Bevezető

Könyvem erősen kibővített, második kiadására azt a tájékoztató alcímet írtam rá: Líránk a 70-es években. Pontosabb lett volna csupán annyit írni: Ismertetések a 70-es évek lírai terméséről. De vajon ez a helyesebbnek tűnő megfogalmazás önmagában helyes-e? Nem olyan-e könyvem tárgya, hogy bár jelenidejűsége egyfelől világos, másfelől az idővel való viszonya mégsem pontosan behatárolható. Annyi bizonyos ugyanis, hogy a verseskötetek (válogatások, összefoglaló gyűjtemények), amelyekről beszámoltam, csaknem kivétel nélkül a 70-es években jelentek meg, de hogy a bennük foglalt versek mikor íródtak, irodalmunk mely időrétegéből tűntek újra elő, azt esetenként lehetne csak megjelölni. Globálisan annyi mondható csupán: mai, XX. századi líránkból valók. Zömmel az utóbbi évtizedek termései. Így bármennyire a 70-es évek könyveiről essék itt szó, velük-általuk lírafejlődésünk múltját is bejárom, s akarva-akaratlan azt is kényszerülök vázolni, ami költészetünk folyamatában az első Nyugat-nemzedék óta máig történt.

Könyvem anyagának alapja – néhány kivételtől eltekintve – az Élet és Irodalomban folyamatosan megjelent Verseskönyvről verseskönyvre cikksorozat, melyben végig a 70-es éveken igyekeztem beszámolni a fontosabb kötetekről. Összesen 101 költő 127 kötetéről és 4 antológiáról írtam. Ezek a nem kicsiny számok – elvégre, ha lírai nagyhatalom vagyunk is, akkor sem lehet költőinkkel Dunát rekeszteni – azzal a reménnyel biztatnak, hogy a legkülönbözőbb olvasók is karakterizáló ismertetést találnak itt legtöbb szeretett költőjükről. Persze azért akad olyan élő lírikusunk, aki a 70-es években nem publikált, akadhat, aki elkerülte figyelmemet, vagy akinek nem a legkimagaslóbb, leginkább reprezentáló kötetével foglalkoztam. De általában igyekeztem kihasználni azt a lehetőséget, melyet könyvkiadásunk az összegyűjtött művek publikálásával kínált. Így nem egy kiváló költőnkről több ízben is írtam: jellemeztem egyes köteteiket, meg pályaképet is igyekeztem rajzolni róluk. Ezeket a cikkeket nagyjából egymás mellett, egymás közelébe helyeztem el: együtt adnak teljesebb információt.

Már az előző kiadás bevezetőjében is szóvá tettem: ne várjon rendszerező, tudományos jellegű ismertetést cikkeimtől az olvasó. Kivált ne úgy forgassa e lapokat, mint egy lexikont. Az egyes cikkek, melyek két-három, néha öt költőt is ismertetnek: cikkek. Túl rátartian fogalmazva: kisesszék. Nemcsak portrét igyekeznek adni, hanem rendszerint van általánosabb, mondhatnám, elvi jellegű mondandójuk is. Ezeknek a mondandóknak, ahogyan sorjáznak egymás után, van bizonyos haladványuk. A versszeretet és a versértés elmélyítésének szolgálatában kirajzolják az esztétikai elsajátítás aktuális kérdéseit, s merem remélni: megadják a szükséges tájékozódást az értékösszefüggések területén is.

Mégis, ha az olvasó egy-egy költőről gyors információt kívánna szerezni, vagy kíváncsi arra, mit írok egyik-másik polcán levő verseskönyvről, úgy a kötet végi Eligazítóból tájékozódni tud: megtalálja a tárgyalt költők névsorát, versköteteik címét a cikk címével és az oldalszámmal, ahol foglalkozom velük.

De hadd figyelmeztessem: információja árnyaltabb, megbízhatóbb lesz, ha nem így olvas.