István és Szilveszter

A nemrég elhunyt nagyszerű esszéista, Cs. Szabó László Római muzsika című könyvében közzétesz, többek között, egy nagyszerű tanulmányt II. Szilveszter pápáról, aki István királynak a koronát küldte.

Cs. Szabó, aki azt hirdette, hogy „a műveltségből az sem árt, ha sok”, hiteles író. Mi derül ki lebilincselően megírt, de tényeken, történelmi kutatáson alapuló Szilveszter-tanulmányából? Az, hogy a pápa, világi nevén Gerbert püspök, majd ravennai érsek, a német-római császár embere volt, a császári család, majd III. Ottó kreatúrája.

Szent István királyunkra nézve mit jelent ez? S mit arra az elterjedt történelmi felfogásra, amely előszeretettel emeli ki, hogy István a császárral szemben a pápához fordult koronáért, hogy a hatalmas szomszéd ellenében, ellenlábasával, a pápával szövetkezett? Azt jelenti Cs. Szabó szerint, hogy történelemszemléletünket a száz évvel István után keletkezett és az invesztitúra-harctól befolyásolt Hartvik Nagy legendája alakította ki – egyes tudósok kétségei ellenére is. Holott az egyetlen korabeli tanú, Thirtmar merseburgi püspök (kissé ugyan homályos) szövegét így lehet magyarra fordítani: „István a császár kegyelméből és biztatására a pápától szerzett áldást és koronát”.

Ez a kérdéses, vagy talán ma már kevéssé kérdéses tény az István halála után történtekre, azok megítélésére nézve csöppet sem közömbös. Nem közömbös az országalapító nagy király bölcsességére nézve sem. István egyértelműen a Nyugathoz kívánta az országot csatolni, az akkori legfejlettebb világhoz, Közép-Európa saját jellegzetes arculatát segítve kirajzolni. Tűzzel és vassal egyesek szerint. De nem vágyálmokat űzve, hanem a nyugati hatalmi-kulturális rendszer teljes tudomásulvételével. Hol volt még az ő korában a pápaság és a császárság nagy ellentéte, az invesztitúra-harc? Cs. Szabó nem mond többet, mint hogy a királyt a helyes valóság-felismerés vezette azon az úton, amely ezer éven át, és ezer év után is, a magyarság számára az egyetlen járható út.

Metternich herceg, a múlt század elején, a maga habsburgiánus gőgjében azt mondta: „Pozsonynál kezdődik Ázsia”. István azt hagyta ránk örökségül: Nem! Semmiképpen.