Jó napot, bácsi!

Dokumentumjáték
IGAZGATÓNŐ
A lakók:
KORSÓS GÁBOR
ESZTERKE
BÁCSKAI PÉTER
PARÁDI VINCE
ILONKA NÉNI
MAGDA NÉNI
A kartonok:
DUKONY GIZELLA
PERECZES MIHÁLY
POVÁZSAI JULISKA

ESZTERKE

Jó reggelt!

PARÁDI

Jó reggelt!

ESZTERKE

Egész éjjel zuhogott. Sose tudok aludni, ha esik. De a szél még rosszabb.

PARÁDI

A szél…! Hirtelen. Ilyenkor felkelek, és kipucolom a cipőmet.

ESZTERKE

Mit csinál?

BÁCSKAI

Mogorva. Nem hagyja aludni az embert! Egész éjjel zörög a dobozaival.

PARÁDI

És ki hagyja nyitva a vízcsapot?

ESZTERKE

A kert! Hogy ragyog a kert… Eső után mindig ilyen.

PARÁDI

Járjunk egyet, Eszterke. Jöjjön.

 

Csönd.

 

IGAZGATÓNŐ

Nem tudom, mióta hallom ezt. Nem tudom, mióta hallom ezeket a hangokat a kertből, a házból, az udvarból. Úgy csobognak körülöttem, mint a vízesés. Ez a csobogás nem szűnik meg éjjel sem, nem szűnik meg akkor se, ha alszom. Néha már igazán azt hiszem, hogy soha nem is hallottam mást. Hogy soha nem is volt más körülöttem, mint ezek a hangok.

 

Csönd.

 

A lakók… az otthon lakói. Van úgy, hogy bejönnek hozzám, vagy megállítanak odakint a kertben. Lehalkul.

FÉRFI

Megszólítva. A virágágyak…! Mi lesz a virágágyakkal, igazgatónő kérem?

IGAZGATÓNŐ

Majd rendbe hozzuk… Már szóltam is a Gizikének.

FÉRFI

És a Gizike majd ebből is kihagy! Szünet. Engem! Amikor kertész voltam. Én is meg a Pozderka is.

IGAZGATÓNŐ

Majd szólok a Gizikének, hogy ne hagyja ki. És hogy a Pozderka bácsit se hagyja ki.

FÉRFI

De a Bácskai Péter legfeljebb csak gereblyézhet! Nincs nekem semmi bajom ezzel a Bácskai Péterrel, de azért csak megmondom… Hangja lehalkul.

 

Csönd.

 

IGAZGATÓNŐ

És megmondja. Semmi baja a Bácskai Péterrel, de azért elég alaposan megmondja. Amikor a Bácskai Péter idekerült az otthonba, tudtam, hogy soha nem lesznek barátok. Még csak egy jó szavuk se lesz egymáshoz. Igen, ezt valahogy mindjárt az elején meg lehet érezni. Már ahogy egymásra néznek.

 

Csönd.

 

A szeretetet nem hagyták a kapun kívül. És nem hagyták ott a gyűlöletet se. Mindent behoztak ide. Az emlékeket is. Hogy aztán, mint valami kis motyóból, kibontsanak egy régi vasárnap délutánt, egy sétát, egy arcot.

 

Csönd.

 

Ahogy jönnek befelé… jönnek, mint az árnyak. Vékony, szétfoszló árnyak, egyik a másikra hajol, ahogy jönnek a kerti úton, aztán végig a folyosón.

 

Csönd.

 

És akik most lépnek be először a kapun! Mosolyognak, bólogatnak, mintha már régen itt laknának. De ha magukra hagyom őket, egyedül gubbasztanak a padon, és nem szólnak senkihez. Fölállni nem mernek, mozdulni se mernek. Akárcsak ez a Korsós Gábor. Láttam, hogy ottragad a padon, ha nem megyek le hozzá, és nem viszem oda a többiekhez.

 

Csönd.

 

BÁCSKAI

Benne egy beszélgetésben. Főzelék! Már megint főzelék.

EGY NŐ

Hétfőn mindig főzelék van.

BÁCSKAI

És, hogy csapták rá azt a tojást! Alig találtam meg. Annyit kellett keresni…

IGAZGATÓNŐ

Közbe. Hogy közbe elment a kedve az egésztől!

BÁCSKAI

Hááát…

EGY FÉRFI

A Bácskai bácsinak semmi se jó!

EGY NŐ

Ugyan! Odavan a főzelékért.

BÁCSKAI

Azért nem ennyire.

IGAZGATÓNŐ

Persze, nem ennyire. Nevet. Azért nem szenvedélye. Szünet. Hát akkor…

KORSÓS

Csöndesen. Korsós Gábor. Ma érkeztem.

BÁCSKAI

Gúnyosan. Érkezett?!

KORSÓS

Jöttem.

IGAZGATÓNŐ

Remélem, jól érzi majd magát nálunk.

KORSÓS

Biztos vagyok benne. Ahogy így látom… a kedves társaságot.

IGAZGATÓNŐ

És ha sakkozni akar, lehozhatja a táblát.

BÁCSKAI

Közbe. Nem hozhatja le. Mert már mind a kettőt lehozták. És csak arra vagyok kíváncsi, hogy ki viszi majd vissza!

IGAZGATÓNŐ

Kis sóhaj. Arra én is kíváncsi vagyok. Szólok is majd a Karikónak. Elbúcsúzva. Hát viszontlátásra! Hang ki.

KORSÓS

Viszontlátásra. Kis zavar. Nem is tudom… az előbb belecsöppentem valamibe… szóval, nem szeretném… ha miattam…

ESZTERKE

Csak üljön le.

BÁCSKAI

Miért nem ül le?

BÁCSKAI

Folytatja. Szerda tésztanap. Dühös. Torkig vagyok a tésztával.

ILONKA NÉNI

Hallottak engem panaszkodni? Mondtam én, hogy Utánozva. Főzelék! Már megint főzelék! Szünet. Pedig a Kornél… aki mégis mint főhadnagy…

PARÁDI

Csöndes kajánsággal. Most jön majd a Tibi, aki a flottánál volt.

