ESZTERKE
Egész éjjel zuhogott. Sose tudok aludni, ha esik. De a szél még rosszabb.
PARÁDI
A szél…! Hirtelen. Ilyenkor felkelek, és kipucolom a cipőmet.
BÁCSKAI
Mogorva. Nem hagyja aludni az embert! Egész éjjel zörög a dobozaival.
PARÁDI
És ki hagyja nyitva a vízcsapot?
ESZTERKE
A kert! Hogy ragyog a kert… Eső után mindig ilyen.
PARÁDI
Járjunk egyet, Eszterke. Jöjjön.
Csönd.
IGAZGATÓNŐ
Nem tudom, mióta hallom ezt. Nem tudom, mióta hallom ezeket a hangokat a kertből, a házból, az udvarból. Úgy csobognak körülöttem, mint a vízesés. Ez a csobogás nem szűnik meg éjjel sem, nem szűnik meg akkor se, ha alszom. Néha már igazán azt hiszem, hogy soha nem is hallottam mást. Hogy soha nem is volt más körülöttem, mint ezek a hangok.
Csönd.
A lakók… az otthon lakói. Van úgy, hogy bejönnek hozzám, vagy megállítanak odakint a kertben. Lehalkul.
FÉRFI
Megszólítva. A virágágyak…! Mi lesz a virágágyakkal, igazgatónő kérem?
IGAZGATÓNŐ
Majd rendbe hozzuk… Már szóltam is a Gizikének.
FÉRFI
És a Gizike majd ebből is kihagy! Szünet. Engem! Amikor kertész voltam. Én is meg a Pozderka is.
IGAZGATÓNŐ
Majd szólok a Gizikének, hogy ne hagyja ki. És hogy a Pozderka bácsit se hagyja ki.
FÉRFI
De a Bácskai Péter legfeljebb csak gereblyézhet! Nincs nekem semmi bajom ezzel a Bácskai Péterrel, de azért csak megmondom… Hangja lehalkul.
Csönd.
IGAZGATÓNŐ
És megmondja. Semmi baja a Bácskai Péterrel, de azért elég alaposan megmondja. Amikor a Bácskai Péter idekerült az otthonba, tudtam, hogy soha nem lesznek barátok. Még csak egy jó szavuk se lesz egymáshoz. Igen, ezt valahogy mindjárt az elején meg lehet érezni. Már ahogy egymásra néznek.
Csönd.
A szeretetet nem hagyták a kapun kívül. És nem hagyták ott a gyűlöletet se. Mindent behoztak ide. Az emlékeket is. Hogy aztán, mint valami kis motyóból, kibontsanak egy régi vasárnap délutánt, egy sétát, egy arcot.
Csönd.
Ahogy jönnek befelé… jönnek, mint az árnyak. Vékony, szétfoszló árnyak, egyik a másikra hajol, ahogy jönnek a kerti úton, aztán végig a folyosón.
Csönd.
És akik most lépnek be először a kapun! Mosolyognak, bólogatnak, mintha már régen itt laknának. De ha magukra hagyom őket, egyedül gubbasztanak a padon, és nem szólnak senkihez. Fölállni nem mernek, mozdulni se mernek. Akárcsak ez a Korsós Gábor. Láttam, hogy ottragad a padon, ha nem megyek le hozzá, és nem viszem oda a többiekhez.
Csönd.
BÁCSKAI
Benne egy beszélgetésben. Főzelék! Már megint főzelék.
EGY NŐ
Hétfőn mindig főzelék van.
BÁCSKAI
És, hogy csapták rá azt a tojást! Alig találtam meg. Annyit kellett keresni…
IGAZGATÓNŐ
Közbe. Hogy közbe elment a kedve az egésztől!
EGY FÉRFI
A Bácskai bácsinak semmi se jó!
EGY NŐ
Ugyan! Odavan a főzelékért.
BÁCSKAI
Azért nem ennyire.
IGAZGATÓNŐ
Persze, nem ennyire. Nevet. Azért nem szenvedélye. Szünet. Hát akkor…
KORSÓS
Csöndesen. Korsós Gábor. Ma érkeztem.
BÁCSKAI
Gúnyosan. Érkezett?!
IGAZGATÓNŐ
Remélem, jól érzi majd magát nálunk.
KORSÓS
Biztos vagyok benne. Ahogy így látom… a kedves társaságot.
IGAZGATÓNŐ
És ha sakkozni akar, lehozhatja a táblát.
BÁCSKAI
Közbe. Nem hozhatja le. Mert már mind a kettőt lehozták. És csak arra vagyok kíváncsi, hogy ki viszi majd vissza!
IGAZGATÓNŐ
Kis sóhaj. Arra én is kíváncsi vagyok. Szólok is majd a Karikónak. Elbúcsúzva. Hát viszontlátásra! Hang ki.
KORSÓS
Viszontlátásra. Kis zavar. Nem is tudom… az előbb belecsöppentem valamibe… szóval, nem szeretném… ha miattam…
BÁCSKAI
Folytatja. Szerda tésztanap. Dühös. Torkig vagyok a tésztával.
ILONKA NÉNI
Hallottak engem panaszkodni? Mondtam én, hogy Utánozva. Főzelék! Már megint főzelék! Szünet. Pedig a Kornél… aki mégis mint főhadnagy…
PARÁDI
Csöndes kajánsággal. Most jön majd a Tibi, aki a flottánál volt.
BÁCSKAI
És aki eltűnt az ékszerekkel.
ILONKA NÉNI
Ez nem tartozik ide. Ez egyáltalán nem tartozik ide. Mindenesetre, olyan háztartást vezettünk… Szünet. Egyesek pedig… akik talán még csak nem is ültek rendes asztalnál, mindent ócsárolnak. Mindent!
