Tények^*

Nyár óta ismét sűrűbbé váltak a politikai jellegű letartóztatások, bűnperek és ítéletek Magyarországon. Megszaporodásuk összefüggött azzal, hogy az enyhébb időjárást kihasználva, a szokottnál többen igyekeztek kimenekülni az országból, de nyilván azzal is, hogy a forradalom 10. évfordulójának küszöbén a hatóságok mindent megtettek, hogy a lakosságban elmélyítsék a félelemérzést.

A letartóztatások és bebörtönzések jelentős része „tiltott határátlépésre irányuló kísérletek” következménye. Azokból a cikkekből és közleményekből, amelyek a hazai sajtóban, főleg a vidéki lapokban megjelennek, úgy tűnik, hogy a külföldre menekülés szándéka elsősorban munkásokban és parasztokban él, olyanokban tehát, akiknek nehezebb útlevélhez jutniok, mint az értelmiségieknek. Néhány példa: a Nógrád című lap közlése szerint Balassagyarmaton letartóztatták Koncz Károly 37 éves budapesti segédmunkást és Nagy József 26 éves szállítómunkást, akik Csehszlovákián és Nyugat-Németországon át az Egyesült Államokba szerettek volna kijutni. A Pest Megyei Hírlap arról ad hírt, hogy a zalaegerszegi határőrség elfogta Sara István 30 éves turai alkalmi munkást, Harsányi József 30 éves hajduszovátai kőművest és Buránszki János 28 éves tasi lakost, akik Jugoszlávián át szerettek volna Ausztriába jutni. T. Tihamér műszerészt hatodszor fogták el tiltott határátlépés kísérlete miatt. Maglócán két bányászt fogtak el: Tóth László tatabányai segédvájár és öccse Ausztriába szeretett volna menekülni.

Sok a külföldre szándékozók között a fiatal is. A Győri Járás-bíróság 5 hónapi szabadságvesztésre ítélte M. L. 17 éves és F. P. 16 éves fertőszentmiklósi diákot, akik az osztrák határon próbáltak átjutni. A határőrök „éberségének” egyéb áldozatai: Pataki Ignác, dunaföldvári lakos, akit a Paksi Járásbíróság 10 hónapra ítélt Vidosa Géza 37 éves vecsési lakos, aki ellen bűnvádi eljárást indítottak, Borsodi Pál 62 éves, Borsodi Imre 27 éves, Borsodi János 26 éves és Major István 22 éves soproni lakosok, akik előzetes letartóztatásban várják a bíróság ítéletét, Bojtor Károly, kismarosi lakos, V. István szegedi, Zs. László, Sz. Anna és M. Éva kiskorú szobi lakosok, Rinkó Sándor zalamerenyei lakos, akit 4 hónapi szabadságvesztésre ítéltek.

A határvédelmi szervek magatartása és lélektana már-már a klinikai határokat súrolja. A Békés Megyei Népújság nemrégiben közölte Zagyva Béla határőr-őrnagy cikkét, amelyben a következők voltak – inkriminált bűnesetekként – felsorolva: „Czirle Mihály eleki lakos az elkóborolt sertése után ment át a Román Szocialista Köztársaság területére, hogy azt visszahajtsa. Balogh Ferenc, Sánta János, geszti lakosok lovaskocsival három méter mélységben és körülbelül húsz méter hosszúságban hajtottak át a határon, mivel egy árkot kívántak megkerülni és így rövidebbnek találták az utat. Balogh Ferenc és Balogh Béla, lőkösházi lakosok a határnyiladék kaszálása közben a Román Szocialista Köztársaság tulajdonát képező füvet is lekaszálták… Daróczi Mihály, battonyai lakos átbeszélt az államhatáron.”

„A felsorolt esetek – folytatja fejtegetéseit Zagyva őrnagy – az első olvasásra és hallásra jelentéktelennek tűnnek. De úgy gondoljuk, csak azok számára jelentéktelen, akik kevésbé ismerik a törvényeket, vagy nem tudják megérteni, hogy egy állam szuverenitása és annak tiszteletben tartása milyen feltételeket követel meg”.