BÁCSKAI

És aki eltűnt az ékszerekkel.

ILONKA NÉNI

Ez nem tartozik ide. Ez egyáltalán nem tartozik ide. Mindenesetre, olyan háztartást vezettünk… Szünet. Egyesek pedig… akik talán még csak nem is ültek rendes asztalnál, mindent ócsárolnak. Mindent!

BÁCSKAI

Hát, kedves özvegy! Kedves, elhagyott özvegy…

PARÁDI

Közbe. A tésztából azért már nekem is elegem van!

KORSÓS

Váratlanul. Volt egy levesem. Volt egy söröm. Söröm, az mindennap volt.

BÁCSKAI

Magának? Hol?

KORSÓS

Odajártam az állóbüfébe. A buszvendéglőbe. Ha csak megláttak, már hozták a sörömet.

BÁCSKAI

Hát itt nem hozzák.

ESZTERKE

Azért ne féljen. Este kávét kap. Szereti a kávét?

KORSÓS

Szeretem.

ESZTERKE

Kávét kap, meg brióst.

BÁCSKAI

Sört, azt nem.

PARÁDI

Persze, ha van nyugdíja, még egy üveg Kinizsit is vehet.

BÁCSKAI

Beszúrja. Mert a cukorpénzből nem jön össze.

KORSÓS

A cukorpénzből?

ESZTERKE

Nincs mindenkinek nyugdíja. És akkor innen kap… az otthonból.

PARÁDI

Hatvan fillért naponta. És ugye, ha az ember összerakja…

BÁCSKAI

Véres gúny. Ha összerakja!

 

Kis csönd – majd:

 

KORSÓS

Krákog. Legjobb a kis családi.

PARÁDI

Kap rajta. Az! Az! Ha jó magasról töltik, húsz centi habja is van.

BÁCSKAI

Jó, hogy nem fél méter! Kiviszi a háztetőt. Én nem habot akarok inni. Hirtelen. Maga honnan jött?

KORSÓS

Berény – Nagy Állomás.

BÁCSKAI

Lakik ott egy sógornőm. Talán ismerte.

KORSÓS

Mindenkit ismertem. A Terményforgalminál voltam, tizenöt évig.

ESZTERKE

Irodán?

KORSÓS

Öntudat. Portán.

ESZTERKE

Áhítattal. Portán!

KORSÓS

Aztán visszamegyek én majd…

BÁCSKAI

Hova?

KORSÓS

A fiamékhoz.

 

Csönd.

 

Nincs velük semmi bajom. Se a fiammal, se a feleségével. Csak hát most költöztek… és megkértek, hogy egy időre… egy bizonyos időre… szóval, amíg rendeződnek a dolgok az új lakásban… amikor rendes kerékvágásba… szóval, ez… ez olyan átmenet.

 

Csönd.

 

IGAZGATÓNŐ

Átmenet. Ezt is mennyit hallom. Majd rendeződnek a dolgok, majd hazamehet. Talán pár hónap, talán egy év! De nem, annyi nem lehet. Amikor leveleket kap hazulról, olykor csomagot. A látogatás talán elmarad. Inkább fényképek jönnek. A lakásról, az unokáról. Ő meg végigmegy a szobákon, a kerten, és sorba megmutatja mindenkinek.

KORSÓS

Az orra! Nézze az orrát!

BÁCSKAI

Miért nézzem az orrát?

KORSÓS

Tisztára olyan, mint az enyém.

BÁCSKAI

Lehet, hogy olyan, lehet, hogy nem olyan. Szünet. Inkább azt szeretném tudni, hogy hol a nyakkendőm.

PARÁDI

Már megint azt kajtatja!

KORSÓS

…és az a legfurcsább, hogy az apját nem is szereti annyira, mint engem. Mondhatom: az apjától inkább fél.

BÁCSKAI

Kék nyakkendő, sárga csíkkal.

ESZTERKE

Meglesz, csak keresse.

BÁCSKAI

Reggel óta keresem.

KORSÓS

Persze, az apjának nincs sok ideje, hogy mellette legyen.

ILONKA NÉNI

Maga meg ráér.

KORSÓS

Hát igen… Most már ugye, a nyugállomány.

ESZTERKE

Közbe. Csak el ne felejtse! – Délután mozi.

KORSÓS

Megbeszéltük.

BÁCSKAI

Micsoda? Moziba mennek?

ESZTERKE

Utána meg beülünk valahova. Miért ne ülhetnénk be utána valahova.

KORSÓS

A buszpresszóba. Itt is van buszpresszó?

PARÁDI

Van… van…

BÁCSKAI

Miért nem megy velük? Nem akar zavarni?

MAGDA NÉNI

Pedig azelőtt eljárt az Eszterkével! Egy kis séta, mozi.

ILONKA NÉNI

Most azért ritkán volt, ugye, Parádi bácsi?

PARÁDI

Az ritkán.

BÁCSKAI

Pedig a moziba már föl lehet tenni egy jobb nyakkendőt!

PARÁDI

Mit akar azzal a nyakkendővel?

ESZTERKE

Elkeveredett. Biztosan elkeveredett.

BÁCSKAI

Én csak azt tudom, hogy amikor egyszer moziba mentek…

PARÁDI

Közbe. Elkértem! Már előtte való este elkértem.

KORSÓS

Sose kértem mástól nyakkendőt.

FÉRFIHANG

Miért kell nyakkendő? Nyakkendő nélkül nem lehet moziba menni?

BÁCSKAI

A Parádi Vincének nem lehet!

PARÁDI

Elkértem. Maga is tudja.

BÁCSKAI

Amikor leszedtem a nyakáról! Dühös. Méghogy előtte való este! Nem is láttam előtte való este…

PARÁDI

És kivel sakkozott?

BÁCSKAI

Én csak azt tudom, hogy…

ESZTERKE

Talán elcserélték.

BÁCSKAI

Elcserélték?! Az én nyakkendőmet?!

