Rajzold fel Kávés Katicát

ÁGNES

Két sor pad és a tábla. Ez van mögöttem. Előttem az erdő és az ég. A sárga sörényű, iszapos ég. Az osztály ajtajából látom az utat, ahol majd lassan feltűnnek azok a bumfordi, kis alakok, táskáikkal és könyveikkel. Rázzák, rázzák a táskájukat. Elszórt csoportokban jönnek. Van, aki előreszalad, van, aki lemarad, és közben az erdő felé néz, mintha be akarna ugrani a fák közé.

Most még üresek a padsorok, ahogy végigmegyek köztük. Ezek a padok! Vésések, karcolások, beírások és bejegyzések. Azt a vénségesen vén hátsó padot valósággal agyonfaragták.

A térképek… Afrika egy kicsit rongyos. Egyszer megragasztottuk, de aztán megint csak…

Kréták a tábla mellett. Színes kréták és fehér kréták.

Kinyitom az osztálykönyvet, és akkor megszólalnak körülöttem. Igen, szinte hallom azokat a botladozó hangokat.

GYEREKHANGOK

Kissé távolról és akadozva.

Összevissza.

ÁGNES

Hát akkor nézzük csak! Lapoz.

Bocsor Bözsike. Igen, Bocsor Bözsike az erdőn túlról jár be, a Lapantyús tanyáról. Talán félórára van, de hát Bözsi mindig elcsászkál. Legalábbis iskola után. Pedig mondom neki. Vigyázz, Bözsi, még vaddisznó is lehet az erdőben. Vaddisznó nincs az erdőben. Egyszer járt erre egy borz. És különben is…! Nem félnek ezek semmitől.

A két Gyömrői is arra jár haza. Az apjuknak tavaly levágta a gép a lábát. Három-négy óra hosszat mászkálnak az erdőben, tobozokkal dobálóznak, szánkáznak a táskájukon.

Hát igen, sokszor már besötétedik, mire a két Gyömrői hazaér. A két Gyömrői és Bocsor Bözsike. Az anyja, a nagynénje meg a nővére kint állnak a kapu előtt. Három fekete kendő. Állnak és várnak.

BOCSORNÉ

Fenyegető mézességgel. Jön már a Bözsike.

NŐVÉR

Azért hazaért. Azért estére csak hazaér a második osztályból.

BOCSORNÉ

Megszólítva. Hát te, hol jártál eddig?

BÖZSI

Hát hol. Az iskolában.

NÉNI

Az iskolában. A másodikban. A második osztályban. Reggel nyolctól este hatig… a másodikban.

Ez aztán az iskola.

BÖZSI

Olvasás, írás, számolás, torna meg az ének.

Vékony hangon.

BOCSORNÉ

Menj be a konyhába. Ott a levesed a tűzön. Gombócleves.

BÖZSI

Távolodva. Gombócleves.

Hang ki.

BOCSORNÉ

Holnap bemegyek a tanítónőhöz.

NÉNI

Menj csak, menj.

NŐVÉR

Veled megyek.

BOCSORNÉ

Minek? Majd én magam.

NÉNI

Jobb is lesz. Szünet. Ezeket az apró gyerekeket. Mindennap késő estig…

NŐVÉR

Ilyenkor elengedni őket. Az erdőn át.

NÉNI

Megismétli. Az erdőn át.

ÁGNES

És jöttek. Mind a hárman jöttek. Én meg magyarázhattam. Más hangon. Egykor elengedem az egész osztályt, Bocsor néni.

BOCSORNÉ

Mindennap sötétedéskor kerül haza. Az erdőn át.

NÉNI

Túl sok a foglalkozás. Olvasás, írás, számolás.

NŐVÉR

És az ének.

ÁGNES

Olvasás, írás meg az ének. De egykor elengedem őket.

Ezt mondom… örökké ezt mondom, de hiába! Állnak… három fekete kendő. Én beszélhetek, de ők, mint a fal. És mindenütt ott vannak. Ünnepély, bozótirtás, iskolatakarítás… Ott vannak, és semmi se jó nekik. Semmi. Lapoz.

Bozóky, Csekő, Csorna, Dékány. Szünet. Dékány Balázs, itt a szomszédban. Hát igen, ez is jó kis család. Igaz, a nagyszülők rendesek. Akárki átjárhat játszani, még tejfölös kenyeret is kapnak, sokszor estig is ottmaradhatnak. De aztán, ha az apa hazajött a vasúttól, akkor vége volt. Akkor van úgy, még a Balázst is átviszik valahova a szomszédba. Vagy éppen hozzám. Nem kopogott, nem szólt. Kimentem és lehoztam a lépcsőről. Valahogy tudtam, hogy ott van. Szünet. Harminc éve a vasútnál van a Dékány. Váltókezelő. Egyszer majd valami karambolt csinál. Még a spirituszt is megissza. Lapoz.

Donászy, Elbert, Ferencz, Gruber… Szünet. Ezt is mennyit csúfolják. – Gruber Flórián! Gruber Flórián! – Szünet. Hajnal Annuska… ennek jó hangja van. Lapoz.

Jancsó, Jellinek, Klementi, Kocsis, László Éva és László Sárika. Ezek mindent megkapnak. Bárányhimlő, szamárköhögés, mumpsz… Hányszor jártam náluk. Egyedül voltak egész nap. A szülők a városban dolgoznak. Odabent egy fazék, a kályha tetején. A két László rakta a tüzet. Mint egy katlan, ahogy az ember benéz hozzájuk. Szünet. Bocsor néni meg a nővére is éppen arra jártak. Mindig éppen arra jártak.

BOCSORNÉ

A tanítónő! Tegnap a Csornaiéknál volt, ma a Lászlóéknál.

NÉNI

Egyik nap itt, a másik nap ott. Mindenhol körülszaglászik.

