Március nem alkuszik*„Március 15-i nemzeti ünnepünkön, a rendben lezajlott megemlékezések után Budapest belvárosában – a Váci utcában és környékén – az esti órákban, néhány száz felelőtlen személy nacionalista tüntetésre tett kísérletet. A csoportosulást szétoszlatták. A rend helyreállítása során igazoltatásra került sor, és a csoportosulás kezdeményezői közül 41 személyt a Budapesti Rendőr-főkapitányságra előállítottak”. Ezzel a három mondattal tudósította a Magyar Távirati Iroda a világot arról a tömegtüntetésről, amely március 15-én este zajlott le Budapesten. Van fejlődés: a tavalyi tüntetésről egy hónapon át egyetlen szót sem szóltak – egészen addig, amíg a New York Times hírt nem adott róla. Idén már másnap közzétették a maguk hivatalos változatát. Mikor e sorokat írjuk, még nem rendelkezünk közvetlen szemtanú-beszámolóval. Csak rövid nyugati lapjelentések alapján tudunk két módosítást hozzáfűzni az MTI közleményéhez. Az egyik az, hogy a tüntetők nem néhány százan, hanem több ezren voltak, csupa fiatal, akik a hivatalos ünnepség után nem voltak hajlandók szépen hazamenni, hanem pártjelszavak elpuffogása után hangot akartak adni a maguk márciusi követelményeinek: az ország függetlenségéért és az egyre kirívóbb szociális igazságtalanságok megszüntetéséért tüntettek a luxusüzletekkel teli Váci utcában. A másik az, hogy a Himnusz és a Kossuth-nóta mellett az Internacionálét énekelték. Furcsa nacionalisták, akik a nemzetközi munkásmozgalom dalával adnak nyomatékot társadalomjavító követeléseiknek. A tavalyi nagy tüntetés lebukottjai még ki sem szabadultak a börtönből és Budapest ifjúsága ismét kiment az utcára, hogy megmutassa: nem törődik bele az ország gyarmati sorsába, s az „új osztály”-nak a szocializmus alapelveit naponta megcsúfoló kiváltságaiba. A magyar fiatalok bátorsága, a rendőrség gumibotjaival, a letartóztatásokkal, a titkos perek kemény ítéleteivel dacoló elszántsága megérdemli a hallgatag ország, a tehetetlen emigráció és a közönyös világ csodálatát. Az idei esztendőt a hatalom birtokosai Petőfi-évnek nyilvánították: 150 éve született a szabadság legnagyobb magyar poétája, 125. évfordulója van a pestbudai ífjúság első Márciusának. De veszélyes dolog a szabadságot ünnepelni ott, ahol nincsen szabadság. Azok a fiatalok, akik Budapest utcáin most megmutatták, milyen az ő Petőfijük, milyen az ő márciusuk, valamikor 56 táján születtek. Az idősebbeket, vagy legalábbis sokat közülük, lehet elhallgattatni, elfárasztani, megtörni, olykor korrumpálni, s mindenképpen azzal zsarolni: „Örüljetek annak, ami van – mégiscsak jobb, mint Rákosi idején”. De a fiatalokat nem lehet folyton-folyvást a sztálinizmus kísértő árnyékával rémítgetni. A fiatalok nem hátra, hanem előre néznek. És aki ma Magyarországon előre néz, az 1848-at és 1956-ot látja maga előtt.
1973. március 15.– április 15.
A hivatkozás helye Jegyzetek
tömegtüntetés Budapesten márc. 15-én – nagyarányú diáktüntetés a magyar fővárosban. Internacionálé – a nemzetközi munkásmozgalom indulója. Eugéne Poltier (1848–1932) versére Pierre Degeyter (1816–1887) szerzett zenét. |