BÁCSKAI
Hát, kedves özvegy! Kedves, elhagyott özvegy…
PARÁDI
Közbe. A tésztából azért már nekem is elegem van!
KORSÓS
Váratlanul. Volt egy levesem. Volt egy söröm. Söröm, az mindennap volt.
KORSÓS
Odajártam az állóbüfébe. A buszvendéglőbe. Ha csak megláttak, már hozták a sörömet.
BÁCSKAI
Hát itt nem hozzák.
ESZTERKE
Azért ne féljen. Este kávét kap. Szereti a kávét?
ESZTERKE
Kávét kap, meg brióst.
PARÁDI
Persze, ha van nyugdíja, még egy üveg Kinizsit is vehet.
BÁCSKAI
Beszúrja. Mert a cukorpénzből nem jön össze.
ESZTERKE
Nincs mindenkinek nyugdíja. És akkor innen kap… az otthonból.
PARÁDI
Hatvan fillért naponta. És ugye, ha az ember összerakja…
BÁCSKAI
Véres gúny. Ha összerakja!
Kis csönd – majd:
KORSÓS
Krákog. Legjobb a kis családi.
PARÁDI
Kap rajta. Az! Az! Ha jó magasról töltik, húsz centi habja is van.
BÁCSKAI
Jó, hogy nem fél méter! Kiviszi a háztetőt. Én nem habot akarok inni. Hirtelen. Maga honnan jött?
KORSÓS
Berény – Nagy Állomás.
BÁCSKAI
Lakik ott egy sógornőm. Talán ismerte.
KORSÓS
Mindenkit ismertem. A Terményforgalminál voltam, tizenöt évig.
ESZTERKE
Áhítattal. Portán!
KORSÓS
Aztán visszamegyek én majd…
KORSÓS
A fiamékhoz.
Csönd.
Nincs velük semmi bajom. Se a fiammal, se a feleségével. Csak hát most költöztek… és megkértek, hogy egy időre… egy bizonyos időre… szóval, amíg rendeződnek a dolgok az új lakásban… amikor rendes kerékvágásba… szóval, ez… ez olyan átmenet.
Csönd.
IGAZGATÓNŐ
Átmenet. Ezt is mennyit hallom. Majd rendeződnek a dolgok, majd hazamehet. Talán pár hónap, talán egy év! De nem, annyi nem lehet. Amikor leveleket kap hazulról, olykor csomagot. A látogatás talán elmarad. Inkább fényképek jönnek. A lakásról, az unokáról. Ő meg végigmegy a szobákon, a kerten, és sorba megmutatja mindenkinek.
KORSÓS
Az orra! Nézze az orrát!
BÁCSKAI
Miért nézzem az orrát?
KORSÓS
Tisztára olyan, mint az enyém.
BÁCSKAI
Lehet, hogy olyan, lehet, hogy nem olyan. Szünet. Inkább azt szeretném tudni, hogy hol a nyakkendőm.
PARÁDI
Már megint azt kajtatja!
KORSÓS
…és az a legfurcsább, hogy az apját nem is szereti annyira, mint engem. Mondhatom: az apjától inkább fél.
BÁCSKAI
Kék nyakkendő, sárga csíkkal.
ESZTERKE
Meglesz, csak keresse.
BÁCSKAI
Reggel óta keresem.
KORSÓS
Persze, az apjának nincs sok ideje, hogy mellette legyen.
ILONKA NÉNI
Maga meg ráér.
KORSÓS
Hát igen… Most már ugye, a nyugállomány.
ESZTERKE
Közbe. Csak el ne felejtse! – Délután mozi.
BÁCSKAI
Micsoda? Moziba mennek?
ESZTERKE
Utána meg beülünk valahova. Miért ne ülhetnénk be utána valahova.
KORSÓS
A buszpresszóba. Itt is van buszpresszó?
BÁCSKAI
Miért nem megy velük? Nem akar zavarni?
MAGDA NÉNI
Pedig azelőtt eljárt az Eszterkével! Egy kis séta, mozi.
ILONKA NÉNI
Most azért ritkán volt, ugye, Parádi bácsi?
BÁCSKAI
Pedig a moziba már föl lehet tenni egy jobb nyakkendőt!
PARÁDI
Mit akar azzal a nyakkendővel?
ESZTERKE
Elkeveredett. Biztosan elkeveredett.
BÁCSKAI
Én csak azt tudom, hogy amikor egyszer moziba mentek…
PARÁDI
Közbe. Elkértem! Már előtte való este elkértem.
KORSÓS
Sose kértem mástól nyakkendőt.
FÉRFIHANG
Miért kell nyakkendő? Nyakkendő nélkül nem lehet moziba menni?
BÁCSKAI
A Parádi Vincének nem lehet!
PARÁDI
Elkértem. Maga is tudja.
BÁCSKAI
Amikor leszedtem a nyakáról! Dühös. Méghogy előtte való este! Nem is láttam előtte való este…
PARÁDI
És kivel sakkozott?
BÁCSKAI
Én csak azt tudom, hogy…
ESZTERKE
Talán elcserélték.
BÁCSKAI
Elcserélték?! Az én nyakkendőmet?!
ESZTERKE
Miért? Az én törölközőmet is elcserélték. A piros betűs törölközőmet. Bele volt varrva B. E…. Bogáti Eszter.
ILONKA NÉNI
Lesújtó. Finom darab!
ESZTERKE
Mert én nem csak úgy jöttem ide. Két párnahuzatot is hoztam.