BOCSORNÉ

Ez mindig talál valamit.

NÉNI

Mindig.

BOCSORNÉ

Bözsi mondta, hogy a bozótot kiirtják az iskola körül.

NÉNI

Mi baja van a bozóttal? Vincze Géza tanítónak semmi baja nem volt vele. Berényi Magdának se.

BOCSORNÉ

Valami kertet akar az iskola elé. Dühödten. Csonttányér.

NÉNI

Csonttányér?

BOCSORNÉ

Mintha nem tudnád? Mintha nem lettél volna ott, amikor a Bözsi rám szólt. A Bözsike. Utánozza. Miért dobálod a csontot az asztalra? Tegyél ki egy kistányért!

NÉNI

Kistányért.

BOCSORNÉ

Kistányért a csontnak. Szünet. Meg hogy csúnyán beszélek. Ezt is a gyerekemtől kell hallanom. A saját gyerekemtől.

NÉNI

Inkább törődne az övéivel.

BOCSORNÉ

Odafönt vannak Pesten.

NÉNI

Odafönt. Aztán néha lejönnek. Szünet. De az apjukat még nem láttam. Azt sohase láttam.

BOCSORNÉ

Azt soha senki se látta.

ÁGNES

Így igaz. Tarnai Bélát soha senki se látta ebben a községben. Már évekkel ezelőtt elváltunk. A bíróság tartásdíjat állapított meg a két fiam után. Hol fizeti, hol nem. De hát nekem nincs kedvem pereskedni.

Tarnai Béla… Olyan messze van, olyan végtelenül messze. Mégis, néha egészen váratlanul hallom a hangját.

TARNAI

Kissé fátyolos, szemrehányással. A tojást a tojástartóba kedvesem. A citromot a citromtartóba. Vagy azt akarja, hogy összecsöpögtesse a tálcát? Tudja, hogy nyomot hagy. Akárcsak a fogkrém a pizsamán.

ÁGNES

Ezt mind tőle tanultam. A citrom nyomot hagy. Hogy kell elhelyezni a lágytojást a tojástartóban… az előmelegítés. Szisztémája volt. Mindenre szisztémája volt. A cipőt vékonyan kell kenni, és csak három óra múlva szabad hozzányúlni a fényesítő ronggyal. Nem kefével. Fényesítő ronggyal.

Beszéltünk mi valaha másról is? Igaz, néha elvitt színházba, moziba, de hát abban se volt sok örömöm.

TARNAI

Ne nevessen olyan hangosan! Magát nézik, mindenki magát nézi, pedig nem maga a főszereplő.

ÁGNES

Ilyeneket mondott, hogy nem én vagyok a főszereplő. Merthogy neki humora volt, fanyar humora. Nagyon büszke volt a fanyar humorára. Szünet. Én meg nem nevettem, és nem sírtam. Szünet. Nem sírtam akkor se, amikor egyre többször mondta, hogy nem tudok vele lépést tartani. Szünet. Meg hogy nem tudok neki hátteret adni.

TARNAI

Benne a szövegben. Azt hiszem, sose vetettem a szemére, hogy a szülei, nos igen, hogy a szülei olyan egyszerűbb emberek. Gondoltam, majd csak magamhoz tudom emelni.

ÁGNES

Közbe. A citromot a citromtartóba…

TARNAI

Mi az? Mit beszél?

ÁGNES

A fogkrém nyomot hagy a pizsamán. Hirtelen. Vagy volt valami más is?

TARNAI

Ha tréfálni van kedve… éppen most… ilyen helyzetben. Szünet. Egyszóval, be kell látnom, hogy tévedtem.

ÁGNES

Tévedett?

TARNAI

A maga megítélésében. Nem sikerült azzá formálnom, amivé szerettem volna. Szünet. És ami még ennél is szomorúbb, a két fiamban is ugyanazokat a tulajdonságokat kell látnom.

ÁGNES

Röviden. Válni akar?

TARNAI

Ne így. Ne ilyen hirtelen. Majd szépen megbeszéljük, ahogy ezt már…

ÁGNES

Befejezi. Ahogy ezt már ő szokta. Simán, csöndesen, okosan. Ó, igen, nagyon okosan. Szünet. És akkor apámra kellett gondolnom, aki sohasem akarta ezt a házasságot Tarnai Bélával. Aki azt mondta, hogy ez csak egy olyan kalandféle volt Tarnai Bélának. Szünet. Csakhogy én nem hittem az apámnak. Neki senki se volt jó, aki el akart vinni hazulról. Mindenkiben talált valamit. Szünet. Egy biztos: Tarnai Béla rövidesen elköltözött. Fehérváron laktunk. Akkoriban ott tanítottam. Tarnai Béla fölhelyeztette magát Pestre. Szünet. Honnan tudták meg apáék?… Nem írtam meg nekik, nem üzentem meg senkivel. És egyszerre csak megjelentek, apa és anya. Már az ablakból láttam őket. Apát szürke ruhában, pamutnyakkendővel, anyát feketében. Jöttek, mintha meg akarnák kerülni a házat, de aztán egyszerre csak bent voltak.

ANYA

Sírósan. Meg tudtad tenni. Hogy csak így meg tudtad tenni…

ÁGNES

Hagyd, anya, most már nem érdemes…

APA

Nem érdemes, persze, hogy nem érdemes. Egy vacak levelet se volt érdemes írni.

ÁGNES

Üljetek le… Mindjárt készítek valamit.

APA

Ne készíts semmit.

ANYA

Szombaton nálunk voltak a Brózikék. Megkérdeztük, hogy van a lánya, Brózikné?

APA

Az jól, mondta Brózikné. Azzal nem bánt el olyan csúnyán az ura, mint a… Szünet. A Brózik meg ránézett, Brózikné egy kicsit elhallgatott, de aztán…

ANYA

Így kellett megtudnunk.