ESZTERKE

Miért? Az én törölközőmet is elcserélték. A piros betűs törölközőmet. Bele volt varrva B. E…. Bogáti Eszter.

ILONKA NÉNI

Lesújtó. Finom darab!

ESZTERKE

Mert én nem csak úgy jöttem ide. Két párnahuzatot is hoztam.

ILONKA NÉNI

M. f. Két párnahuzatot!

ESZTERKE

Elcserélik. Mindig elcserélik.

ILONKA NÉNI

Buknak a holmijára.

ASSZONYOK

Nevetés. Az Eszterke holmijára!

ESZTERKE

Dühös. Ide figyeljen, Ilonka néni! Lehet, hogy én nem voltam tánckarban…

KORSÓS

Tánckarban volt?

ESZTERKE

Magának még nem mondta el?

ILONKA NÉNI

Majd az Eszterke elmondja. Az Eszterke mindenkinél mindent jobban tud.

ESZTERKE

Ide figyeljen, kedves texasi temperamentum…

KORSÓS

Texasi! Még hogy texasi…

ILONKA NÉNI

Mit bámul! Ott is jártam…

ESZTERKE

Dühösen utánozza. „Bolyongásaim során csak Texasban éreztem jól magam. Valahogy a texasi temperamentum felel meg nekem.” Szünet. Persze. Az Ilonka néninek csakis a texasi temperamentum…

ILONKA NÉNI

Kinek a texasi – kinek a dunavecsési. Odaszúrja. Csíkos párnahuzattal.

ESZTERKE

Az nem volt csíkos.

ILONKA NÉNI

Gúny. Tévedtem. Bocsánat. Az  nem volt csíkos. Bocsánat.

ESZTERKE

Majd felrobban. Ilonka néni… Más hangon. Járjunk egyet, Gábor.

KORSÓS

Járjunk egyet. Távolodva. Texasi… texasi…

 

Csönd.

 

EGY FÉRFI

Texasban cowboyok vannak.

ILONKA NÉNI

Nnna! Látott valamit a moziban.

PARÁDI

Moziba mennek… Aztán a buszpresszó.

BÁCSKAI

Éppen ezért adja csak vissza a nyakkendőmet.

ILONKA NÉNI

Hagyja már a Parádi bácsit! Éppen elég neki, hogy az Eszterke egy nyugdíjassal…

ASSZONYOK

Gonosz nevetése. Egy nyugdíjassal! Egy nyugdíjassal!

 

Csönd.

 

IGAZGATÓNŐ

Lapoz. Kartonok, megsárgult kartonok… Olykor csak itt ülök az irodában, és nézem ezeket a kartonokat. Rajtuk a név, néhány adat. De hát mi kerülhet rá egy ilyen lapra? Mikor született, mikor jött be az otthonba meg ilyesmi. De, hogy mi volt addig…? Kartonok, megsárgult kartonok…

Dukony Gizella. Ez áll az egyiken.

 

Csönd.

 

DUKONY GIZELLA

Benne a szövegben. Ketten voltunk testvérek, lányok. A nővérem hamarosan férjhez ment, én meg beleszerettem a sógoromba. Ezen mindenki csodálkozott, mert a fiú nyomorék volt. Akkor aztán a családom elfordult tőlem. Nem akartak tudni rólam, de én nem is bántam. Sándornak, így hívták a fiút, a falu határában volt egy kis szőlője. A szőlőn egy kunyhó. Abban a kunyhóban éltünk, esküvő nélkül, elvonulva az emberek gúnyolódásától. És jó is volt ez, és amíg csak élek, nem felejtem el.

Csakhogy az egész nem tartott sokáig, mert Sándor tüdőbajt kapott. Talán lehetett volna rajta segíteni, de hát nem jött oda senki… orvos se. Igaz, a Sándor se nagyon akarta, hogy jöjjenek… egyáltalán nem akarta.

Hát aztán így egyedül maradtam. A családom most már közeledne hozzám, de én nem akarom, nem akarom!

IGAZGATÓNŐ

Pereces Mihály…

PERECZES MIHÁLY

Benne a szövegben. …és akkor a fiam Pestre csalt, és eladatta velem a házamat. Pedig szép ház volt, nehezen is váltam meg tőle, de a fiam egyre csak azt mondta, hogy édesapának kell a családi környezet, édesapa csak nálunk érezheti magát otthon, szóval ilyeneket mondott. De hát én Pesten nem tudtam gyökeret verni, mindig csak azt akartam, hogy még egyszer az életben visszakerüljek falura. És akkor a fiam azt mondta, hogyha annyira vissza akarok menni Edelénybe, hát akkor csak menjek. Vissza is mentem a lányomhoz. De ő nem akart tartani, mert hogy a ház ára a fiamnál volt. Örökké csak azt hallottam, hogyha a pénzt a fiamnak adtam, akkor…

 

Csönd.

 

A vége az lett, hogy a lányomtól is elkerültem, de a fiamhoz se akartam visszamenni. Lefeküdtem egy árokba az úton. És akkor már nem kellett mást csinálni, mint feküdni. Nem szólt hozzám senki. Csak mindenféle képeket láttam. Egyszer, mintha hintáznék. Igen. Valami fényes, nagy kertben álltam egy lánnyal… talán a Soós Piroskával, akit valamikor feleségül akartam venni, és hajtottam a hintát, és a hinta csak repült a lánnyal…

 

Csönd.

 

Aztán ott akadtak rám, abban az árokban. Aztán behoztak ide.

POVÁZSAI JULISKA

Hatvanéves vagyok. Tízéves koromban vettem mankót a kezembe. Ezerkilencszáztizenhat óta vagyok beteg. Még most is emlékszem arra a napra, arra az utolsó reggelre, amikor májusi cseresznyével a zsebemben mentem az iskola felé, amíg össze nem estem.

Édesapám erdész volt, tehát az erdőben laktunk, és az iskola messze volt. Azt mondják, a hosszú utak, a hideg, téli erdőn át, ezek okozták a gyulladást. Négyen voltunk testvérek, a szüleim mindent megtettek értem, de hiába.