ILONKA NÉNI
M. f. Két párnahuzatot!
ESZTERKE
Elcserélik. Mindig elcserélik.
ILONKA NÉNI
Buknak a holmijára.
ASSZONYOK
Nevetés. Az Eszterke holmijára!
ESZTERKE
Dühös. Ide figyeljen, Ilonka néni! Lehet, hogy én nem voltam tánckarban…
ESZTERKE
Magának még nem mondta el?
ILONKA NÉNI
Majd az Eszterke elmondja. Az Eszterke mindenkinél mindent jobban tud.
ESZTERKE
Ide figyeljen, kedves texasi temperamentum…
KORSÓS
Texasi! Még hogy texasi…
ILONKA NÉNI
Mit bámul! Ott is jártam…
ESZTERKE
Dühösen utánozza. „Bolyongásaim során csak Texasban éreztem jól magam. Valahogy a texasi temperamentum felel meg nekem.” Szünet. Persze. Az Ilonka néninek csakis a texasi temperamentum…
ILONKA NÉNI
Kinek a texasi – kinek a dunavecsési. Odaszúrja. Csíkos párnahuzattal.
ESZTERKE
Az nem volt csíkos.
ILONKA NÉNI
Gúny. Tévedtem. Bocsánat. Az nem volt csíkos. Bocsánat.
ESZTERKE
Majd felrobban. Ilonka néni… Más hangon. Járjunk egyet, Gábor.
KORSÓS
Járjunk egyet. Távolodva. Texasi… texasi…
Csönd.
EGY FÉRFI
Texasban cowboyok vannak.
ILONKA NÉNI
Nnna! Látott valamit a moziban.
PARÁDI
Moziba mennek… Aztán a buszpresszó.
BÁCSKAI
Éppen ezért adja csak vissza a nyakkendőmet.
ILONKA NÉNI
Hagyja már a Parádi bácsit! Éppen elég neki, hogy az Eszterke egy nyugdíjassal…
ASSZONYOK
Gonosz nevetése. Egy nyugdíjassal! Egy nyugdíjassal!
Csönd.
IGAZGATÓNŐ
Lapoz. Kartonok, megsárgult kartonok… Olykor csak itt ülök az irodában, és nézem ezeket a kartonokat. Rajtuk a név, néhány adat. De hát mi kerülhet rá egy ilyen lapra? Mikor született, mikor jött be az otthonba meg ilyesmi. De, hogy mi volt addig…? Kartonok, megsárgult kartonok…
Dukony Gizella. Ez áll az egyiken.
Csönd.
DUKONY GIZELLA
Benne a szövegben. Ketten voltunk testvérek, lányok. A nővérem hamarosan férjhez ment, én meg beleszerettem a sógoromba. Ezen mindenki csodálkozott, mert a fiú nyomorék volt. Akkor aztán a családom elfordult tőlem. Nem akartak tudni rólam, de én nem is bántam. Sándornak, így hívták a fiút, a falu határában volt egy kis szőlője. A szőlőn egy kunyhó. Abban a kunyhóban éltünk, esküvő nélkül, elvonulva az emberek gúnyolódásától. És jó is volt ez, és amíg csak élek, nem felejtem el.
Csakhogy az egész nem tartott sokáig, mert Sándor tüdőbajt kapott. Talán lehetett volna rajta segíteni, de hát nem jött oda senki… orvos se. Igaz, a Sándor se nagyon akarta, hogy jöjjenek… egyáltalán nem akarta.
Hát aztán így egyedül maradtam. A családom most már közeledne hozzám, de én nem akarom, nem akarom!
IGAZGATÓNŐ
Pereces Mihály…
PERECZES MIHÁLY
Benne a szövegben. …és akkor a fiam Pestre csalt, és eladatta velem a házamat. Pedig szép ház volt, nehezen is váltam meg tőle, de a fiam egyre csak azt mondta, hogy édesapának kell a családi környezet, édesapa csak nálunk érezheti magát otthon, szóval ilyeneket mondott. De hát én Pesten nem tudtam gyökeret verni, mindig csak azt akartam, hogy még egyszer az életben visszakerüljek falura. És akkor a fiam azt mondta, hogyha annyira vissza akarok menni Edelénybe, hát akkor csak menjek. Vissza is mentem a lányomhoz. De ő nem akart tartani, mert hogy a ház ára a fiamnál volt. Örökké csak azt hallottam, hogyha a pénzt a fiamnak adtam, akkor…
Csönd.
A vége az lett, hogy a lányomtól is elkerültem, de a fiamhoz se akartam visszamenni. Lefeküdtem egy árokba az úton. És akkor már nem kellett mást csinálni, mint feküdni. Nem szólt hozzám senki. Csak mindenféle képeket láttam. Egyszer, mintha hintáznék. Igen. Valami fényes, nagy kertben álltam egy lánnyal… talán a Soós Piroskával, akit valamikor feleségül akartam venni, és hajtottam a hintát, és a hinta csak repült a lánnyal…
Csönd.
Aztán ott akadtak rám, abban az árokban. Aztán behoztak ide.
POVÁZSAI JULISKA
Hatvanéves vagyok. Tízéves koromban vettem mankót a kezembe. Ezerkilencszáztizenhat óta vagyok beteg. Még most is emlékszem arra a napra, arra az utolsó reggelre, amikor májusi cseresznyével a zsebemben mentem az iskola felé, amíg össze nem estem.
Édesapám erdész volt, tehát az erdőben laktunk, és az iskola messze volt. Azt mondják, a hosszú utak, a hideg, téli erdőn át, ezek okozták a gyulladást. Négyen voltunk testvérek, a szüleim mindent megtettek értem, de hiába.
