Bevezető

Ez a kis tanulmánykötet nagyjából az utóbbi két-három évben megjelent verseskötetekről számol be. Alapja az Élet és Irodalom-ban folyamatosan megjelent Verseskönyvről verseskönyvre cikksorozat. Nem kapott benne méltatást persze kivétel nélkül minden kiadott kötet, nem szerepel benne kivétel nélkül minden jelentős költő. (Az első kötetesek, az indulók pedig teljesen kimaradtak.) Mégis, merem remélni, hogy könyvem a mai magyar lírát illetően olyasféle képet ad az olvasónak, mint a statisztikusoknak a statisztikai átlag. Ha a tárgyalt költők névsorát tekintve ugyan néhány jelentős név, nehézsúlyú mű írója hiányzik is, általában mégis szerencsém volt: a beszámolók írása idején a legtöbb jelentős költőnk közreadta újabb verseit, sőt egyiküknek-másikuknak összegyűjtött kötete is megjelent. Jó alkalom volt ez a pályaképrajzra. S fokozott szerencse, hogy a korszakunkban elevenen ható egyik vagy másik éppen elhalt klasszikus vagy félklasszikus válogatott vagy egybegyűjtött kötete is a cikkek keletkezése idején látott napvilágot. (Összesen 67 költő 71 kötetéről valamint 2 antológiáról írtam.) Hiányok azért persze maradtak, nyugtalanító hiányok. Közülük néhányat verselemzéssel vagy egy-egy évfordulóra írott cikkel igyekeztem pótolni.

Szeretném azonban eleve figyelmeztetni az olvasót, ne kérjen számon könyvemtől lexikális vagy irodalomtörténeti funkciókat, tudósi teljességet. Nincs itt jegyzék, lábjegyzet, bibliográfia, semmilyen körültekintő tudományos apparátus. Annyi eligazítás van csupán, hogy a kötet végén megtalálhatni a tárgyalt költők névsorát, kötetük címét (címeit), feltüntetve mellettük azoknak a cikkeknek a címét, amelyekben foglalkozom velük. A félreértések elkerülésére azt is hadd tisztázzam, hogy bárki, aki megtisztel figyelmével, egy nem tévedhetetlen magánszemély líráról való elmélkedését olvassa; magánvéleményét. Kritikusi mérlegem nem központilag hitelesített és ellenőrzött mérleg. A magyar líra eleven alakulásáról számolok be, többnyire közvetlenül az új kötet megjelenése után, azon frissiben. Nem a költő helyének tudósi kijelölése, végleges rangsorolása a célom (távlatomból hiú törekvés is volna), hanem a költő karakterizálása, az olvasó informálása. Értékelni is informálva értékelek; s mivel ez reciprok művelet: értékelve informálok.

Persze hazudnék – és egykettőre rajta vesztenék –, ha azt állítanám, hogy a magyar líra korunkbeli alakulásáról, sőt átalakulásáról nincsenek kiformálódott nézeteim. Hogy iránytűm csak a pillanatnyi benyomás. Vannak nézeteim, elméleti meggondolásaim, sőt az olvasó, bár azt remélem, tűrhető mennyiségben, de mégis variált, folyamatos ismétlődésekben állandóan találkozni is fog velük. Ahogy módjával illik: elmélettel a kritikai gyakorlat megvalósítása közben. A lírai kifejezés korunkra jellemző alapproblémái a több irányú megközelítésben ki fognak rajzolódni. Legalábbis rajta voltam, és remélem.

A lírai kifejezés alapproblémái – nem, ne ez maradjon itt az utolsó szó. Annak örülnék legjobban, ha nem is felmérésnek, keresztmetszetnek, hanem egyszerűen hasznos tájékoztatásnak, netán szórakoztató olvasmánynak találná könyvemet a versszerető magyar olvasó. És a bevezető zárószavaként az álljon itt: versszeretet. A jó vers szeretete – könyvem legfőképpen azt kívánja szolgálni.