ÁGNES

Fölteszek egy kávét.

APA

Csak hagyd. Hirtelen. És most mit akarsz csinálni?

ANYA

Szipog. Hogy van a lánya, Brózikné? Elcsuklik.

APA

Megismétli. Mit akarsz csinálni?

ÁGNES

Elmegyek innen. Elmegyek a két gyerekkel.

APA

A gyerekek után majd fizetni fog… azt nem hagyjuk benne. Szünet. Elmész… a gyerekekkel. Hirtelen. És velünk.

ÁGNES

De ha nem lesz hely abban az iskolában?

APA

Azért csak lesz hely. Azért talán még csak lesz egy kis hely apádnak és anyádnak.

ANYA

Szolgaian. Apádnak és anyádnak.

APA

Akik most már mindig veled maradnak.

ÁGNES

A lámpa éppen csak az osztálykönyvet világítja meg. Maga a terem sötétben van. Terem? Alig nagyobb, mint egy szoba, ezzel a két padsorral. Majd, ha jönnek, akkor a nagy villanyt is meg kell gyújtani. Majd, ha jönnek.

Akkor is így ültem az üres, sötét osztályban. És csak vártam, vártam, hogy jöjjenek. Igen, abban a majorban. Hány éve már? Nem is tudom. Csak azt tudom, hogy az volt az első helyem. A tanítót behívták katonának, én meg… apám nem akart elengedni, apám oda se akart elengedni. Éppen akkor küldték nyugdíjba, és egyre csak azt hajtogatta.

APA

Mellettem kell maradnod, most aztán igazán mellettem kell maradnod.

ÁGNES

Anya itt marad.

APA

Tudod, hogy beteg. Szünet. Örökké ez járt a fejemben, hogy ha majd végre pihenhetek, akkor mellettem leszel.

ÁGNES

Megkaptam a kinevezést Belényesre.

APA

Mellettem kell maradnod.

ÁGNES

Egyre csak ezt hajtogatta. És ezt a hangot hallottam abban az üres osztályban. Szünet. Nem gyújtottam villanyt, kívülről jött csak valami szürke világosság. Felmentem a katedrára. Hogy recsegett a padló. A tábla előtt ültem, arra gondoltam, hogy mit is mondok majd nekik. Aztán már nem is gondoltam semmire. Egyszerre csak egy padban ültem. Aztán kimentem az udvarra. Az udvaron álltam és vártam. Valaki elment mellettem, mint az árnyék.

FÉRFI

Hát maga mit csinál itt?

ÁGNES

Várok. A gyerekeket várom.

FÉRFI

A gyerekeket? Ilyenkor? Hajnali háromkor. Üresen kongó nevetés. Hajnali háromkor!

ÁGNES

Hajnali három volt, és én vártam őket. Szünet. Lakásom nem volt, csak egy kis kuckó, abban egy ágy. A majorbeliek adtak sót, gyertyát az első este. Szünet. Az iskola a majorban volt.

Ahogy kijövök az udvarra, megint csak arra gondolok, megint csak arra kell hogy gondoljak. Az első reggelre.

Hajnali három már régen elmúlt. Mindjárt felszakad ez a sárgásszürke fény, és ők feltűnnek. Van, aki kék köpenyben jön, van aki hatalmas folttal a könyökén meg a térdén. Kis csoportokban jönnek, és rázzák, rázzák a táskájukat.

Miért, hogy még ilyenkor is őket hallom? Mintha ott mennének a gyerekek mögött… három fekete kendő.

BOCSORNÉ

Mit akar itt? Miért jött ide?

NŐVÉR

Kiirtják a bozótot az iskola körül.

NÉNI

Aztán ünnepély… aztán nem tudom, micsoda…

BOCSORNÉ

A Bözsike rámszól. „Anya, hogy beszélsz! Anya, hová dobod azt a csontot!”

NÉNI

Csonttányér! Csonttányér!

BOCSORNÉ

Mit akar itt? Miért jött ide?

ÁGNES

Nem akarom hallani őket, nem akarom hallani ezeket a hangokat. Lapoz.

Pozsgai Éva… két hónapja sincs, hogy meghalt a nővére. Tüdőgyulladás… Igen. Öten voltak testvérek…

Nekem se volt könnyű a két gyerekkel. Kis nevetés. Az a drót, az a rengeteg drót. A Dezsőt sose lehetett kigombolyítani közülük. A konyha sarkában volt a telepe. Szerelő akart lenni. Búvár és szerelő. Öreg csengőket gyűjtött. Nem is tudom, honnan szedett össze annyi csengőt.

Tavaly, előfelvételivel felvették az egyetemre néprajz–német szakra. Sajnos, nem tudtam taníttatni. Szükség volt a keresetre. Így aztán most fényképész-tanuló. Géza meg művészettörténész. Harmadéves. Szünet. Ezt még valahogy győzöm. Nem szóltunk neki a Dezső dolgáról, nem kell neki arról tudni. Szünet. Pesten vannak mind a ketten. Aztán, ha hazajönnek, itt laknak ebben a kis szobában, a tanterem mellett. Igen, itt lakunk mi hárman az épület végében.

Egy régi major épületében van az iskola. Mi az épület végében lakunk, a fiaim meg én. Odafent ők ketten, az apám meg az anyám. Erről is mennyit beszélnek! Hogy kezdetben együtt voltunk, most meg…

BOCSORNÉ

Benyomta az öregeket a sufniba. Szépen benyomta őket.

FÉRFI

Miket beszél. Az öregek szobája sokkal nagyobb. A tanítónő meg… Hát én nem is tudom, hogy fér el abban a raktárban a fiaival. – Mert az raktár, elhiheti.

