József Attila – szovjetül^*

Néhány hónappal ezelőtt cikket írtam az Irodalmi Újságba, amelyben voltam bátor megdicsérni a Budapesten megjelenő Nagyvilág című folyóiratot. Meleg soraimat akkor rendkívül zokon vette Kállai Gyula, a kommunista párt egyik titkára és a parlamentben nyilvánosan megrótta a lap szerkesztőit, mivel az „ellenség”, azaz az én dicséretem éppen elegendő bizonyítékul szolgált arra, hogy a folyóirat munkájában súlyos hibák és hiányosságok vannak.

Éppen ezért elnézést kérek Kállai Gyulától is, a Nagyvilág szerkesztőitől is: megint csak dicsérni fogok. Vétkemet kisebbítendő, ezúttal nem az egész lapot, hanem csak egyetlenegy rövidke cikkét.

Kulcsár István cikkéről van szó, amely a folyóirat novemberi számában jelent meg, Az első kísérlet címmel, az 1724–1725. oldalon. Az első kísérlet nem más, mint József Attila válogatott verseinek mostani első kiadása a Szovjetunióban, a Goszlitizdatnál, Moszkvában. József Attilának – állapítja meg Kulcsár – Petőfitől, Vörösmartytól, Mikszáthtól eltérően mindeddig „nem volt szerencséje” a Szovjetunióban. „Különböző régebbi félreértések és más okok miatt egyes szovjet irodalomtörténészek között, sajnos, sokáig hibás, szektás nézetek éltek József Attilával kapcsolatban. Ez a felfogás érvényesült például a Moszkvában 1952-ben megjelent Magyar Költészet Antológiájában is.”

De hát végre „az elmúlt években megtört a jég, ez a nehezen szétolvasztható páncél”, s a cikkíró elégedetten állapíthatja meg: „meghatottan forgatom az ízléses kiállítású könyvecskét, amely a költőnek mintegy 130 versét foglalja magába…”

„Milyen szándék vezette a kötet szerkesztőit és fordítóit?” – teszi fel a kérdést Kulcsár. „Az előszó és a válogatás – fűzi hozzá – világos választ ad erre a kérdésre. A szerkesztők az osztályharcos kommunista költőt kívánták bemutatni a szovjet olvasóknak. (Ami persze nem jelenti azt, hogy a válogatás egyoldalú, s hogy például József Attila szerelmi lírája hiányoznék az összeállításból.).”

Anélkül, hogy vitába kezdenénk arról, mennyire, miképpen és főképp meddig volt kommunista József Attila, próbáljuk meg kifürkészni: mit is jelent ez az „osztályharcos” és mégsem egyoldalú válogatás? Kulcsár ismertetéséből kiderül, hogy a kötetből „csak” a következő versek hiányoznak: a Tiszta szívvel, az Óda, az Eszmélet, a Kései sirató, A Dunánál, a Nagyon fáj, a Hazám.

Kulcsár ismertetésében szóvá teszi ezeknek az „általánosan kiválóaknak elismert” verseknek a hiányát, ámbár tüstént hozzáfűzi: „Ezeket leszámítva, a válogatás szakszerű…” Eléggé sokat kellett szegénynek leszámítania.

Kulcsár cikkéből azonban kiderül, hogy a legnagyobb baj tulajdonképpen nem is a válogatással van. „A fordításokban – írja –, sajnos, már több a kifogásolnivaló… A szeretettel szemmel láthatólag nincs baj, a szükséges felkészültséggel azonban néha igen. Sajnálatos, hogy a kötet összeállítói nem vonták be a munkába Martinovot és Isszakovszkijt, akik a Magyar Költészet Antológiájában mind tartalmilag, mint formailag meglehetősen hűen, helyenként mesterien tolmácsolták a költő verseit. József Attila költészete nemcsak megérdemelte, de – éppen azért, mert roppant nehéz fordítani, meg is követelte volna, hogy a legkiválóbb műfordítók ültessék át orosz nyelvre. Nem ez történt…”

Bizony nem. Martinov, akinek a Paszternakéhoz hasonló mellőztetés a sorsa, s a valóban nagyon tehetséges Isszakovszkij nem kapott részt a munkából – annál fényesebben csillogtatja azonban a kötetben műfordítói tehetségét egy bizonyos V. Kornyilov. Kulcsár István idéz egy példát ennek a Kornyilovnak egyik fordításából. A Vigasz című József Attila vers egyik strófájáról van szó. Az „eredeti” így hangzik:

 

Magának rág, mind aki rág, a fogacskák azért fogannak. S mert éhes rongy vagy, a fogát elkoldulhatod-e a kannak? Fázol. Hát mondd, hihetsz-e annak, ki fűtve lakik, öt szobát, falain havas tájak vannak, meztelen nők meg almafák?

 

Ugyanez, V. Kornyilov műfordításában:

 

Ne higyj a gazdagoknak, öregem! A kövérek között nincsenek jók! Amíg estelig kóborolsz S a hideget hordod bordáid között, Ők – mi közünk hozzá! – Meleg lakásban ülnek És a bortól elbággyadva Hájas nőket ölelgetnek.

 

Szegény József Attila, ha ezt megérte volna! Hát ha még szegény Karinthy Frigyes megérhette volna! A természet, írta Wilde, utánozza a művészetet. A politika, úgy látszik, nemcsak utánozza a szatírát, hanem túl is tesz rajta.

 

 

A hivatkozás helye

Jegyzetek

Goszlitizdat – szovjet irodalmi kiadóvállalat.

Hidas Antal (1899–1980) költő, író, műfordító. 1925 és 1959 között Moszkvában élt. Kossuth-díjas (1962).

Martinov (1905–1980) orosz költő, műfordító.

Iszakovszkij (1900–1973) orosz író.

Kornyilov, B. P. (1907–1938) orosz költő.

Karinthy Frigyes (1887–1938) író, költő, műfordító.

Wilde, Oscar (1854–1900) Oscar Fingal O’Flahertie Wills Wilde angol író.