt van, ami ma van, ami irodalomban is van. Én azt hiszem, hogy nekik is közeledniök kell és ezt a támadó hangot fel kellene adniok és fel kell adniok. Nyilvánvalóan meg fogjuk találni valmiféleképpen a közös nevezőt. És a kiadó különben tervez Kitekintés címen egy sorozatot, amelybe ezek belekerülhetnek.”

Zilahy, Márai, Cs. Szabó, akik mást sem csinálnak, mint támadják mindazt, ami otthon van, ami ma van és ami a hazai irodalomban van… Bizony figyelmesen olvashatják a Szépirodalmi Kiadónál a nyilatkozataikat és a cikkeiket… Márai, Zilahy, Cs. Szabó, akiknek közeledniök kell, akiknek – így parancsoló módban – fel kell adniok a támadó hangot… Cs. Szabó, Zilahy, Márai, akik – ha jól viselkednek – bekerülhetnek (így, esetlegesen) a most tervezett Kitekintés című sorozatba.

S mindezt éppen az író Illés Endre mondja!

Csak két magyarázatot tudunk elképzelni. Az egyik az, hogy Illés Endre a vitavezető kérdését amolyan beugrató kérdésnek tekintette, és úgy válaszolt, ahogy ma otthon az ilyen kérdésre a nyilvánosság előtt válaszolni kell. S ebben az esetben igazán és őszintén sajnáljuk.

A másik az, hogy Illés Endre valóban gondolja is, amit mond. S ebben az esetben még inkább sajnáljuk.

 

 

A hivatkozás helye

Jegyzetek

Rapcsányi László (sz. 1925) újságíró, szerkesztő. A rádió munkatársa, majd főmunkatársa: szerkesztő és műsorvezető.

Kiadói Főigazgatóság – 1954-ben alapították. Feladatai közé tartozott a könyvkiadás országos elvi irányítása, országos tervének elkészítése és a Népművelési Minisztérium útján a minisztertanács elé terjesztése, gazdálkodás a könyvkiadás céljára megállapított papírkerettel stb.

Móra Ifjúsági Könyvkiadó – 1957-ben alapították. Az 1950-ben alapított Ifjúsági Kiadó jogutódja. Az első vállalkozás Magyarországon, amelyet kizárólag ifjúsági és gyermekkönyvek kiadására hoztak létre.

Cronin, Archibald (1898–1980) angol író.

Harsányi Zsolt (1887–1943) író, újságíró, műfordító. Többnyire életrajzi regények szerzője. Paulini Bélával (1881–1945) közösen írták Kodály Zoltán Háry János c. dalművének szövegét (1926).

Bromfield, Louis (1896–1956) amerikai regényíró.

Herczeg Ferenc (1863–1954) író, újságíró. Az Új Idők c. irodalmi hetilap alapító szerkesztője (1894–1944), az irodalmi konzervativizmus vezéralakja.

Zilahy Lajos (1891–1974) író. 1947-től az Egyesült Államokban élt.

Márai Sándor (1900–1989) író, költő, esszéista, műfordító. 1948-tól Svájcban, majd Olaszországban élt, 1952-től az USA-ban telepedett le.

Szépirodalmi Könyvkiadó – (1950) az Atheneum, a Franklin, a Hungária és a Révai kiadóvállalatokból a klasszikus és az élő magyar szépirodalom kiadására alapították.