BOCSORNÉ

Mikor vannak ott a fiúk?!

NÉNI

Sokszor hetekig se látni őket. Hónapokig…

BOCSORNÉ

Az egész csak a férfiak miatt kellett… akik odajárnak.

FÉRFI

Ki jár oda? – Senki.

BOCSORNÉ

Senki?! Én meg nagyon is jól tudom, hogy…

ÁGNES

Sok mindent beszélnek. De ez engem nem érdekel. Szünet. De, hogy apámék miért laknak odafent, mi pedig abban a raktárban…

Nálunk Porázik bácsi hordja a leveleket. Kerek fejű, fehér bajuszú, nagy bőrtáskával. Sovány és görbe, szinte elvész a táskája mögött. Alig látszik belőle más, csak a két nagy füle. Megtörténik, hogy felhajt egy-két pohárral. Ilyenkor leül egy padra. Egy darabig maga elé bámul, aztán benyúl a táskába, és előveszi a leveleket. Nem bontja fel. Legfeljebb elolvassa a címzést meg a feladót. És ettől valahogyan egészen elszomorodik. Nézi, nézi a nevet, aztán a levél egyszerre kipottyan a kezéből. Elővesz egy másikat. Aztán már egy egész halom van körülötte. Ül, ül a padon a táskájával, körülötte egy halom levél. Szünet. Azon a napon még nem szórta szét a leveleket. A padon gubbasztott, és rám nézett azzal a merev, üveges tekintetével.

PORÁZIK

Kézcsók, tanító néni. Kézcsók.

ÁGNES

Jó napot, Porázik bácsi.

PORÁZIK

Ezt tessék megnézni.

ÁGNES

Állami Hirdető.

PORÁZIK

Az, kérem. Állami Hirdető. És ez?

ÁGNES

Elekes Matild kisasszonynak. Nevet. Csak nem akarja, hogy elolvassam?

PORÁZIK

Azt én nem is engedném. Csak azért mutatom… hogy… szóval, hogy nálam… ebben a táskában…

ÁGNES

Közbe. Minden megvan.

PORÁZIK

Minden… minden. Akinek az Állami Hirdető jön, az megkapja az Állami Hirdetőt, akinek lapocska, az megkapja a lapocskát, akinek pedig semmi…

ÁGNES

Annak semmi.

PORÁZIK

Akinek semmi – annak semmi. Szünet. De hát azért valami… na, hol is?… Diadalmasan. Tessék!

ÁGNES

Könyvkiállítás Szombathelyen.

PORÁZIK

Ez jött. Átadtam. Könyvkiállítás…

ÁGNES

Rendben van, Porázik bácsi.

PORÁZIK

Rendben van, mondja a tanítónő. Szünet. De van, aki… egyszóval, aki azt hiszi, hogy én… hogy én eldugdosom a leveleket. Szünet. Bizonyos leveleket.

ÁGNES

Bizonyos leveleket?

PORÁZIK

Amiket bizonyos férfiak írnak. Nem adom oda az illetőnek.

ÁGNES

Ugyan, Porázik bácsi.

PORÁZIK

Ne mondja, hogy „ugyan”! Amikor valaki…

ÁGNES

Valaki?

PORÁZIK

Az édesapja.

ÁGNES

Az édesapám?

PORÁZIK

Múltkor is… itt… ezen a padon kérte, követelte, hogy azonnal adjam oda. Szünet. Hogy ő tudja, nagyon jól tudja… levelek jönnek, mindenféle levelek. Szünet. Férfiaktól.

ÁGNES

Férfiaktól?

PORÁZIK

Csak én nem akarom odaadni. Szünet. Pedig neki joga van. Egy apának joga van. Szünet. Csalódott a lányában. Azt is mondta. Meg, hogy… Szünet. Őszi Árleszállítás… ez van, más nincs. Szünet. Akinek Őszi Árleszállítás, annak Őszi Árleszállítás, akinek lapocska – annak lapocska, akinek semmi… Hirtelen. Tanító néni, hova megy? Tanító néni…!

ÁGNES

Nem is tudom, hogy értem haza. Hallottam én már, hogy az apám mindenfélével gyanúsítgat. – De még a leveleket is… Támadóan. És most még a leveleket is…?!

APA

Miféle levelek?

ÁGNES

Azok a bizonyos levelek. Amiket férfiak írnak. Bizonyos férfiak.

APA

Porázik bácsi, a jó, öreg Porázik bácsi. Egy-két deci csak lecsúszik…

ÁGNES

Talán nem kérte tőle?! Talán nem kérte, hogy adja a leveleket?! – Amik nincsenek!

APA

Amik nincsenek… hát már, hogy is lennének. Hirtelen. Az anyádat becsaphatod. A férjedet becsaphattad… de engem nem!

ÁGNES

Én nem akarom becsapni.

APA

Neked nem volt jó közöttünk… ahogy elvégezted a képzőt, mindjárt el akartál menni hazulról. De a férjed mellett se volt jó.

ÁGNES

Maga is tudja, hogy nem igaz.

APA

Miért hagyott el a férjed? – Mert volt valakid!

ÁGNES

Senkim se volt.

APA

Nem is hallja. Most meg leveleket irkálnak! De ha elkapom őket… Lehet akárki, előttem nem számít… előttem csak az számít, hogy a lányom… és ha előlem eldugdosol valamit!

ÁGNES

Felkiált.

Napokig nem mehettem ki a szobából, úgy összevert. És nem volt mellettem senki. Anyám kórházban, a fiúk meg Pesten. Apám járt-kelt a szobában. Olykor megállt az ágynál. Szólni, nem szólt egy szót se. Állt, és nézett. Aztán megint elkezdte a járkálást. Aztán eltűnt, és csönd lett.

Csönd lett körülöttem, csönd lett az egész házban.