Ezerkilencszázharmincháromban apám meghalt. Két évre rá kórházba kerültem. A Lukács-kórházban voltam három évig. És ha milliomos lettem volna, akkor se bántak volna velem különbül.
Azóta nincs más, csak kórház, és most ez az otthon. A nappalok, azok jók. Akkor horgolok. Megcsinálok én mindenféle mintát, ami az újságban megjelenik, és aztán megfestem teával barnára, vagy diólével, pelikántintával kékre. Mondják az otthonban, hogy akár kiállítást is csinálhatnék, de én erre nem gondolok.
Csönd.
A nappalok, azok jók. De az éjszakák…
Csönd.
IGAZGATÓNŐ
…megsárgult kartonok. Rajtuk a név, néhány bejegyzés, adat. Akadnak kevésbé kopott lapok. Mint a Korsós Gáboré. Ő maga most kint járkál a kertben. Megbeszél egy mozit Eszterkével, aztán sakkozik egy kicsit. Mintha már nem is érdekelné az, ami odakint maradt. És néha mintha a többiek is így lennének.
Csönd.
De aztán eljön a látogatás napja. Ilyenkor felbolydul az otthon.
A mosdók reggeli csörgése…! Van, aki énekel borotválkozás közben. Van, aki komoran bámul a tükörbe. Meggörbült, szappanos hátak a zuhany alatt, kopott, kifehéredett térdek.
Az asszonyok hajat mosnak, aztán úgy ülnek az udvaron, kibontott, szürke hajsátor alatt. Halott tenger halott hullámai alatt.
És aztán várnak. Látogatót.
Hogy tudnak várni! Azok a tekintetek! Mint amikor öreg, megvakult kutak felragyognak egy pillanatra. Ahogy ott állnak a kert rácsánál…!
EGY FÉRFI
A Böske! Tudtam, hogy eljön… tudtam.
MÁSIK FÉRFI
Nekem pedig azt mondta, hogy nem jön. És meg is írtam neki, hogy ne jöjjön.
ELSŐ FÉRFI
Nem is hallja. Micsoda csomag! Lefogadom, hogy valami sült… sültecske.
EGY NŐ
Csak tudnám, mi lehet abban az üvegben?
HARMADIK FÉRFI
Borús. Görögdinnye. Már megint görögdinnye…
Zsivaj lehalkul.
KORSÓS
Eszterke! Az a bajuszos férfi… szürke ruhában…
KORSÓS
Pedig nem is gondoltam. Hiszen az ő elfoglaltsága… Kiált. Bandi! Bandi!
BANDI
Kedves fölénnyel. Na, na, apa.
ESZTERKE
Már nagyon várta.
KORSÓS
Nem… nem is vártam… azazhogy… Más hangon. Bejössz? Vagy inkább…
BANDI
Hallod! De hisz ez egy hatalmas kert! Nevet. Valóságos luxuspark!
ESZTERKE
Park… igen. Búcsúzik. Hát akkor beszélgessenek csak, beszélgessenek.
KORSÓS
Maradjon, Eszterke. Hirtelen. Dehiszen még be se mutattam. A fiam! Kiált. Eszterke! Eszter… Csöndesen. hogy elment.
BANDI
Mindig így surran? És aztán hány éves ez az Eszterke?
KORSÓS
Nem tudom. De hát ülj már le, miért nem ülsz le…
BANDI
Látom, hogy ez az Eszterke Nevet. Apa, apa, te csak a régi vagy!
KORSÓS
Á, ugyan! Csakhát ő olyan kedves. – Milyen volt az út?
BANDI
Hosszú és poros. Hallod, ez a busz…!
KORSÓS
Mi van a kis Jóskával? Biztosan már el is felejtett.
BANDI
Mit gondolsz! Várj csak, küldött is valamit… még mondta is, hogy ezt adjam át a nagyapjának, hogy el ne felejtsem. Hová tettem… hová is…
Csönd.
EGY NŐ
Minek hoztok ilyesmit? Egykettőre megromlik.
EGY FÉRFI
A Dénesék küldték. Hideg helyre kell tenni.
EGY NŐ
Mi van a Dénesékkel? Férjhez ment már a lányuk?
EGY FÉRFI
Az soha nem megy férjhez, és ezt én a Dénesnek is megmondtam, mert az lehetetlen, hogy egy lányt így neveljenek…
EGY NŐ
…és mi van a fáslival, Katicám? Kaptál már fáslit?
MÁSIK NŐ
Tudod, papucsban járok, és hát…
ILONKA NÉNI
Közbe. Papucs! Csak vigyázzunk azzal a papucssal! Nem szabad visszaélni vele. Elszorítja a vérkeringést.
MÁSODIK NŐ
De Ilonka néni! Az én vérkeringésemet nem szorítja el, mert…
ILONKA NÉNI
Elsöprő. Azt maga nem tudhatja! Még szerencse, hogy nagyon jó orvosunk van. Kitűnő orvosunk van. Nekem is adott valamit a vérnyomás ellen.
ELSŐ NŐ
Szóval, Katicám, akkor már nem dagad? Mert ha dagad, föl kellene polcolni.
MÁSODIK NŐ
Nem, nem, és igazán jó nekem ez a papucs. Elcsoszogok én a kerítésig.
ILONKA NÉNI
Háromszor két Rausedyl tabletta! Azt kaptam a vérnyomás ellen. A Polybét injekcióban kapom, kétszer hetenként, mondom, kitűnő orvos, kocsija is van, azzal jön, mert orvosi felügyelet alatt állunk, és nekem azt mondták, Ilonka néni, ha így haladunk… Sóhaj. Hajaj, haladunk mi, kedveském, haladunk! Hirtelen. És majd én vigyázok a Katica nénire, mert nem lehet könnyelműsködni ezzel a papuccsal…
EGY FÉRFI
Mit akar, Topán bácsi? Hiszen ez egy kastély… igazi kastély.