Ezerkilencszázharmincháromban apám meghalt. Két évre rá kórházba kerültem. A Lukács-kórházban voltam három évig. És ha milliomos lettem volna, akkor se bántak volna velem különbül.

Azóta nincs más, csak kórház, és most ez az otthon. A nappalok, azok jók. Akkor horgolok. Megcsinálok én mindenféle mintát, ami az újságban megjelenik, és aztán megfestem teával barnára, vagy diólével, pelikántintával kékre. Mondják az otthonban, hogy akár kiállítást is csinálhatnék, de én erre nem gondolok.

 

Csönd.

 

A nappalok, azok jók. De az éjszakák…

 

Csönd.

 

IGAZGATÓNŐ

…megsárgult kartonok. Rajtuk a név, néhány bejegyzés, adat. Akadnak kevésbé kopott lapok. Mint a Korsós Gáboré. Ő maga most kint járkál a kertben. Megbeszél egy mozit Eszterkével, aztán sakkozik egy kicsit. Mintha már nem is érdekelné az, ami odakint maradt. És néha mintha a többiek is így lennének.

 

Csönd.

 

De aztán eljön a látogatás napja. Ilyenkor felbolydul az otthon.

A mosdók reggeli csörgése…! Van, aki énekel borotválkozás közben. Van, aki komoran bámul a tükörbe. Meggörbült, szappanos hátak a zuhany alatt, kopott, kifehéredett térdek.

Az asszonyok hajat mosnak, aztán úgy ülnek az udvaron, kibontott, szürke hajsátor alatt. Halott tenger halott hullámai alatt.

És aztán várnak. Látogatót.

Hogy tudnak várni! Azok a tekintetek! Mint amikor öreg, megvakult kutak felragyognak egy pillanatra. Ahogy ott állnak a kert rácsánál…!

EGY FÉRFI

A Böske! Tudtam, hogy eljön… tudtam.

MÁSIK FÉRFI

Nekem pedig azt mondta, hogy nem jön. És meg is írtam neki, hogy ne jöjjön.

ELSŐ FÉRFI

Nem is hallja. Micsoda csomag! Lefogadom, hogy valami sült… sültecske.

EGY NŐ

Csak tudnám, mi lehet abban az üvegben?

HARMADIK FÉRFI

Borús. Görögdinnye. Már megint görögdinnye…

 

Zsivaj lehalkul.

 

KORSÓS

Eszterke! Az a bajuszos férfi… szürke ruhában…

ESZTERKE

A fia?

KORSÓS

Pedig nem is gondoltam. Hiszen az ő elfoglaltsága… Kiált. Bandi! Bandi!

BANDI

Kedves fölénnyel. Na, na, apa.

ESZTERKE

Már nagyon várta.

KORSÓS

Nem… nem is vártam… azazhogy… Más hangon. Bejössz? Vagy inkább…

BANDI

Hallod! De hisz ez egy hatalmas kert! Nevet. Valóságos luxuspark!

ESZTERKE

Park… igen. Búcsúzik. Hát akkor beszélgessenek csak, beszélgessenek.

KORSÓS

Maradjon, Eszterke. Hirtelen. Dehiszen még be se mutattam. A fiam! Kiált. Eszterke! Eszter… Csöndesen. hogy elment.

BANDI

Mindig így surran? És aztán hány éves ez az Eszterke?

KORSÓS

Nem tudom. De hát ülj már le, miért nem ülsz le…

BANDI

Látom, hogy ez az Eszterke Nevet. Apa, apa, te csak a régi vagy!

KORSÓS

Á, ugyan! Csakhát ő olyan kedves. – Milyen volt az út?

BANDI

Hosszú és poros. Hallod, ez a busz…!

KORSÓS

Mi van a kis Jóskával? Biztosan már el is felejtett.

BANDI

Mit gondolsz! Várj csak, küldött is valamit… még mondta is, hogy ezt adjam át a nagyapjának, hogy el ne felejtsem. Hová tettem… hová is…

 

Csönd.

 

EGY NŐ

Minek hoztok ilyesmit? Egykettőre megromlik.

EGY FÉRFI

A Dénesék küldték. Hideg helyre kell tenni.

EGY NŐ

Mi van a Dénesékkel? Férjhez ment már a lányuk?

EGY FÉRFI

Az soha nem megy férjhez, és ezt én a Dénesnek is megmondtam, mert az lehetetlen, hogy egy lányt így neveljenek…

EGY NŐ

…és mi van a fáslival, Katicám? Kaptál már fáslit?

MÁSIK NŐ

Tudod, papucsban járok, és hát…

ILONKA NÉNI

Közbe. Papucs! Csak vigyázzunk azzal a papucssal! Nem szabad visszaélni vele. Elszorítja a vérkeringést.

MÁSODIK NŐ

De Ilonka néni! Az én vérkeringésemet nem szorítja el, mert…

ILONKA NÉNI

Elsöprő. Azt maga nem tudhatja! Még szerencse, hogy nagyon jó orvosunk van. Kitűnő orvosunk van. Nekem is adott valamit a vérnyomás ellen.

ELSŐ NŐ

Szóval, Katicám, akkor már nem dagad? Mert ha dagad, föl kellene polcolni.

MÁSODIK NŐ

Nem, nem, és igazán jó nekem ez a papucs. Elcsoszogok én a kerítésig.

ILONKA NÉNI

Háromszor két Rausedyl tabletta! Azt kaptam a vérnyomás ellen. A Polybét injekcióban kapom, kétszer hetenként, mondom, kitűnő orvos, kocsija is van, azzal jön, mert orvosi felügyelet alatt állunk, és nekem azt mondták, Ilonka néni, ha így haladunk… Sóhaj. Hajaj, haladunk mi, kedveském, haladunk! Hirtelen. És majd én vigyázok a Katica nénire, mert nem lehet könnyelműsködni ezzel a papuccsal…

EGY FÉRFI

Mit akar, Topán bácsi? Hiszen ez egy kastély… igazi kastély.

