Nem adtak amnesztiát^*

április negyedikén a még mindig börtönben sínylődő politikai foglyoknak. Nem adtak amnesztiát Bibó Isvánnak, Mérei Ferencnek, Ádám Györgynek, Fekete Sándornak, Obersovszky Gyulának, Litván Györgynek, Lőcsei Pálnak – a neves és névtelen hazafiaknak, akik immár több mint öt esztendeje viselik rácsok mögé zárva egyetlen bűnük: becsületességük keserves következményeit.

A kádárista propaganda hosszú hónapok óta „bizalmasan” azt terjesztette: nem érdemes Nyugaton „ügyet csinálni” Bibóék sorsából, hiszen hamarosan, az áprilisi évforduló alkalmából ki fognak szabadulni. Ezt hajtogatták magánbeszélgetésekben utazó vigéceik, akik különböző kulturális szervek funkcionáriusaiként járják a Nyugatot. Erről fogadkoztak a Magyarországra látogató külföldi vendégek előtt is, akik hangot adtak nyugtalanságuknak a börtönben lévők sorsa miatt. Sikerült elérniök, hogy nemegy jó szándékú nyugati író, művész, tudós hallgatott, félvén attól, hogy tiltakozását „provokációnak” fogják minősíteni, és ez csak árt a bebörtönzötteknek. Mások, mint Bertrand Russel, Sir Isaiah Berlin, Sir Julian Huxley rendkívül mértéktartó és udvarias formában emelték fel szavukat Bibóék érdekében.

Úgy látszik, a pesti börtönőrök sem a csendből, sem az udvariasságból nem értenek. Nem veszik észre, hogy a világ szemében nem is annyira Bibóéknak, mint inkább önmaguknak adnának amnesztiát – amennyiben ez egyáltalán lehetséges –, ha véget vetnének a politikai szabadságfosztások szégyenletes rendszerének. Forintok millióit költik angol–francia–német nyelvű kiadványok tucatjaira, hogy elhitessék a Nyugattal: Magyarországon már nyoma sincs a sztálinizmusnak, valamiféle liberális kommunizmus van uralmon, nincs többé önkény, a „szocialista törvényesség” virágzik.

Anélkül, hogy bizonyos pozitív jelenségeket tagadnánk, hadd mondjuk meg kereken: száz párthatározat a dogmatizmus ellen, ezer vezércikk a szocialista törvényességről s akárhány vagon banán és narancs a „szépülő élet” bizonygatására csak porhintés, humbug, hazugság mindaddig, amíg egyetlen magyar ember börtönben lesz azért, mert nézetei nem egyeznek a hatalmon lévők nézeteivel. Amikor minden politikai fogoly kiszabadul, akkor kezd véget érni az önkényuralom; amikor mindenki szabadon és veszély nélkül kimondhatja, amit gondol, akkor kezdődik a demokrácia.

Az idei, elmaradt amnesztia arra kötelez mindenkit, s elsősorban minket, Nyugaton élő magyarokat, hogy fokozzuk a harcot Bibó Istvánnak és társainak kiszabadításáért. Ne legyenek illúzióik a börtönőröknek: mindent el fogunk követni, hogy a hallgatás vagy a feledékenység ne váljék bűneik cinkosává.

 

 

A hivatkozás helye

Jegyzetek

április negyedikén – Az 1945-ös szovjet felszabadítás hivatalos ünnepe Magyarországon (1945–1989).

Litván György (1929) történész, 1955–56-ban a Petőfi Kör tagja, 1956-ban elsőként követelte Rákosi Mátyás leváltását. 1957-ben 6 évi börtönre ítélték. 1962-ben szabadult. 1991–1999-ig az 56-os Intézet igazgatója.

Berlin, Sir Isaiah (1909–1997) angol filozófus.

Huxley, Sir Julian (1887–1975) angol biológus, esszéíró, költő.