Zagyva őrnagy és társai, akikben rendkívüli érzékenység él a magyar állam szuverenitását illetően (csak néhány tízezer szovjet katona hazánkban tartózkodása nem zavarja őket), szerencsére jól ismerik a Népköztársaság törvényeit, s ezeknek védelmében például – mint a cikk fölényes iróniával megjegyzi – az elkóborolt sertését Romániából visszahozó Czirle Mihály „kivizsgálás végett két napig a határőrizeti szervek »vendége« volt”. Hogy a cikkben említett több határsértőnek, köztük a határon átbeszélő Daróczi Mihálynak mi lett a büntetése, ez államtitok.

A megszállottságig menő emberüldözés nemcsak a baráti Románia, hanem a testvéri Csehszlovákia határain is divatos. A Nógrád című lapból a következőket tudjuk meg: „Az elmúlt napokban Jozef Stilranka, csehszlovák állampolgár került összeütközésbe a törvényeinkkel. Egy 13 éves kisfiú társaságában gombászni indult, s »véletlenül« Karancskesziben, rokonánál, Pulai Sándornénál kötött ki. Ellátogatott Karancsberénybe s ott a lakosság bejelentése alapján fogták el határőreink. Stilrankát átadták a csehszlovák hatóságoknak.” A cikk írója hozzáteszi: azok, akik ilyen esetekben elfelejtik feljelentési kötelességüket – „még ha rokoni alapon is, mint Pulai Sándorné –, bűnrészessé válnak a határsértésben”.

A határ menti megyék pártlapjai sajtókampányt folytatnak azért, hogy a lakosságot besúgásra, embertársaik denunciálására biztassák. A Kisalföld például részletesen beszámol arról a maglóci ünnepségről, amelyet Tóth László, tatabányai segédvájár és öccse lebuktatása után rendeztek, dicsérőleg említi meg négy besúgójuk nevét, s hogy „a határőrség és a megyei Rendőrfőkapitányság nevében Bárány Imre határőrezredes meleg szavakkal köszönte meg a sikeres közreműködést”, utána pedig „a jutalmak átvétele” következett. A Kelet-Magyarország dicséretben részesíti a nagyecsedi állomásfőnököt és két beosztottját, valamint egy tiszabezdédi téesz-tagot és egy MÁV-dolgozót, amiért menekülni szándékozó embereket feljelentettek.

Egyre több ítélet olvasható az újságokban olyanokkal szemben is, akik útlevéllel utaztak nyugatra és megtagadták a hazatérést. A Népszabadság megírja, hogy az év első felében 36 disszidenst fosztottak meg magyar állampolgárságától. A Tolna Megyei Népújság közli, hogy Dr. Rozgonyi László, bonyhádi lakost 3 évi és 8 hónapi, feleségét 3 évi és 4 hónapi, kiskorú, 17 éves lányukat pedig – távollétükben – 8 hónapi szabadságvesztésre ítélték. Rozgonyiék Jugoszláviába utaztak rokonlátogatásra, és onnan Nyugat-Németországba vándoroltak ki. Rendes Ferenc, bonyhádi lakost, aki feleségével és kislányával Nyugat-Németországba látogatott és onnan tudatták ismerőseikkel, hogy nem kívánnak hazatérni, 3 évi és 3 hónapi börtönre ítélték. Feleségét 3 év és 6 hónapi, kiskorú lányukat pedig 8 hónapi szabadságvesztéssel sújtották, és elrendelték otthon maradt vagyonuk teljes elkobzását. Szalai András és Víg Ferenc élsportolók a magyar kézilabda-válogatott tagjaiként 1966. február 18-án Svájcba utaztak. A Zürichben lezajlott mérkőzés után levélben közölték, hogy nem térnek vissza Magyarországra. A Budapesti Bíróság most mindkettőjüket távollétükben 2-2 évi szabadságvesztésre ítélte.

A menekülők és a menekültek mellett az üldözöttek másik nagy kategóriája az, akiket izgatással vagy összeesküvéssel vádolnak. Ezek között is a legtöbb a munkás.