EGY NŐ
Izgatott. És mondja, Topán bácsi, mi van a fürdéssel? Hideg víz, meleg víz…
MÁSODIK NŐ
Tészta? Tésztát is kapnak?
HARMADIK NŐ
Hányszor húznak ágyneműt?
EGY FÉRFI
Na, hallja, Topán bácsi! Mit akar Topán bácsi?!
PARÁDI
Csak így… egyedül?
ESZTERKE
Látogatója van. A fia.
PARÁDI
A Korsós Gábornak?
ESZTERKE
Annak. Azt mondta, hogy nem is várta.
ESZTERKE
Bemutatott neki. Kérte, hogy maradjak. „Eszterke, csak nem hagy itt bennünket?” – De hát én…
PARÁDI
Persze, ha itt a család.
ESZTERKE
A fiának már alig van haja. Alig van valami gyönge kis haja. Az övé meg, mint a drótkefe.
PARÁDI
Jóvágású ember. Ilonka néni is mondta.
PARÁDI
Meg hogy maguk… egyszóval, hogy Eszterke meg a Korsós Gábor…
Csönd.
Miért? Volt már itt esküvő.
PARÁDI
Amikor a Máriássy Jóska elvette azt az özvegyet. Akinek már négy férje volt.
ESZTERKE
És mind a négy meghalt.
PARÁDI
Hát én nem vettem volna el. Én nem.
ESZTERKE
És mit mondott még az Ilonka néni?
PARÁDI
Mást nem mondott.
Csönd.
Ha én elvennék valakit… Hirtelen. Hogy polkáztunk! Emlékszik… tavaly… a farsangi ünnepélyen.
ESZTERKE
Harmadik díjat nyertem a jelmezversenyen. Mint indián nő.
PARÁDI
Elsőt érdemelt volna.
ESZTERKE
Hogy csináltam?! Mindenki csak azt kérdezte, hogy csináltam? Nevet. Igazán egyszerű. Befestettem egy harisnyát feketére, és az arcomra borítottam.
PARÁDI
Első díjat érdemelt volna.
ESZTERKE
Harisnyát feketére… Hirtelen. Egyszer majd elmegyünk a múzeumba. Tudja, van itt múzeum.
ESZTERKE
Mert település volt errefelé. Korsós Gábor mondta. Avar település. Azt hiszem, avar…
Csönd.
Csak nem hagy itt bennünket! Azt mondta: Eszterke, csak nem hagy itt bennünket? De hát, ha látogatója van…
PARÁDI
Ha egyszer itt a család.
Váratlanul.
GYEREKEK
Kórus.
| |
|
Beültettem kiskertemet a tavasszal, |
| |
|
rózsa, szekfű, liliommal, rezedával, |
EGY FIÚ
Jó napot, bácsi! Jó napot, néni!
EGY LÁNY
A mindenki látogatói köszöntik az otthon lakóit!
EGY FIÚ
A sármelléki általános iskola énekkara köszönti az otthon lakóit.
PARÁDI
És most menjetek szépen tovább.
ESZTERKE
Miért? Énekeljetek csak, énekeljetek.
GYEREKEK
Kórus.
| |
|
Én megveszem virágodat, ha eladod, |
| |
|
ha az árát te magad is elfogadod… |
Ének lehalkul.
Csönd.
IGAZGATÓNŐ
A mindenki látogatói!
Úgy vesznek körül egy-egy magányos férfit vagy nőt, mint valami éneklő bokor. Egyiktől a másikhoz repülnek, és aztán egyszerre eltűnnek. Éppolyan váratlanul, mint ahogy előbukkantak.
Akkor már sötét van a kertben.
De ők még kint állnak. Akik nem kaptak látogatót. Kint állnak, mint a földbe szúrt botok, mogorván és szikáran. Egy szót se szólnak, de én mégis hallom, ahogy hívják a fiút, az asszonyt, a testvért… Hívják azt, aki él, és hívják azt, aki meghalt. Így állnak, végig a kertben.
Csönd.
Egyébként pedig eltesznek mindent, amit kintről kaptak. Üveget, dobozt, címkét. Leginkább persze a levelet. Egy-egy levél néha többet jelent, mint maga a látogatás. Néha mindennél többet jelent.
BÁCSKAI
Olvas. … tudatom veled, hogy találkoztam Gabos Ferivel és Majercsákkal, mind a ketten üdvözölnek. Eltűnődve. Gabos Feri régi katonapajtásom, de Majercsák…!
ILONKA NÉNI
Az is egy régi katonapajtása.
BÁCSKAI
Nem is hallja. Majercsák…!
EGY FÉRFI
Olvas. …és a Klári unokaöccsét a dugógyárba hívják, de ő hallani se akar róla, és azt mondja, hogy inkább a menyasszonyát is otthagyja…
PARÁDI
Miért hagyja ott a menyasszonyát?
EGY FÉRFI
A dugógyár miatt.
PARÁDI
Azért még nem kéne otthagyni azt a lányt.
KORSÓS
Itt van ni, azt írja… na, hol is… igen, mindjárt az elején!
ESZTERKE
Milyen férfias írása van.
KORSÓS
Mindig ilyen írása volt. Már kiskorában is. Nevet. Csak nem szeretett levelet írni. Emlékszem, egyszer elküldtük egy nagynénjéhez…
BÁCSKAI
Döbbenten. Majercsák! Majercsák!