És aztán beköltöztem ide, ebbe a helyiségbe, az osztály mellé. Szünet. Éjszakánként néha arra ébredek, hogy apám járkál a ház körül. Megáll az ablaknál, ott áll és el nem mozdul.

Rakok a kályhára. Most már mindjárt jönnek. A Szömör Bori rohan be először, aztán a többiek. Örökké rohan ez a Bori, a padban se tud nyugodtan ülni.

Már majdnem kialudt a kályha. És hogy füstöl… Zörög a kályhával. Na, most… talán… most meggyulladt.

GYEREKHANGOK

Ének.

LÁNY

Félhangon. Add vissza. Nna… Tanító néni, kitépte… Add vissza…

FIÚ

Uú. A radírom? Hol a radírom?

MÁSIK FIÚ

Uú. A Gábor Tibinek májaskenyere van.

LÁNY

Uú. A papírt eszi.

TÖBBEN

A papírt eszi! A papírt eszi!

ÁGNES

Olvassunk! – Elbert az elejéről. A Csiperkéről szóló verset.

ELBERT

A csiperke. Hogy él a csiperke?

ÁGNES

Először talán foglaljuk össze. Mi is az a csiperke. Ki mondja meg? – Mézes Klári.

MÉZES KLÁRI

A csiperke az egy kitalált madár. Egy madár, amit a költő talált ki. De igazából nincs.

ÁGNES

Helyes. Olvassuk.

GYEREKEK

Kórusban.

Csiperke ül a fán,

téli pinty a rózsafán,

zúzmarában vígan él,

csiripel, ha jő a tél.

ELBERT

A csiperke téli madár. A csiperke nem költöző madár.

MÉZES K

Mert a gólyák, meg a fecskék elköltöznek.

FIÚ

Ámult hang. Afrikába!

BOCSOR BÖZSI

A csiperke nem költözik el.

MÉZES K

Mert a csiperke nincs. A csiperkét a költő találta ki.

ÁGNES

A költő… igen, a költő megteremti a tél hangulatát. Zúzmara és egy madár, egy nem létező madár. A hangulat a fontos, a tél hangulata. Milyen a zúzmara?

ELBERT

Fehér. Szünet. Mert rá van fagyva.

ÁGNES

Helyes. Mi van ráfagyva?

TÖBBEN

Az eső, a hó.

ÁGNES

Jöjjön ki valaki a táblához. Dékány Balázs, rajzolj nekem egy téli fát. A téli fán nincsenek… mik nincsenek?! Levelek.

DÉKÁNY

Levelek… nincsenek.

LÁNY

Félhangon. Na, né a Dékány…

FIÚ

Miért? Jó kis fa.

MÁSIK LÁNY

Görbe.

FIÚ

Minden fa görbe. Az, amelyik ott kint áll az iskola előtt, az is milyen görbe.

LÁNY

Az nem a Kálmán bácsi, aki ott jön?

FIÚ

De a Kálmán bácsi.

LÁNY

Tegnap is ott állt az ablaknál.

MÁSIK LÁNY

Lehet, hogy bejön. – Ki mellett fog ülni?

FIÚ

Senki mellett. A tanító néni nem hagyja.

ÁGNES

Mi az? Mi van ott?

FIÚ

Észrevette a papáját.

LÁNY

Mit akarsz. A múltkor kiküldte.

FIÚ

Hát nem szabad neki bejönni. Nem tanít.

MÁSIK FIÚ

Vékony hang. Mégis mindig be akar jönni.

ÁGNES

Kínlódva. Csöndet kérek. Csöndet kérek! Csöndet…

ÁGNES

Az apám az iskola körül járkált, az ablak előtt állt, benézett. Egy arc az üvegen, el nem mozdult. Lépések a folyosón, üresen kongó lépések az iskola folyosóján. Csönd, ahogy megáll az ajtó előtt. Áll, és el nem mozdul. Szünet. Nem nyit be. Kint áll, és vár. Mire vár? Szünet. Aztán megint a lépések. Végigmegy a folyosón, és már kint látom, az ablak előtt.

Egyszer majd bejön. Ide, az osztályba. Vagy a szobámba, amikor egyedül vagyok.

De nem ő jött el hozzám. Az anyám. Alighogy kikerült a kórházból.

ANYA

Mennyi könyv. Azok versek, azok meg…

ÁGNES

Útleírások…

ANYA

Útleírások, igen. Egyszer Szingapurról olvastam valamit. Már nem tudom, hogy ki írta. Kis nevetés. Én valahogy mindig elfelejtem az írók nevét. Hirtelen. És a fiúk?

ÁGNES

Vasárnaponként hazajönnek. Szünet. Nem minden vasárnap.

ANYA

Nem minden vasárnap. Géza megnősül?

ÁGNES

Azért az még egyáltalán nem olyan biztos. Csak jár valakivel. Komolyan jár valakivel, ahogy ő mondja.

ANYA

Milyen meleg van itt nálad.

ÁGNES

Jó ez a kis kályha.

ANYA

A kórházban is meleg volt. Néha ki is kellett nyitni a felső ablakot. Szünet. Te szerdán jöttél, apád pénteken.

ÁGNES

Pénteken nem jöhettem. Külön torna.

ANYA

Kompótot hoztál, apád meg pozsonyi kiflit. Szünet. Vasárnaponként pedig…

ÁGNES

Mind a ketten ott voltunk.

ANYA

És nem tudtátok eldönteni, hogy ki üljön a székre, ki az ágy szélére. „Maradjon csak, apám!” Nem, nem…

ÁGNES

Vasárnap annyi a látogató.

ANYA

Ha kimehettem volna veletek a folyosóra… De feküdnöm kellett. Szünet. Örülök, hogy láttalak.

ÁGNES

Miért megy már?

