Levél vidékről

Amióta visszajöttünk Pestről, újra elkezdődött az egész verkli. Most láttam, hogy az embernek milyen jót tesz egy kis kikapcsolódás. Pedig a jóég tudja, mikor jutunk fel legközelebb. Zöldi Évának köszönöm, hogy elintézte a harisnyaügyet, légy szíves, mondd meg neki. Még mindig milyen csinos ez a Zöldi Éva, csak az arca egy kicsit romos.

János rém helyes, Laci is mondta, hogy mennyire hasonlít hozzád, és örülök, hogy olyan jól megbarátkoztak Bandival.

Itt minden a régi. Ahogy így elnézem, rém unalmas együtt az egész család. Ja igaz! A változatosság kedvéért, Biksziék is ideköltöztek.

Hát igen, csupa elszáradt csont meg gyerekek. Te, én már nem is tudom, hogy ki kinek a gyereke. Csak Licusnak van legalább három, családi ebédnél mindig hintáznak, és átrepülnek az asztal fölött, de nem lehet rájuk szólni, mert Licusnak elvei vannak. Berti bácsinak nincsenek elvei, és a múltkor ordított, hogy ez így nem megy tovább, és Mami teremtsen rendet.

Mami nem teremtett rendet. Ködös, elúszó tekintetével végignézett az asztalon, mintha még mindig nem tudná megérteni, hogy ennyien vannak körülötte, hogy így elözönlötték a házat Papi halála óta.

Mami nem teremtett rendet, mert ha rendet akarna teremteni, először Berti bácsit kéne hogy kilökje, aztán sorra a többieket. Mami csak nézte ezt az asztalt, ahogy egyik testvér a másikból nőtt ki, férjek, feleségek, gyerekek… Most már igazán te vagy az egyetlen, Gizkó, aki még nem jöttél haza Pestről, mert ha Tona is… Egyébként Maminak az volt az első szava, amikor meghallotta, milyen zűrök vannak, hogy Tona és a gyerekek jöjjenek le minél hamarabb Ágotára, ez a legfontosabb mindkettőjük egészségének és idegeinek. Palira egyáltalán nem dühös, hogy eladta a lepedőket meg Tona ruháit, azt mondja, sajnálja, merthogy beteg emberroncs, de úgy látja, Tonának nincs ott semmi keresnivalója, pakolja össze a ruháit – már ami még megvan –, és jöjjön.

A lakás kellemes, kicsit sok az egér, ebben a hideg időben behúzódnak a szobába. Laci öt nap alatt tizennyolc darabot fogott dióval és cseréppel. A tetemeket a klóba dobja reggel, mielőtt elmegy dolgozni. Ma reggel megrántottam a lehúzót, és három egér jött vissza a zuhatagban.

Igaz, Laci mondja, hogy Tupival nem lehet bírni, megint fel akar menni Pestre, annyira beleesett abba az orvosba, és hozzá akar menni feleségül. Tupi mindenkihez hozzá akar menni feleségül, pedig különben egész értelmes, és azt mondja, hogy Laci az egyetlen, hű barátja, akire mindig számíthat, de azért nincs köztük semmi, Tupi csak rázza magát.

Egyébként, ha János kinövi a zöld nadrágot, én szívesen megveszem. Fölvették-e már az óvodába? Nálunk olyan zsúfoltak az óvodák. És tudod, Bandi azóta is folyton azt emlegeti, amikor Jánossal rollereztek az úttesten, itt is folyton rollerezni akar, csak ez nem olyan izgalmas, mert nincs akkora forgalom.

Mami azt mondja, hogy ha Tona válni akar, úgy váljanak el, ha csak külön akar költözni, költözzön, de nincs egy nyugodt perce se, amíg haza nem jönnek a gyerekkel. Tona mondja azt Palinak, szeretne egy időre lejönni Ágotára. Vagy ne mondjon semmit, csak üljön vonatra. Majd a szalonban laknak, a szalont jól ki lehet fűteni.

Géza bácsi megmondta, mennyit köteles Pali fizetni a gyerek után, még akkor is, ha nem váltak el.

Géza bácsinak, úgy látszik, elege van a pénztelenségből. Influenzás is volt, aztán a hideg szoba, meg Ellusz, aki mindig arról beszél, hogy az ember nem adhatja fel régi énjét. A szomszéd szobában meg Licus gyerekei klimpíroznak, Ellusz tanítja őket. Igazán nem csodálom Géza bácsit, hogy bevett két fiola altatót, de valami jó erőset. Három napig aludt, de persze Elluszék észrevették, és nem engedték végképp elaludni, hanem fölrázták, és nagy lelkifröccsöket adtak neki, kidobták az ágyból, és átkutatták minden zsebét, hogy nincs-e még orvossága? Géza bácsi után ki kellett mosni az ágyneműt, mert hát ugye, mély álmában… Ellusz sírógörcsöt kapott, hogy neki milyen sorsa van, és akkor még rengeteg jókat mondtak egymásnak.

Elluszhoz szent asszonyok járnak. A szent asszonyok imádkoznak, és Mamival mosatják a fehérneműt, mert Mami úgyis ráér, és főként, mert ingyen mos. Igazhivőknek mondják magukat, és minden vallást rémesen lenéznek, főleg a katolikust. De Mami megkeményítette magát, és a szent asszonyok csak ülnek, ülnek és Mami nem kérdi, nincs-e mosnivaló. A koszos ruha pedig három hónapja gyűlik, és nekik nincs mit felvenni. Ellusz már kezdte is, hogy, Böske, ez igazán nem szép tőled. Mami azt mondta, ne haragudjanak, de ő most pénzért hámoz gesztenyét, és ezt könnyen tudja csinálni, meg aztán nincs is annyi tüzelője, és annyira fárasztja a szent asszonyok elkoszolt holmija, és különben is csak éjjel tudná, meg aztán mindig megdagad a lába a mosástól. Ellusz, úgy epésen, megkérdezte, hogy a saját ruháját mikor mossa ki. Amikor leveszem, válaszolta Mami. Azt is hozzátette, hogy a szentek felnőtt nők és jó meleg a szobájuk, és úgy sincsenek állásban, hát csak mossanak.

Gizkó, én azt hiszem, Pali iszik, és azért ad el mindent. Az mindenesetre kicsit furcsa, hogy Pali nem tudta, melyik tisztítóba adta be a fehérneműt, és akkor Tona végigbőgte a Baross utcát, ahogy bementek egyik tisztítóból a másikba, és csak néztek rájuk.

Maminak sose tetszett Pali. Maminak Laci se tetszett, meg a te férjed se, meg Licusé se.

Az asszonyok valahogy megtudták Tona dolgát. Most azzal rémisztgetik Mamit, hogy Tonával szörnyűségek fognak történni. Mami gesztenyét pucol a konyhában, ők meg körülülik, és beszélnek, beszélnek. „A férje meggyilkolja, belefojtja egy nagy fazék forró vízbe, levágja a lábát, és feladja csomagnak, úgy, úgy, kedvesem, elküldi neked, meglátod, egyszer majd hoznak egy csomagot a reggeli postával.”

Ilyeneket mondanak, és nem lehet őket elküldeni, az egész ház zsong tőlük, akárhová megyek, hallom a hangjukat, és néha már igazán azt hiszem, hogy Mamit meghámozzák, mint egy gesztenyét.

Ha Susuval találkozol, mondd meg neki…

 

 

– János, hol az ötödik oldal? Teszed le azt a levelet! Jánooos!…