EGY FÉRFI
Nem érti? – A lány rágja a fülét, hogy menjen a dugógyárba, ő pedig nem akar. Pedig mérnöknek hívják.
EGY FÉRFI
Még szerencse, hogy nem hívják.
KORSÓS
Na igen! Szóval, hogy a Sárit éjszakára osztották be, ő meg szombatig Gellénházán van. Szünet. És, hogy én… szóval, ha esetleg meguntam volna a vidéki életet.
ESZTERKE
A vidéki életet…
KORSÓS
Bár ezen őszintén csodálkoznának! Itt van, igen… azt írja a fiam, hogy őszintén csodálkozna… meg hogy luxuspark!
ESZTERKE
Ezt már akkor is mondta.
KORSÓS
Nagyon megtetszett neki. Luxuspark. Szünet. De ha mégis, úgy érzem, hogy a gyerek miatt, haza tudnék menni, mert most még a Potyondiék benéznek, hogy éjszakánként ki ne dobja magát az ágyból a kis Jóska.
ESZTERKE
Az nagyon is lehetséges.
KORSÓS
Pláne kétéves korban! Olvas. Persze, ha apa ott jól érzi magát, a Sári unokahúga idejöhetne iskolaév alatt, mert neki innen közelebb van a technikum, a gépipari technikum, ugyanis éjszaka van, mire hazaér.
Csönd.
Azt hiszem, meg kell tennem.
ESZTERKE
Mit kell megtenni?
MAGDA NÉNI
Közbe. Hogy nekem mit küldtek! Egy… egy ilyen szöveget, és nem is tudom. Olvas. Férfi, női ballonkabátok, lányka esőköpenyek – Kálvin téri Nagyáruházból.
MAGDA NÉNI
De névre jött. Az én nevemre.
ILONKA NÉNI
Akkor is reklám. Közönséges reklám.
KORSÓS
Nem térhetek ki. Már csak a gyerek miatt se… Ugye, ha egyszer hívnak… ha szükség van rám.
BÁCSKAI
Hát persze! A szakács mellé volt beosztva a Majercsák!
ILONKA NÉNI
Na, ugye! Mondtam én, hogy az másik katonapajtása.
BÁCSKAI
Csak aztán elkerült tőlünk… az ezredtől. Valamit csinálhatott.
MAGDA NÉNI
Rajz is van hozzá!
ILONKA NÉNI
Vacak kis rajz.
MAGDA NÉNI
Nem, nem olyan vacak. Nagyon helyes ez a lány ebben az esőköpenyben.
ILONKA NÉNI
Tudja, milyen reklámot küldtek nekem Venezuelából!
PARÁDI
Hát nem Texasban volt?
ILONKA NÉNI
Texasban is voltam.
KORSÓS
Szóval, ez a helyzet… A fiam nem bocsátaná meg nekem. Én ismerem a fiamat.
BÁCSKAI
Mi az, itthagy bennünket?
PARÁDI
Itthagy bennünket?
KORSÓS
Kis nevetés. Azért ez még nem olyan biztos… azért ez még nincs eldöntve.
ESZTERKE
Hívják… a gyerek miatt.
PARÁDI
Gyerek miatt nem kell…
ILONKA NÉNI
Azt maga nem érti, Parádi bácsi! Mit érti azt maga…
KORSÓS
Hát ha egyszer nincs unokája.
KORSÓS
Bár ők igazán nem akarnak beleszólni a dolgaimba… írja is a fiam, hogy teljesen rám bízza a döntést…
MAGDA NÉNI
Akkor miért küldték a nevemre?
ILONKA NÉNI
Értse meg! Az ilyen reklámot névre küldik.
MAGDA NÉNI
Eddig még sose kaptam.
MAGDA NÉNI
Lehet ott valaki… egy ismerős.
KORSÓS
És a fiamnak nagyon tetszett ez az otthon… szebbet el se tudna képzelni… luxuspark… itt is írja… igen… – Szóval…
KORSÓS
Azért eljövök én ide… látogatóba.
MAGDA NÉNI
Vágyakozva. Kálvin téri Nagyáruházból…
Csönd.
IGAZGATÓNŐ
Valakinek áthúzzák a nevét, vagy bekarikázzák, de azért még nem tűnt el innen. Reggeli közben, ahogy ott ülnek az asztalnál, egyszerre csak elkezdik…
PARÁDI
Sose itta föllel a kávét. Nem volt válogatós, de a fölt valahogy nem kedvelte.
BÁCSKAI
És ahogy a csészét fogta! Mindig vártam, hogy puff! Egyszer csak leejti.
ESZTERKE
Azt mondta, elmegyünk a múzeumba. Leletek vannak itt… az avarkorból, azt hiszem.
ASSZONYOK
Kórusa. Elment a nyugdíjasa! Elment a nyugdíjasa!
IGAZGATÓNŐ
Nem volt ebben semmi gonoszság. Amikor itt nálunk az egyik… igen, az Ézsiás bácsi beteg lett, az asszonyok mindennap süteményt vittek neki. Süteményt meg befőttet. Megálltak az üvegajtónál és kocogtak. És akkor az Ézsiás bácsi kinyitott egy kis csapóablakot, és akkor be lehetett neki adni a süteményt, vagy amit éppen hoztak. Nagy hecc volt ez az Ézsiás bácsival meg a csapóablakkal. Gyerekbetegséget kapott a bácsi. Valami olyat, amit gyerekkorában elfelejtett megkapni. És most volt üvegajtó és ablak és lárma.
Igazán, mintha iskolások lettek volna!
FÉRFIAK, NŐK
Énekelnek, nevetnek.