EGY NŐ

Izgatott. És mondja, Topán bácsi, mi van a fürdéssel? Hideg víz, meleg víz…

MÁSODIK NŐ

Tészta? Tésztát is kapnak?

HARMADIK NŐ

Hányszor húznak ágyneműt?

EGY FÉRFI

Na, hallja, Topán bácsi! Mit akar Topán bácsi?!

PARÁDI

Csak így… egyedül?

ESZTERKE

Látogatója van. A fia.

PARÁDI

A Korsós Gábornak?

ESZTERKE

Annak. Azt mondta, hogy nem is várta.

PARÁDI

De azért várta.

ESZTERKE

Bemutatott neki. Kérte, hogy maradjak. „Eszterke, csak nem hagy itt bennünket?” – De hát én…

PARÁDI

Persze, ha itt a család.

ESZTERKE

A fiának már alig van haja. Alig van valami gyönge kis haja. Az övé meg, mint a drótkefe.

PARÁDI

Jóvágású ember. Ilonka néni is mondta.

ESZTERKE

Ilonka néni?

PARÁDI

Meg hogy maguk… egyszóval, hogy Eszterke meg a Korsós Gábor…

 

Csönd.

 

Miért? Volt már itt esküvő.

ESZTERKE

Volt. Az volt.

PARÁDI

Amikor a Máriássy Jóska elvette azt az özvegyet. Akinek már négy férje volt.

ESZTERKE

És mind a négy meghalt.

PARÁDI

Hát én nem vettem volna el. Én nem.

ESZTERKE

És mit mondott még az Ilonka néni?

PARÁDI

Mást nem mondott.

 

Csönd.

 

Ha én elvennék valakit… Hirtelen. Hogy polkáztunk! Emlékszik… tavaly… a farsangi ünnepélyen.

ESZTERKE

Harmadik díjat nyertem a jelmezversenyen. Mint indián nő.

PARÁDI

Elsőt érdemelt volna.

ESZTERKE

Hogy csináltam?! Mindenki csak azt kérdezte, hogy csináltam? Nevet. Igazán egyszerű. Befestettem egy harisnyát feketére, és az arcomra borítottam.

PARÁDI

Első díjat érdemelt volna.

ESZTERKE

Harisnyát feketére… Hirtelen. Egyszer majd elmegyünk a múzeumba. Tudja, van itt múzeum.

PARÁDI

Van… van.

ESZTERKE

Mert település volt errefelé. Korsós Gábor mondta. Avar település. Azt hiszem, avar…

 

Csönd.

 

Csak nem hagy itt bennünket! Azt mondta: Eszterke, csak nem hagy itt bennünket? De hát, ha látogatója van…

PARÁDI

Ha egyszer itt a család.

 

Váratlanul.

 

GYEREKEK

Kórus.

    Beültettem kiskertemet a tavasszal,
    rózsa, szekfű, liliommal, rezedával,
    ki is nyíltak egyenkint
    el szeretném adni mind
    de most mindjárt…

EGY FIÚ

Jó napot, bácsi! Jó napot, néni!

EGY LÁNY

A mindenki látogatói köszöntik az otthon lakóit!

EGY FIÚ

A sármelléki általános iskola énekkara köszönti az otthon lakóit.

PARÁDI

És most menjetek szépen tovább.

ESZTERKE

Miért? Énekeljetek csak, énekeljetek.

GYEREKEK

Kórus.

    Én megveszem virágodat, ha eladod,
    ha az árát te magad is elfogadod…

Ének lehalkul.

 

 

Csönd.

 

IGAZGATÓNŐ

A mindenki látogatói!

Úgy vesznek körül egy-egy magányos férfit vagy nőt, mint valami éneklő bokor. Egyiktől a másikhoz repülnek, és aztán egyszerre eltűnnek. Éppolyan váratlanul, mint ahogy előbukkantak.

Akkor már sötét van a kertben.

De ők még kint állnak. Akik nem kaptak látogatót. Kint állnak, mint a földbe szúrt botok, mogorván és szikáran. Egy szót se szólnak, de én mégis hallom, ahogy hívják a fiút, az asszonyt, a testvért… Hívják azt, aki él, és hívják azt, aki meghalt. Így állnak, végig a kertben.

 

Csönd.

 

Egyébként pedig eltesznek mindent, amit kintről kaptak. Üveget, dobozt, címkét. Leginkább persze a levelet. Egy-egy levél néha többet jelent, mint maga a látogatás. Néha mindennél többet jelent.

BÁCSKAI

Olvas. … tudatom veled, hogy találkoztam Gabos Ferivel és Majercsákkal, mind a ketten üdvözölnek. Eltűnődve. Gabos Feri régi katonapajtásom, de Majercsák…!

ILONKA NÉNI

Az is egy régi katonapajtása.

BÁCSKAI

Nem is hallja. Majercsák…!

EGY FÉRFI

Olvas. …és a Klári unokaöccsét a dugógyárba hívják, de ő hallani se akar róla, és azt mondja, hogy inkább a menyasszonyát is otthagyja…

PARÁDI

Miért hagyja ott a menyasszonyát?

EGY FÉRFI

A dugógyár miatt.

PARÁDI

Azért még nem kéne otthagyni azt a lányt.

KORSÓS

Itt van ni, azt írja… na, hol is… igen, mindjárt az elején!

ESZTERKE

Milyen férfias írása van.

KORSÓS

Mindig ilyen írása volt. Már kiskorában is. Nevet. Csak nem szeretett levelet írni. Emlékszem, egyszer elküldtük egy nagynénjéhez…

BÁCSKAI

Döbbenten. Majercsák! Majercsák!

EGY FÉRFI

Nem érti? – A lány rágja a fülét, hogy menjen a dugógyárba, ő pedig nem akar. Pedig mérnöknek hívják.

PARÁDI

Én se mennék.

EGY FÉRFI

Maga se?

PARÁDI

Dugógyárba nem.

EGY FÉRFI

Még szerencse, hogy nem hívják.

KORSÓS

Na igen! Szóval, hogy a Sárit éjszakára osztották be, ő meg szombatig Gellénházán van. Szünet. És, hogy én… szóval, ha esetleg meguntam volna a vidéki életet.

