Egy riporter

Futottak az utcán. Olykor megperdültek egymás körül. Olykor mintha el akarnák lökni vagy éppen el akarnák gáncsolni egymást.

Mikrofon ugrott eléjük. A mikrofon mögül egy tűfejű fiatalember.

– Bocsánat! A Hangos Újságtól. Néhány kérdést tennék fel önöknek.

Vera és Feri körülugrálták a mikrofont. A riporter kétségbeesetten forgott közöttük.

– Csak néhány kérdés. Mióta ismerik egymást?

– Ezer éve – mondta Feri.

– Hazudik – nevetett Vera –, mindig hazudik.

– Hol ismerkedtek meg?

– A Lukács uszodában. (Ez Feri volt.)

– Ki kezdte az ismerkedést?

– Egy harmadik – mondta Feri. – Aki aztán bemutatott bennünket egymásnak.

– Barátság? Szerelem?

– Maga mit gondol? – Vera rámosolygott a riporterre.

– Milyen színű a szeme?

– Az enyém vagy az övé? – Vera egyre derültebben mosolygott.

– Őszinték egymáshoz?

– Mindig. (Feri.)

– Soha. (Vera.)

– Vannak-e titkaik?

– Csupa titok vagyok. (Vera.)

– Átlát rajtam, mint a szitán. (Feri.)

– Utolsó veszekedés?

– Éppen most. (Egyszerre vágták rá.)

– Min veszekednek?

– Ő rohan – mondta Feri –, én meg hullafáradt vagyok.

– Hazudik – bólintott Vera. – Megint hazudik.

– Ki beszél többet? Ki eszik többet? Ki iszik többet?

Beleprüszköltek a mikrofonba. Nyögtek, sóhajtoztak, krákogtak, harákoltak. Vera végül is gyöngéden megfogta a mikrofont és beleásított.

A riporter nem adta fel a harcot.

– Mik a terveik? Az álmaik?!

De akkor már egyedül volt a mikrofonjával.