ANYA

Fáradt vagyok, nagyon fáradt. Szünet. Az a könyv nem is Szingapurról szólt. Csak valaki el akart utazni Szingapurba, de aztán nem utazott el.

ÁGNES

Megint ott lakott apával a felső házban. Nem jött le többet. Többnyire feküdt. Beszélni is alig beszélt. Szünet. Az apám meg csak járkált. Benézett az órára. Ott állt és nézett. És volt olyan, hogy odajött a gyerekek közé, és nem tudtam mit csinálni. Az osztályból kiküldhettem. De a bozótból nem lehetett kiküldeni. A bozótba mindenki odajöhetett. Odajött a gyerekek közé, és nem tudtam mit csinálni.

GYEREKHANGOK

– Na, vigyázz! Mit akarsz?

– Add vissza a lapátomat.

– Bandi, ne rohanj.

– Ölveczky! Állj meg… Ölveczky!

ÁGNES

Maradjatok csöndben. Hát akkor lássuk a szerszámokat.

ELBERT

Én répamagot hoztam.

DÉKÁNY

Én lapátot.

MÁSIK FIÚ

Én is lapátot.

Seprűt hoztam.

Ásót!

Kisásót.

Ez neked ásó? Szeneslapát!

ÁGNES

Nézzük csak, hány ásó van összesen. Tartsátok fel a kezeteket. Számol. négy… öt… nyolc. Szünet. Ez elég lesz. Először ásni kell. A gyökerénél fogjuk meglazítani.

BOCSOR BÖZSI

És ha látjuk, hogy már mozog, akkor kirántjuk.

ÁGNES

Jó mélyen kell ásni. Négy oldalról.

HANGOK

Rajta, Feri. Jól van, Ölveczky, csak nyomd meg a lábaddal… nyomd meg!

ÁGNES

Meglátjátok, olyan kert lesz itt. Az iskola kertje… Virág meg vetemény.

FIÚ

De sóska nem lesz.

LÁNY

Azért, mert te nem szereted?

MÁSIK LÁNY

Azért még lehet.

FIÚ

Egy iskolakertbe nem való sóska.

MÁSIK FIÚ

Miért? Mi való? Kókuszdió?!

LÁNY

Na, húzd meg… húzd…!

MÁSIK LÁNY

Hova gyűjtjük a bozótot?

ÁGNES

Rakjátok egy helyre. Oda, a tuskó mellé.

APA

Hirtelen. Nem, az nem lesz jó. Vigyétek a fészerbe, a tető alá. Különben megázik, aztán nem lehet vele tüzelni. Még tüzelni se.

LÁNY

A Kálmán bácsi. Jött segíteni.

FIÚ

Félhangon. Az osztályból kiküldte a tanító néni.

MÁSIK FIÚ

Uú. Innen is kiküldi?

LÁNY

Uú. A bozótból senkit se lehet kiküldeni.

ÁGNES

Apám, talán üljön le. Miért nem ül le?

APA

Hova?

BOCSOR BÖZSI

Vihog. Az igaz! Hova?

APA

Nem jól fogod azt az ásót. Add ide. Szuszog. Hű, de erős gyökere van…!

ÁGNES

Hagyja, apám.

APA

Már enged.

BOCSORNÉ

Már enged. – Az apját is befogta.

NÉNI

Nem csoda! Ennél…? Aki négy osztályt kivezényel!

NŐVÉR

Bozótot irtani.

BOCSORNÉ

Bozótot irtani.

FÉRFI

Mi baj van, Bocsor néni? Tudja, micsoda kert lesz itt…!

BOCSORNÉ

Micsoda kert lesz itt?

FÉRFI

Majd ültetnek bele virágot, répát, karfiolt, salátát.

BOCSORNÉ

Salátát… Salátát.

GYEREKHANGOK

– Húzd meg.

– Rántsd ki.

– Eltéped a mackómat. Ne belém kapaszkodj…

– A tövinél fogd.

– Kint van. A tizennegyedik.

– A tizennegyedik kint van.

– Nem igaz, mert tizennyolc.

– Most ezt is bevisszük a tető alá.

– Mennyi rőzse…

ÁGNES

Ölveczky, vedd le a fejedről azt a vödröt!

Dékány Balázs, ne dobolj azon a vödrön!

1. FIÚ

Trombitál. Trará-trará…!

ÁGNES

Azonnal hagyjátok abba.

FIÚ

Rohamra. Bevesszük a dombot. Trará-trará…

APA

Bevesszük a dombot.

ÁGNES

Hagyjátok abba. Sorakozó!

ÁGNES

Száraz hangon. Sorakozó.

ÁGNES

Nem mindig tudnak lejönni. Dezsőnek néha különmunkája van. Vagy nincs különmunkája, csak éppen nem akar elszalasztani egy filmet. Géza meg… hát igen, ő komolyan udvarol. És igazán nem csoda, a vasárnapokat olykor Anikóval akarja tölteni… Anikó… Megígérte, hogy majd elhozza ide.

Szünet.

Van úgy, hogy csak egy lap érkezik. „Anya, ne haragudj, ugye, megérted…”

Megértem, persze hogy megértem. Azért van úgy, hogy itt ülnek mind a ketten. Nem mindig tudnak lejönni. De van úgy, hogy itt ülnek mind a ketten.

GÉZA

Benne a szövegben. Hát, tudod, anya, az a házinéni!…

ÁGNES

Kedves?

GÉZA

Kedves? Egyszerűen nem lehet kitenni. Beül az emberhez, és csak beszél, beszél. Már ismerem az egész családját. De hát mos rám. Reggelit is kapok.

DEZSŐ

Nálam ez nincs. Szünet. Azok a téli reggelek. Nem is értem, hogy tudok fölkelni.