ESZTERKE

A vidéki életet…

KORSÓS

Bár ezen őszintén csodálkoznának! Itt van, igen… azt írja a fiam, hogy őszintén csodálkozna… meg hogy luxuspark!

ESZTERKE

Ezt már akkor is mondta.

KORSÓS

Nagyon megtetszett neki. Luxuspark. Szünet. De ha mégis, úgy érzem, hogy a gyerek miatt, haza tudnék menni, mert most még a Potyondiék benéznek, hogy éjszakánként ki ne dobja magát az ágyból a kis Jóska.

ESZTERKE

Az nagyon is lehetséges.

KORSÓS

Pláne kétéves korban! Olvas. Persze, ha apa ott jól érzi magát, a Sári unokahúga idejöhetne iskolaév alatt, mert neki innen közelebb van a technikum, a gépipari technikum, ugyanis éjszaka van, mire hazaér.

 

Csönd.

 

Azt hiszem, meg kell tennem.

ESZTERKE

Mit kell megtenni?

MAGDA NÉNI

Közbe. Hogy nekem mit küldtek! Egy… egy ilyen szöveget, és nem is tudom. Olvas. Férfi, női ballonkabátok, lányka esőköpenyek – Kálvin téri Nagyáruházból.

ILONKA NÉNI

Reklám.

MAGDA NÉNI

De névre jött. Az én nevemre.

ILONKA NÉNI

Akkor is reklám. Közönséges reklám.

KORSÓS

Nem térhetek ki. Már csak a gyerek miatt se… Ugye, ha egyszer hívnak… ha szükség van rám.

ESZTERKE

Hazamegy?

BÁCSKAI

Hát persze! A szakács mellé volt beosztva a Majercsák!

ILONKA NÉNI

Na, ugye! Mondtam én, hogy az másik katonapajtása.

BÁCSKAI

Csak aztán elkerült tőlünk… az ezredtől. Valamit csinálhatott.

MAGDA NÉNI

Rajz is van hozzá!

ILONKA NÉNI

Vacak kis rajz.

MAGDA NÉNI

Nem, nem olyan vacak. Nagyon helyes ez a lány ebben az esőköpenyben.

ILONKA NÉNI

Tudja, milyen reklámot küldtek nekem Venezuelából!

PARÁDI

Hát nem Texasban volt?

ILONKA NÉNI

Texasban is voltam.

KORSÓS

Szóval, ez a helyzet… A fiam nem bocsátaná meg nekem. Én ismerem a fiamat.

BÁCSKAI

Mi az, itthagy bennünket?

PARÁDI

Itthagy bennünket?

KORSÓS

Kis nevetés. Azért ez még nem olyan biztos… azért ez még nincs eldöntve.

ESZTERKE

Hívják… a gyerek miatt.

PARÁDI

Gyerek miatt nem kell…

ILONKA NÉNI

Azt maga nem érti, Parádi bácsi! Mit érti azt maga…

KORSÓS

Hát ha egyszer nincs unokája.

PARÁDI

Az nincs.

KORSÓS

Bár ők igazán nem akarnak beleszólni a dolgaimba… írja is a fiam, hogy teljesen rám bízza a döntést…

MAGDA NÉNI

Akkor miért küldték a nevemre?

ILONKA NÉNI

Értse meg! Az ilyen reklámot névre küldik.

MAGDA NÉNI

Eddig még sose kaptam.

BÁCSKAI

Most kapott.

MAGDA NÉNI

Lehet ott valaki… egy ismerős.

KORSÓS

És a fiamnak nagyon tetszett ez az otthon… szebbet el se tudna képzelni… luxuspark… itt is írja… igen… – Szóval…

ESZTERKE

Hazamegy?

KORSÓS

Azért eljövök én ide… látogatóba.

MAGDA NÉNI

Vágyakozva. Kálvin téri Nagyáruházból…

 

Csönd.

 

IGAZGATÓNŐ

Valakinek áthúzzák a nevét, vagy bekarikázzák, de azért még nem tűnt el innen. Reggeli közben, ahogy ott ülnek az asztalnál, egyszerre csak elkezdik…

PARÁDI

Sose itta föllel a kávét. Nem volt válogatós, de a fölt valahogy nem kedvelte.

BÁCSKAI

És ahogy a csészét fogta! Mindig vártam, hogy puff! Egyszer csak leejti.

ESZTERKE

Azt mondta, elmegyünk a múzeumba. Leletek vannak itt… az avarkorból, azt hiszem.

ASSZONYOK

Kórusa. Elment a nyugdíjasa! Elment a nyugdíjasa!

IGAZGATÓNŐ

Nem volt ebben semmi gonoszság. Amikor itt nálunk az egyik… igen, az Ézsiás bácsi beteg lett, az asszonyok mindennap süteményt vittek neki. Süteményt meg befőttet. Megálltak az üvegajtónál és kocogtak. És akkor az Ézsiás bácsi kinyitott egy kis csapóablakot, és akkor be lehetett neki adni a süteményt, vagy amit éppen hoztak. Nagy hecc volt ez az Ézsiás bácsival meg a csapóablakkal. Gyerekbetegséget kapott a bácsi. Valami olyat, amit gyerekkorában elfelejtett megkapni. És most volt üvegajtó és ablak és lárma.

Igazán, mintha iskolások lettek volna!

FÉRFIAK, NŐK

Énekelnek, nevetnek.

    Csiga-biga, gyere ki,
    ég a házad ideki…!

 

Zsivaj lehalkul – és:

 

ILONKA NÉNI

Nem akar előjönni!

PARÁDI

Biztosan tudja, hogy mit hoztunk neki…

ESZTERKE

Hívjuk újra…

FÉRFIAK, NŐK

Ismét elkezdik. Csiga-biga, gyere ki!

BÁCSKAI

Nyitja már, nyitja.

MAGDA NÉNI

Kicsit nyúzott.

BÁCSKAI

De csak azért, mert nincs levegőn. Hiába, az mindjárt meglátszik.