Zsivaj lehalkul – és:
ILONKA NÉNI
Nem akar előjönni!
PARÁDI
Biztosan tudja, hogy mit hoztunk neki…
FÉRFIAK, NŐK
Ismét elkezdik. Csiga-biga, gyere ki!
BÁCSKAI
Nyitja már, nyitja.
MAGDA NÉNI
Kicsit nyúzott.
BÁCSKAI
De csak azért, mert nincs levegőn. Hiába, az mindjárt meglátszik.
MAGDA NÉNI
Különben inkább hízott.
ILONKA NÉNI
A maga csomagjához hozzá se nyúl.
BÁCSKAI
Válogatunk, Ézsiás bácsi? Válogatunk?
ILONKA NÉNI
Már nem is beteg. Csak nem akar kijönni.
PARÁDI
Azt elhiszem! Tiszta nyaralás.
BÁCSKAI
Azért jó lesz vigyázni.
ESZTERKE
Mi az? Mit beszél?
PARÁDI
Tréfás ijedtség. Én is?!
PARÁDI
M. f. Kiütés… láz… a Gizike bejön a hintőporral meg a hőmérővel!
ILONKA NÉNI
De aztán senki más!
PARÁDI
És ami a fő: nincs iskola!
TÖBBEN
Tapsolnak. Nincs iskola! Nincs iskola! Zsivaj lehalkul.
BÁCSKAI
Emlékszem, egyszer tizenhatban valaki bárányhimlőt kapott. Az ezredben… igen.
MAGDA NÉNI
És hazaküldték?
EGY MÁSIK FÉRFI
Az unokahúgom férje… pedig az lehetett már vagy hatvanöt éves… dehogy… még több is… csúnyán beleesett egy ilyen kórba… csecsemőkórba! Majd elpatkolt.
ILONKA NÉNI
Hát sose lehet tudni.
ESZTERKE
Ez jó lesz majd neki?
ILONKA NÉNI
Mekkora féle papucs…
ESZTERKE
Egy kicsit már hordtam. De azért talán… Félbeszakítja önmagát. Különben én csináltam! Amikor egy szövetkezetben… igen… mint bedolgozó.
ILONKA NÉNI
Maga az is volt?
ESZTERKE
Soha nem volt velem baj. Soha.
ILONKA NÉNI
Lenézés. Persze, hogy nem.
ESZTERKE
Felsőrészeket kellett kivágni meg összevarrni. Aztán ötven-hatvan papucsot is felfűztem spárgára. Úgy vittem a karomon. Kis nevetés. De igazán, akár egy kályhavédő! Ahogy úgy egymásra hajtottam a felsőrészeket.
BÁCSKAI
Váratlanul. Orrban egy kicsit megtört.
ESZTERKE
Azért még lehet hordani.
PARÁDI
Nincs is törés! Ezt még, akár én is…
ILONKA NÉNI
Vagy akár egy nyugdíjas is!
Kis csönd.
ESZTERKE
A talpat mindig mások csinálták. A filctalpat.
ILONKA NÉNI
És nem ír magának a nyugdíjasa?
ESZTERKE
Volt, aki a felsőrészeket csinálta. Volt, aki a talpat.
ILONKA NÉNI
Nem ír magának?
ESZTERKE
Nem jut hozzá. Az unokája miatt. Szünet. Volt, aki piros papucsot csinált, volt, aki kéket. Eltűnődve. Én mindig kéket.
PARÁDI
Egy biztos. Az Ézsiás bácsi örülhet egy ilyen papucsnak.
ESZTERKE
Miért csináltam én mindig kéket…?
Ajtó.
Tétova, nyikorgó lépések, csönd.
ILONKA NÉNI
Elképedve. Még ilyet!
BÁCSKAI
De hát éppen az előbb. Eszterke! Most mondja meg…
ESZTERKE
Gábor! Meg se írta? Csak így egyszerre… látogatóba?
Csönd.
ESZTERKE
Nem látogatóba?!
BÁCSKAI
Elég volt a családi fészekből?
ILONKA NÉNI
Visszahúzta a szíve?
Csönd.
KORSÓS
Alig találja a szavakat. Vigyáznak rá. Van, aki vigyázzon rá. Szünet. Odaköltözött… az a lány. Aki technikumba járt. A Sári unokahúga… hogy közelebb legyen neki az iskola…
Csönd.
ESZTERKE
És akkor… ezért?
KORSÓS
Mit tudom én? Szünet. Mit néznek úgy? Hagyjanak engem! Hagyjanak…! Kirohan.
Ajtócsapódás.
Csönd.
IGAZGATÓNŐ
Megint itt vagyok az irodában, a kartonok között. Mint aki nem tud innen szabadulni. Forgatom, nézegetem a lapokat. Dukony Gizella, Pereczes Mihály… és már hallom is, ahogy megszólalnak a délutáni szoba csöndjében.
DUKONY GIZELLA
…abban a kunyhóban éltünk, elvonulva az emberek gúnyolódásától. És jó is volt ez, és amíg csak élek, nem felejtem el. Csakhogy az egész nem tartott sokáig, mert Sándor megkapta a tüdőbajt, hát aztán… Elakad. A családom most már közeledne hozzám, de én nem akarom, nem akarom!
Csönd.
PERECZES MIHÁLY
…a vége az lett, hogy a lányomtól is elkerültem, de a fiamhoz se akartam visszamenni. Lefeküdtem egy árokba az úton, és akkor már nem kellett mást csinálni, mint feküdni. Aztán ott akadtak rám, abban az árokban. Aztán behoztak ide.
Csönd.