GÉZA

A fölkelés – az ronda dolog. De, ha már bent vagyok az órán, nincs baj. Sokat röhögünk.

ÁGNES

Mi van Anikóval?

DEZSŐ

Tényleg. Mi van Anikóval?

GÉZA

Azt hiszem, elveszem.

ÁGNES

Azt hiszed?

GÉZA

Nem, anya… komolyan.

ÁGNES

Na, és oda viszed?

DEZSŐ

Közbe. Miért? Idehozza?! Akkor majd járhatnak vasárnap a nagypapához meg a nagymamához.

ÁGNES

Nagymamához már nem sokáig.

GÉZA

A veséje?

ÁGNES

Mindene. Most már föl se kel.

GÉZA

És nagyapa?

ÁGNES

Ott van mellette.

DEZSŐ

Na, és Anikó rendes?

GÉZA

Miért? Milyen legyen?

DEZSŐ

Jó, jó, te veszed el. Egyébként én még nem is ismerem.

GÉZA

Majd megismered. Szünet. Anya…

ÁGNES

Na?

GÉZA

Ha majd nagymama… szóval, ha majd nagymamával az lesz…

ÁGNES

Közbe. Akkor nagyapa elmegy innen.

DEZSŐ

Az lesz a legjobb. Te is tudod.

GÉZA

De mégis, hova megy?

ÁGNES

Van nyugdíja. Én is adok neki valamit.

GÉZA

Ne küldd el. Szünet. Anya… hallod?!

DEZSŐ

Miért ne küldje el? Meg tudnád mondani!

ÁGNES

Ha nagyanya meghal, ő elmegy innen.

IGAZGATÓ

A szülei az épület felső részében laknak, ő odalent a gyerekekkel. A fiai tulajdonképpen Pesten vannak, és legfeljebb csak hetenként egyszer jönnek haza. Példás családi élet. Mint tanítónő ellen sincs semmi kifogásom. Egy kicsit talán Csöndes nevetés. Na igen, egy kicsit talán túlbuzgó. Mindig kitalál valamit. Kertet az iskola körül, énekkart… irodalmi estet. Ezért aztán néhányan nem szeretik. Nem a gyerekek közül. A szülők közül. És a gyerekek? Egyszer éppen úgy akadtam rá, hogy egy kupacból mászott ki. Egy kupac gyerekből… Játszottak valamit a szünetben. Megintettem. Szünet. Meg kell mondanom, hogy magamban mosolyogtam. Talán még irigyeltem is a mi kis tanítónőnket, aki így tud játszani. Szünet. Hát igen…

ÁGNES

…na, akkor a mai órán elmegyünk a városba. Mit látunk a városban? Üzleteket, villamost…

ELBERT

Közbe. És találkozunk Kávés Katicával.

ÁGNES

Majd később találkozunk Kávés Katicával. Először körülnézünk a városban.

ELBERT

De a városban találkozunk Kávés Katicával.

ÁGNES

Ott… ott, de majd később. Mit látunk meg legelőször. Szünet. Induljon Gyömbér Ferenc.

GYÖMBÉR

Amikor elindulok a városba, akkor… akkor… először (Felragyog.) leszállok a vonatról!

ÁGNES

Hol szállsz le?

GYÖMBÉR

Anyával, nénivel… Miskolcon. Akkor… akkor ott vagyok az állomáson. Nézem a lámpákat. Gondolkozik. Pislognak.

ÁGNES

Folytassa Szömör Bori.

SZÖMÖR BORI

Amikor anyukámmal és a testvéremmel kimegyünk az állomásról, és aztán elindulunk a Jókai Mór utcán, és ott nagy por van, és autók és villamosok és szekerek… vásárolunk mindenfélét… vízihajót, ami kulcsra jár és szól… és… és… Utánozza. Prrrr…!

TÖBBEN

Prrr! Prrrrr!

SZÖMÖR BORI

És aztán (Átszellemülten.) találkozunk Kávés Katicával! Kávés Katica ott áll a sarkon…

ÁGNES

És milyen?

SZÖMÖR BORI

Kövér, kendője van.

DÉKÁNY B

Kávéja van.

BOCSOR BÖZSI

Kannája van. A haja fekete, és kétoldalt be van fonva.

1. FIÚ

Nincs befonva.

1. LÁNY

Szőke… kontyos.

1. FIÚ

Kávéból van a haja.

SZÖMÖR BORI

Az egész Katica kávéból van.

BOCSOR BÖZSI

Pöttyös. Kövér és pöttyös.

ÁGNES

Foglaljuk össze. – Elbert.

ELBERT

Kávés Katica a városban lakik, a sarkon áll, kendője van, kannája van, és a kannájából kávét árul, akinek akar, annak ad, de nem mindenkinek.

1. LÁNY

Az Elbertnek nem ad.

1. FIÚ

A Zsuzsinak se ad.

MÁSIK FIÚ

A Bocsor Bözsinek se.

ELBERT

Kávés Katica mindig ott áll a sarkon, és igenis, az egész Katica kávéból van.

ÁGNES

Hogy mondta el a Gyömbér?

HANGOK

Akkor… akkor… bementünk a városba… akkor, akkor… krakkor… krakkor…

LÁNY

Motyogva mondta el a Gyömbér.

ÁGNES

És a Szömör Bori?

LÁNY

Érdekesen.

MÁSIK LÁNY

És… és… és… – Hadart.

ÁGNES

Az Elbert?

LÁNY

Szörnyű jól mondta.

FIÚ

Mint az olvasókönyv.

MÁSIK FIÚ

Majd elaludtam.

LÁNY

Meg lehetett érteni.

ÁGNES

Mert nem hadart, és nem motyogott.

BOCSOR B

Mert nem szabad hadarni és motyogni. Utánozza. krakkor… krakkor… Szünet. És… és… és… ssssssssss!