Ávár (Bürger) László 37 éves büki építőbrigádi segédmunkás eddig 12 esztendőt töltött börtönben politikai okokból. A Vas Népe szerint idén júniusban a büki fürdőben „többek jelenlétében izgató kijelentéseket tett, a legdurvább hangon illette államrendünket és a rendőrséget”. A lap felháborodva állapítja meg, hogy a vádlott „magatartásán a bíróságon nem változtatott”.

– Bűnösnek érzi magát? – kérdezte tőle a bíró.

– Nem.

– Egyik vádpontbeli cselekményben sem?

– Egyikben sem.

A vádlott beszélni kezd:

– Egyébként a tárgyaláshoz is lenne hozzászólásom. Kérem annak elhalasztását, mert nem láttam a nyomozati anyagot.

A bíró eléje tárja a vádlott által aláírt anyagismertetésről szóló papírt:

– Maga írta alá?

– Igen, de…

A bíró a vádlott szavába vág:

– Védő kéri az elhalasztást?

A védő nem támogatja védence kérését, és azt válaszolja:

– Nem.

A Vas Népe megjegyzi: „A vádlott kígyóként próbál kisiklani bíráinak keze közül”, de – mint az ítéletből kiderül – kevés sikerrel: a Szombathelyi Járásbíróság Ávár Lászlót 4 és fél év szabadságvesztésre ítélte.

A Marcali Járásbíróság – írja a Somogyi Néplap – másfél évi szabadságvesztésre ítélte Börczi Mihály horvátkúti lakost, a Veszprémi Hittudományi Intézet hallgatóját. A vád szerint Börczi „egyetlen alkalmat sem szalasztott el, hogy reakciós eszméket hirdessen”. A Somogyi Néplap felháborodottan jegyzi meg: „Jellemző gátlástalanságára, hogy a terhére rótt cselekményeket mindvégig tagadta, és egyáltalán nem tartotta magát bűnösnek.”

Letartóztatásban vár büntetésére két lőkösházi fiatalember is, a 28 éves Tapasztó Pál és a 21 éves Lénárt Ferenc. Az a vád ellenük, hogy 1966. július 23-án ököllel leütötték Földi István volt járási pártbizottsági másodtitkárt, aki az 1956-os forradalom után Tapasztó apját börtönbe záratta. Példás büntetést a lőkösházi bosszúállók ellen! – követeli háromhasábos cikke címében a Békés Megyei Népújság.

A Pest Megyei Hírlap egy fiatalkorúak elleni tárgyalásról számol be: „Heten ülnek a vádlottak padján. Szorosan, mint a fecskék a sürgönydróton… Egy kivételével 15-18 esztendősek… A terem kétharmadáig megtelt. Szipogó asszonyok és csontos öklű férfiak feszengenek a kényelmetlen székeken. A vádlottak szülei.” Állítólag fel akarták robbantani a dunaharaszti és a csepeli hidat, és ki akarták szabadítani a tököli börtön rabjait, hogy aztán felfegyverezzék őket. Öt vádlottat, köztük a Csepeli Autógyár ipari tanulóit, 7 hónaptól 2 évig terjedő, kettőt pedig 6, illetve 10 havi próbaidős szabadságvesztésre ítélt a bíróság.

Ugyancsak a Pest megyei Bíróság 2 év szabadságvesztésre ítélte Ottó Ferenc zeneszerző, gödöllői lakost. Ottó Ferenc 1955-ben zenét szerzett egy bizonyos, „úszító” Pálos-himnusz című vershez, majd német nyelvre is lefordította és 1964 decemberében tett lengyelországi utazása alkalmával átadta több pálos rendháznak. Más írásait nyugati turista barátai segítségével különböző emigráns folyóiratokhoz juttatta el.

A komáromi Dolgozók Lapja három ítéletről ad hírt. A 23 éves Toldy Lajost, egy tatabányai bányász fiát, izgatásra irányuló előkészületek miatt 1 év és 6 hónapi szabadságvesztésre, Eberling Lajos oroszlányi lakost a szocialista társadalmi rend szidalmazása miatt egy évre, Keresztes Géza tatabányai lakost nagyobb nyilvánosság előtt folytatólagosan elkövetett izgatásért egy év és 6 hónapra ítélték.

