Elöljáró beszéd

Nemes Nagy Ágnesra emlékezve,

az Újhold íróinak

 

A Paradicsomkert Nemes Nagy Ágnes versének címe. Hogyan lett egy tanulmánykötet jelképévé, könyvem cikluscímévé? És ha paradicsomkert, vagyis érzékletes és csodás jelenségek tüneménye, miért nem nevezzük úgy, ahogy szoktuk, miért nem hívjuk egyszerűen Édennek? A helynek, ahol Isten lakik?

Mert sem Nemes Nagy Ágnesnak, sem e gyűjteményes írások létrehozójának nem volt, nincs az emberin túlmutató Éden-ideája. Nincs szokványos transzcendens elképzelése. A Paradicsom – mondja a Biblia – az igazak tartózkodási helye. Nemes Nagy Ágnes se mond mást erről a fentebbi világról az Ekhnáton az égben című versében: „Ott minden épp olyan.” És a Paradicsomkertben azt kérdezi: „Nem érzed-e ott fönn, a mennybeli / fények mögött a mélyebb feketét?” És így folytatja:

 

Nagy, suhogó vásznakon rajzolódva most kezdenek derengeni, most, most fordulnak új alakzatokba a kintibb ég halvány jelképei.

 

És a jelképek megszilárdulnak, állandósulnak és lesz belőlük: „Mindig. Örökre. Dél.”

Itt ezekben az új alakzatokban, az igazak tartózkodási helyén, íme átformálódik a lényeg. Értékké, eszménnyé finomul. Eszménnyé az irodalomban, történetesen számunkra a XX. században. Megteremtődik a mi időnk során egy új történelmi pillanat, világirodalmi mértékű. Hogy ki kezdte? Az-e, aki azt mondta: „Modernnek kell lenni mindenestül” (Rimbaud)? Vagy az-e: „Az álmot a jövő szolgálatába kell állítani” (Apollinaire)? „Lehet egy versben sokkal több annál, mint amiről a költő tudott” (T. S. Eliot). Vagy ahogyan Babits mondja: „Nem az énekes szüli a dalt: a dal szüli énekesét.”

Képzetek sokszínűsége teremti a század irodalmi változását. Költők és prózaírók, epikában és esszében. Az írás érzékletességével és a gondolkozás elmélyülésével. Villanó találatokkal s ugyanakkor súlyos megfontoltsággal. Egy már-már lezárult korszak nagyszerűségében.

A tanulmányíró pedig összesűrítve, kompendiumszerűen szeretné elmondani, hogy a szeme előtt mi történt. Mi történt a XX. századi magyar irodalomban. A világirodalmi kezdemény után, Babitstól, Adytól, Kosztolányitól, Kassáktól Weöresen át Pilinszkyig és Nemes Nagyig. Máraitól Ottlikig. Milyen a múltunk százada, a mi írói paradicsomkertünk.

És az is benne rejlik ebben a tömörített könyvben, hogy milyen átélve emlékezni. Látva látni, hogy nagy íróink megmaradnak. „Mindig. Örökre.”

A ciklus címe ezért Paradicsomkert.