TÖBBEN

Ssssssssssss…!

BOCSOR BÖZSI

Tagoltan. Mert akkor nem lehet érteni semmit, mert rendesen kell beszélni, hogy jól meg lehessen érteni. Lassan mondja. lassan… Még lassabban, szinte már az álomban. Lassan…

ÁGNES

Kávés Katica… Felrajzolták a táblára. Karika, karika és karika. Akár egy hóember. De ő nem hóember, ő Kávés Katica. Az oldalából kinő egy csúcsos kanna, abból kinő egy felhő, mert a kávé forró, és jön belőle a gőz. A kanna csücskéből dől ki a gőz. A kannának füle is van, abba belekarol Kávés Katica.

Ő is mindig belém karolt, ahogy megyünk a dombon fölfelé. Belém karol és szuszog. Ezt a szuszogást hallom, ahogy megyünk a rendelőbe. Ez a mi utunk, minden második szerdán. Ide valahogy még mindig elkísérem az apámat. A recepteket is nekem kell kiváltani. – Meg a vásárlás. Kékkúti víz és a Ferroplex. Ő csak ül a vizesüveg előtt, és tépdesi a vignettát. Egész délután ott ül az üveg előtt, és rojtokra tépdesi a vignettát.

A kréta… megint elfelejtettem. Majd a Becski Géza elmegy krétát vételezni. Mindig letör belőle egy kicsit. Gyűjti a krétát. Aztán otthon rajzol az asztalra… számokat, ugróiskolát, Kávés Katicát. Megismétli. Kávés Katicát…

APA

Kintről. Miért ülsz ebben a hidegben?

ÁGNES

Miben üljek? Tél van.

APA

És ez a füstszag. Meg kéne nézni a kályhát.

ÁGNES

Nézd meg.

APA

Nem szereted, ha bejövök az osztályba.

ÁGNES

Nem szeretem. Mégis bejössz.

APA

Utána kell nézni a dolgoknak. Egyedül nem győzöd.

ÁGNES

Azért kell bejönnöd számtanórára.

APA

Csak benéztem. Kiküldtél.

ÁGNES

És a bozótirtás? Onnan nem tudtalak kiküldeni.

APA

És onnan fentről se tudsz. Szünet. A házból… Szünet. Akkor se, ha anyád meghal. Van egy ágyam… van egy szekrényem.

ÁGNES

Meg a kékkúti víz… meg a Ferroplex.

APA

Nem vagyok utadban. Szünet. Miért? Ott ülök egész nap a fönti házban. Megfejtem a keresztrejtvényeket… aztán kiradírozom… aztán újra megfejtem… aztán újra kiradírozom. Egyiptom főfolyója… Angol admirális… Latin üdvözlés.

ÁGNES

Három betű.

APA

Nem vagyok utadban. Régebben a Dezső még benézett, kért egy kis drótot, ezt-azt.

ÁGNES

És most?

APA

Se drót, se semmi. Hónapokig nem látom őket. Úgy kellett megtudnom, hogy a Géza nősül.

ÁGNES

Sok mindent megtudsz úgy.

APA

Tőled nem is tudok meg semmit…

ÁGNES

Fontos?

APA

Egyáltalán… egyáltalán. Szünet. De ha arra pályázol, hogy kiköltözöm a fönti házból… ha anyád, szóval, ha itt lesz az ideje… hát akkor rosszul spekulálsz.

ÁGNES

Itt maradsz… tudom, hogy itt maradsz.

APA

Ha megszabadulnál tőlem… Élhetnéd világodat. Szünet. Jöhetnének.

ÁGNES

Jöhetnének. Kik?

APA

Azt hiszed, nem tudom.

ÁGNES

Honnan tudod? Mit tudsz? – Senki. Nincs senki.

APA

Nem firtatom.

ÁGNES

Örökké firtatod. Szünet. Csukd már be azt az ajtót. Ne állj ott.

APA

Füstszag van.

ÁGNES

Hát nézd meg már azt a kályhát, háromnegyed nyolc. Mindjárt itt vannak.

APA

Nem nézem meg. Szünet. Szombaton is lejönnek. Legalábbis a Dezső.

ÁGNES

Elolvastad a lapját?

APA

Nem kell hogy átjöjjön hozzám. Se ő, se a Géza. Szünet. Megvagyok én a keresztrejtvényekkel… Szünet. Egyiptom főfolyója… angol admirális… régi pénz…

ÁGNES

Egyiptom főfolyója… angol admirális… régi pénz. Ezt hallom, ezt fogom hallani. Meg a férfiak, akik levelet írnak, akik jönnek. Csak én nem látok senkit. Szünet. Ő jön, megy a ház körül. Az apám jön, megy, benéz, aztán megint továbbmegy.

GYEREKHANGOK

FIÚ

A téglatest? Elhoztad a téglatestet?

MÁSIK

Egész délután ragasztottam a sarkokat meg az éleket.

LÁNY

A bátyám hozott gumiarábikumot.

MÁSIK LÁNY

Hoztatok színes papírt?

FIÚ

Csöndes. Né, az ajtó nyitva…

LÁNY

Uú. Bent ül.

TÖBBEN

Hoztatok színes papírt?!

ÁGNES

Hoztak színes papírt, persze, hogy hoztak. Mindenki ragaszt egy mértani testet. És hoznak ragasztót, és aztán napokig ragad a pad. Szünet. Ragasztás – ez a délelőtt. Délután az óravázlat. Főcímek, alcímek, pontok. Római egy-kettő-három. Aztán a hiányzók, az összesített jelentések… Szünet. Mindig aláhúzok, vonalazok. És közben készülök valamire… Bozótirtás, irodalmi délután…

És reggel várom őket. A füstszagban, a hidegben, az üres osztályban. Szünet. Várom őket.