A Zalai Hírlap közli, hogy M. J. fiatalkorút, a Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozóját izgatásért egy év és 3 hónapi szabadságvesztésre ítélték. Kilenc hónapi börtönre ítélték Németh Ernő amerikai állampolgárt, aki a forradalom idején hagyta el az országot, s most családjával turistaként látogatott haza. Otthon állítólag a népi demokratikus államrendet sértő kijelentéseket tett, ezért került, külföldi állampolgársága ellenére, börtönbe.

A Veszprém megyei Bíróság többnapos tárgyalás után hirdetett ítéletet Vaczkó László és hat társa ügyében. A vádirat szerint „Vaczkó ellenforradalmi eszmék terjesztésére illegális csoportot szervezett, amely előbb ellenforradalmi célzattal röpiratokat terjesztett, majd további teendőkre írásos programot állított össze, amelyben a népi demokratikus rendszer megdöntésére irányuló terveiket részletezték, magállapodva abban, hogy adandó alkalommal rendszerünk ellen fegyveres harcot kezdeményeznek. A program végrehajtására esküt tettek.” A Megyei Bíróság Vaczkó Lászlót 8 évi szabadságvesztésre, Fazekas Józsefet 5 évi, Burucs Dezsőt 4 évi, Vesztróczy Antalt 5 évi, Major Istvánt 3 évi, Gubics Dezsőt 2 évi szabadságvesztésre ítélte. Kocsi Józsefet bűnpártolás miatt 7 hónapi börtönre ítélték.

A Kisalföld a következő „bűnesetről” számol be: „Magashegyi Miklós 24 éves fertőrákosi lakos 1965-ben már bíróság előtt állt izgatás miatt. Akkor 10 hónapi szabadságvesztésre ítélték. Magashegyi azonban nem tanult az ítéletből. Az idei labdarúgó világbajnokság idején egyik fertőrákosi ismerősénél nézte televízión a Szovjetunió – Nyugat-Németország mérkőzést. A szobában rajta kívül még nyolcan tartózkodtak. Magashegyi a mérkőzés alatt becsmérelte a szovjet csapatot, egyes játékosokat s a szovjet népre gyalázkodó, gyűlöletkeltésre alkalmas kijelentéseket tett. A szobában tartózkodók közül többen is figyelmeztették Magashegyit, ő azonban folytatta a gyalázkodást. A Soproni Járásbíróság nagyobb nyilvánosság előtt elkövetett izgatás bűntette miatt 2 évi szabadságvesztésre ítélte.”

A legsúlyosabb ítéletet a Veszprém megyei Bíróság hozta, október 13-án, közvetlenül a forradalom 10. évfordulója előtt. A vád szerint Hamusics János és Balázs Sándor államellenes fegyveres összeesküvést szerveztek, amelybe további öt személyt vontak be. Céljaik megvalósítására fegyvereket és robbanóanyagot szereztek. Március 28-án időzített robbanókészülékkel Városlőd és Ajka között felrobbantották a vasúti sínt, aminek következtében egy tehervonat kisiklott. A Megyei Bíróság Hamusics Jánost halálra, Balázs Sándort 14 évi, Papp Pált 8 évi, Buzás Istvánt 8 évi, Molnár Jánost 6 évi, Illés Józsefet 6 évi, Hamusics Lászlót 5 évi, Kiss Lajost és Lengyel Józsefet pedig – összeesküvés feljelentésének elmulasztása miatt – 1-1 évi szabadságvesztésre ítélte.

Az utóbbi években ez az első, vagy legalábbis az első nyilvánosságra hozott halálos ítélet politikai perben.

 

 

A hivatkozás helye

Jegyzetek

MÁV – a Magyar Államvasutak rövidítése, 1868-ban alakult meg.

az idei labdarúgó-világbajnokság – 1966-ban Angliában rendezték meg a VIII. labdarúgó-világbajnokságot (júl. 11–30.). A döntőben a házigazda Anglia 3:2-re győzi le Németország (NSZK) válogatottját.