MAGDA NÉNI

Különben inkább hízott.

ILONKA NÉNI

A maga csomagjához hozzá se nyúl.

BÁCSKAI

Válogatunk, Ézsiás bácsi? Válogatunk?

ILONKA NÉNI

Már nem is beteg. Csak nem akar kijönni.

PARÁDI

Azt elhiszem! Tiszta nyaralás.

BÁCSKAI

Azért jó lesz vigyázni.

ESZTERKE

Mi az? Mit beszél?

BÁCSKAI

Megkaphatjuk.

PARÁDI

Tréfás ijedtség. Én is?!

BÁCSKAI

Maga is.

PARÁDI

M. f. Kiütés… láz… a Gizike bejön a hintőporral meg a hőmérővel!

ILONKA NÉNI

De aztán senki más!

PARÁDI

És ami a fő: nincs iskola!

TÖBBEN

Tapsolnak. Nincs iskola! Nincs iskola! Zsivaj lehalkul.

BÁCSKAI

Emlékszem, egyszer tizenhatban valaki bárányhimlőt kapott. Az ezredben… igen.

MAGDA NÉNI

És hazaküldték?

BÁCSKAI

Mit gondol?!

EGY MÁSIK FÉRFI

Az unokahúgom férje… pedig az lehetett már vagy hatvanöt éves… dehogy… még több is… csúnyán beleesett egy ilyen kórba… csecsemőkórba! Majd elpatkolt.

ILONKA NÉNI

Hát sose lehet tudni.

ESZTERKE

Ez jó lesz majd neki?

PARÁDI

Papucs!

ILONKA NÉNI

Mekkora féle papucs…

ESZTERKE

Egy kicsit már hordtam. De azért talán… Félbeszakítja önmagát. Különben én csináltam! Amikor egy szövetkezetben… igen… mint bedolgozó.

ILONKA NÉNI

Maga az is volt?

ESZTERKE

Soha nem volt velem baj. Soha.

ILONKA NÉNI

Lenézés. Persze, hogy nem.

ESZTERKE

Felsőrészeket kellett kivágni meg összevarrni. Aztán ötven-hatvan papucsot is felfűztem spárgára. Úgy vittem a karomon. Kis nevetés. De igazán, akár egy kályhavédő! Ahogy úgy egymásra hajtottam a felsőrészeket.

BÁCSKAI

Váratlanul. Orrban egy kicsit megtört.

ESZTERKE

Azért még lehet hordani.

PARÁDI

Nincs is törés! Ezt még, akár én is…

ILONKA NÉNI

Vagy akár egy nyugdíjas is!

 

Kis csönd.

 

ESZTERKE

A talpat mindig mások csinálták. A filctalpat.

ILONKA NÉNI

És nem ír magának a nyugdíjasa?

ESZTERKE

Volt, aki a felsőrészeket csinálta. Volt, aki a talpat.

ILONKA NÉNI

Nem ír magának?

ESZTERKE

Nem jut hozzá. Az unokája miatt. Szünet. Volt, aki piros papucsot csinált, volt, aki kéket. Eltűnődve. Én mindig kéket.

PARÁDI

Egy biztos. Az Ézsiás bácsi örülhet egy ilyen papucsnak.

ESZTERKE

Miért csináltam én mindig kéket…?

 

Ajtó.

Tétova, nyikorgó lépések, csönd.

 

ILONKA NÉNI

Elképedve. Még ilyet!

BÁCSKAI

De hát éppen az előbb. Eszterke! Most mondja meg…

ESZTERKE

Gábor! Meg se írta? Csak így egyszerre… látogatóba?

 

Csönd.

 

KORSÓS

Nem látogatóba.

ESZTERKE

Nem látogatóba?!

PARÁDI

Visszajött?

BÁCSKAI

Elég volt a családi fészekből?

ILONKA NÉNI

Visszahúzta a szíve?

 

Csönd.

 

ESZTERKE

És az unokája…?

KORSÓS

Alig találja a szavakat. Vigyáznak rá. Van, aki vigyázzon rá. Szünet. Odaköltözött… az a lány. Aki technikumba járt. A Sári unokahúga… hogy közelebb legyen neki az iskola…

 

Csönd.

 

ESZTERKE

És akkor… ezért?

KORSÓS

Mit tudom én? Szünet. Mit néznek úgy? Hagyjanak engem! Hagyjanak…! Kirohan.

 

Ajtócsapódás.

Csönd.

 

IGAZGATÓNŐ

Megint itt vagyok az irodában, a kartonok között. Mint aki nem tud innen szabadulni. Forgatom, nézegetem a lapokat. Dukony Gizella, Pereczes Mihály… és már hallom is, ahogy megszólalnak a délutáni szoba csöndjében.

DUKONY GIZELLA

…abban a kunyhóban éltünk, elvonulva az emberek gúnyolódásától. És jó is volt ez, és amíg csak élek, nem felejtem el. Csakhogy az egész nem tartott sokáig, mert Sándor megkapta a tüdőbajt, hát aztán… Elakad. A családom most már közeledne hozzám, de én nem akarom, nem akarom!

 

Csönd.

 

PERECZES MIHÁLY

…a vége az lett, hogy a lányomtól is elkerültem, de a fiamhoz se akartam visszamenni. Lefeküdtem egy árokba az úton, és akkor már nem kellett mást csinálni, mint feküdni. Aztán ott akadtak rám, abban az árokban. Aztán behoztak ide.

 

Csönd.

 

POVÁZSAI JULISKA

…a nappalok azok jók. Akkor horgolok. Megcsinálok én mindenféle mintát, ami az újságban megjelenik. Aztán megfestem teával barnára, vagy diólével, pelikántintával kékre. A nappalok, azok jók. De az éjszakák…

KORSÓS GÁBOR

…odaköltözött hozzájuk az a nő, a Sári unokahúga… és most már van, aki vigyázzon a gyerekre… odaköltözött az a nő, hogy közelebb legyen neki az iskola… a technikum.

Mit néznek úgy? Hagyjanak engem! Hagyjanak!

 

Csönd.

