Hitetlenül^*

Bölcs nem vagyok, de az idő   mindenre megtanít: tömi a számba kétfelől   émelygős étkeit. Ha elnézőbb lehetne vagy   hályogosabb szemem, ezen a földön hasznosabb   lehetnék, elhiszem. Hazudni kellene talán,   hajolni egy kicsit, magam előtt se vallanám   meg bensőm mocskait. Mondják, hogy boldogabb lehet,   ki nem kételkedik, De mondjátok, hát mit tegyek,   ha nem könnyít a hit? Ha a megváltás elmarad,   elvégzem egyedül. Falánk bendő, okádj ki csak   megemésztetlenül. Ha kiátkoznak a papok,   én felmentem magam Gazdátlanul szabad vagyok,   ha nincs is igazam.