POVÁZSAI JULISKA
…a nappalok azok jók. Akkor horgolok. Megcsinálok én mindenféle mintát, ami az újságban megjelenik. Aztán megfestem teával barnára, vagy diólével, pelikántintával kékre. A nappalok, azok jók. De az éjszakák…
KORSÓS GÁBOR
…odaköltözött hozzájuk az a nő, a Sári unokahúga… és most már van, aki vigyázzon a gyerekre… odaköltözött az a nő, hogy közelebb legyen neki az iskola… a technikum.
Mit néznek úgy? Hagyjanak engem! Hagyjanak!
Csönd.
IGAZGATÓNŐ
Korsós Gábor… Itt van már ő is. Ahogy itt van Dukony Gizella és Pereczes Mihály. És, ahogy kint járkál a kertben, semmivel se látszik elevenebbnek, mint a neve a karton lapján. Egyedül járkál. Nem megy oda senkihez. És hozzá se megy oda senki.
De hát ki menjen oda hozzá? Bácskai Péter? Parádi Vince? Eszterke?
Eszterke mintha megijedt volna tőle. A másik kettő meg talán nem is törődik vele. Igen, valahogy erre gondoltam. Aztán egyszer csak beállítottak hozzám. Bácskai Péter és Parádi Vince.
BÁCSKAI
Nem akarunk mi zavarni.
IGAZGATÓNŐ
Dehogyis zavarnak. És miért nem ülnek le?
BÁCSKAI
Zavart. A Gizikének kellett volna… inkább a Gizikének kellett volna szólni.
PARÁDI
A Karola nővérnek.
BÁCSKAI
A Karola nővér letolja az embert. De a Gizike…
BÁCSKAI
Az még gyerek. Olyan a füle, mint egy iskolásnak.
IGAZGATÓNŐ
Olyan a füle. – Hát akkor…?
Csönd.
BÁCSKAI
…minden fillért a fogához ver.
PARÁDI
…minden fillért félretesz. – Mert ő most gyűjt.
BÁCSKAI
A Hódosi néni. Hogy a nővérével az történt…
PARÁDI
Az első lapát föld alatt beszakadt a rossz koporsófödél.
BÁCSKAI
Alatta nem fog beszakadni! Egyre csak azt hajtogatja.
Csönd.
Minden fillért a fogához ver.
PARÁDI
Minden fillért félretesz.
Csönd.
IGAZGATÓNŐ
Azért nem kell hogy örökké csak erre gondoljon. Miért nem viszik el néha moziba?
PARÁDI
Majd egyszer elvisszük.
Csönd.
BÁCSKAI
Hát akkor most már csak az van, hogy az a levél…
PARÁDI
Jött neki egy levél. Hazulról. Az Ilonka néni azt mondta, hogy felkavarja…
BÁCSKAI
Az Ilonka néni olyan jól el tudja találni a dolgokat.
Csönd.
BÁCSKAI
Szóval… a fiától jött neki egy levél.
PARÁDI
A Gizike osztotta ki a leveleket.
BÁCSKAI
Ő meg nem jött le akkor. Fent volt a szobájában.
PARÁDI
Eszterke megismerte az írást. Megismerte, hogy a fia…
BÁCSKAI
A Korsós Gábor fia.
PARÁDI
De ezt nem ő mondta, hogy…
BÁCSKAI
Háát… Egyszer csak már fel is volt bontva.
PARÁDI
Fel is volt bontva.
Csönd.
PARÁDI
Ha egyszer olyat csinált vele!
IGAZGATÓNŐ
Azért ezt nem lehet. Egy levelet…
BÁCSKAI
Ne írjon neki levelet!
PARÁDI
„Kedves apa, engedje meg, hogy minden jót kívánjunk a születésnapjára…”
BÁCSKAI
Elzavarta hazulról. Most meg minden jót. Szünet. A születésnapjára.
BÁCSKAI
Látogatás se kell. Szünet. A fia… ha egyszer mégis eljönne… Fordulhat vissza.
BÁCSKAI
Lekísérjük az állomásig.
PARÁDI
Felrakjuk a buszra.
BÁCSKAI
Alig hallható. Köszönjük a látogatást.
Csönd.
BÁCSKAI
Eltűnődve. A Korsós Gábor… Hát majd leül a sakkozók közé.
PARÁDI
Majd elmegy moziba.
Csönd.
BÁCSKAI
Megismétli. Köszönjük a látogatást!
Csönd.
IGAZGATÓNŐ
Majd leül a sakkozókhoz. Majd elmegy moziba.
Mikor lesz az?
Korsós Gábor kint járkál a kertben. Néha megáll, aztán megint csak tovább és tovább. Elmegy a sakkozók mellett, az asszonyok padja mellett. Eszterkénél se áll meg, senkinél. Megy, mint aki attól fél, hogy megszólítják, hogy kérdeznek valamit tőle.
A kapunál megáll. Fejét felemeli.
Talán a gyerekeket hallgatja, akik kint az úton ugróiskolát játszanak.
EGY LÁNY
Nem ér! Kigurult a kockából!
TÖBBEN
Dobj újra! Dobj újra!
EGY LÁNY
Egy lábbal… leért a lábad!
EGY FIÚ
Osztályt kell ismételni! Nem ér…
EGY LÁNY
Nem ér! Csalás az egész…
Csönd.
IGAZGATÓNŐ
Én meg csak nézem azt, ott a kapunál. Aztán elindulok feléje.
A gyerekhangok jönnek velem.
Nem tudom, mit mondok Korsós Gábornak. Elindulok feléje, de nem tudom, hogy mit mondok neki. Csak azt tudom, hogy beszélnem kell vele. Megszólítva. Jó napot, bácsi…!