 

IGAZGATÓNŐ

Korsós Gábor… Itt van már ő is. Ahogy itt van Dukony Gizella és Pereczes Mihály. És, ahogy kint járkál a kertben, semmivel se látszik elevenebbnek, mint a neve a karton lapján. Egyedül járkál. Nem megy oda senkihez. És hozzá se megy oda senki.

De hát ki menjen oda hozzá? Bácskai Péter? Parádi Vince? Eszterke?

Eszterke mintha megijedt volna tőle. A másik kettő meg talán nem is törődik vele. Igen, valahogy erre gondoltam. Aztán egyszer csak beállítottak hozzám. Bácskai Péter és Parádi Vince.

BÁCSKAI

Nem akarunk mi zavarni.

PARÁDI

Bocsánat.

IGAZGATÓNŐ

Dehogyis zavarnak. És miért nem ülnek le?

BÁCSKAI

Köszönjük.

PARÁDI

Köszönjük.

IGAZGATÓNŐ

Na és most?

BÁCSKAI

Zavart. A Gizikének kellett volna… inkább a Gizikének kellett volna szólni.

PARÁDI

A Karola nővérnek.

BÁCSKAI

A Karola nővér letolja az embert. De a Gizike…

PARÁDI

Vagy a Borika.

BÁCSKAI

Az még gyerek. Olyan a füle, mint egy iskolásnak.

IGAZGATÓNŐ

Olyan a füle. – Hát akkor…?

 

Csönd.

 

BÁCSKAI

…minden fillért a fogához ver.

PARÁDI

…minden fillért félretesz. – Mert ő most gyűjt.

BÁCSKAI

Koporsóra gyűjt.

IGAZGATÓNŐ

Kicsoda?

BÁCSKAI

A Hódosi néni. Hogy a nővérével az történt…

PARÁDI

Az első lapát föld alatt beszakadt a rossz koporsófödél.

BÁCSKAI

Alatta nem fog beszakadni! Egyre csak azt hajtogatja.

 

Csönd.

 

Minden fillért a fogához ver.

PARÁDI

Minden fillért félretesz.

 

Csönd.

 

IGAZGATÓNŐ

Azért nem kell hogy örökké csak erre gondoljon. Miért nem viszik el néha moziba?

BÁCSKAI

Majd elvisszük.

PARÁDI

Majd egyszer elvisszük.

 

Csönd.

 

BÁCSKAI

Hát akkor most már csak az van, hogy az a levél…

IGAZGATÓNŐ

Levél?

PARÁDI

Jött neki egy levél. Hazulról. Az Ilonka néni azt mondta, hogy felkavarja…

IGAZGATÓNŐ

Felkavarja…?

BÁCSKAI

Az Ilonka néni olyan jól el tudja találni a dolgokat.

PARÁDI

Texasban is volt.

 

Csönd.

 

BÁCSKAI

Szóval… a fiától jött neki egy levél.

PARÁDI

A Gizike osztotta ki a leveleket.

BÁCSKAI

Ő meg nem jött le akkor. Fent volt a szobájában.

PARÁDI

Eszterke megismerte az írást. Megismerte, hogy a fia…

BÁCSKAI

A Korsós Gábor fia.

PARÁDI

De ezt nem ő mondta, hogy…

IGAZGATÓNŐ

Felbontották?

BÁCSKAI

Háát… Egyszer csak már fel is volt bontva.

PARÁDI

Fel is volt bontva.

 

Csönd.

 

BÁCSKAI

Minek ír neki?

PARÁDI

Ha egyszer olyat csinált vele!

IGAZGATÓNŐ

Azért ezt nem lehet. Egy levelet…

BÁCSKAI

Ne írjon neki levelet!

PARÁDI

„Kedves apa, engedje meg, hogy minden jót kívánjunk a születésnapjára…”

BÁCSKAI

Elzavarta hazulról. Most meg minden jót. Szünet. A születésnapjára.

PARÁDI

Nem kell levél.

BÁCSKAI

Látogatás se kell. Szünet. A fia… ha egyszer mégis eljönne… Fordulhat vissza.

PARÁDI

Menjen csak.

BÁCSKAI

Lekísérjük az állomásig.

PARÁDI

Felrakjuk a buszra.

BÁCSKAI

Alig hallható. Köszönjük a látogatást.

PARÁDI

Uú.. Köszönjük.

 

Csönd.

 

IGAZGATÓNŐ

És aztán?

BÁCSKAI

Eltűnődve. A Korsós Gábor… Hát majd leül a sakkozók közé.

PARÁDI

Majd elmegy moziba.

 

Csönd.

 

BÁCSKAI

Megismétli. Köszönjük a látogatást!

 

Csönd.

 

IGAZGATÓNŐ

Majd leül a sakkozókhoz. Majd elmegy moziba.

Mikor lesz az?

Korsós Gábor kint járkál a kertben. Néha megáll, aztán megint csak tovább és tovább. Elmegy a sakkozók mellett, az asszonyok padja mellett. Eszterkénél se áll meg, senkinél. Megy, mint aki attól fél, hogy megszólítják, hogy kérdeznek valamit tőle.

A kapunál megáll. Fejét felemeli.

Talán a gyerekeket hallgatja, akik kint az úton ugróiskolát játszanak.

EGY LÁNY

Nem ér! Kigurult a kockából!

EGY FIÚ

Újra kell dobni!

TÖBBEN

Dobj újra! Dobj újra!

EGY LÁNY

Egy lábbal… leért a lábad!

EGY FIÚ

Osztályt kell ismételni! Nem ér…

EGY LÁNY

Nem ér! Csalás az egész…

TÖBBEN

A Sturcz dob…

 

Csönd.

 

IGAZGATÓNŐ

Én meg csak nézem azt, ott a kapunál. Aztán elindulok feléje.

A gyerekhangok jönnek velem.

Nem tudom, mit mondok Korsós Gábornak. Elindulok feléje, de nem tudom, hogy mit mondok neki. Csak azt tudom, hogy beszélnem kell vele. Megszólítva. Jó napot, bácsi…!

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]