Mint aki torkáig zabált*

Mint aki torkáig zabált,
s most öklendezik, émelyeg,
érzem, emészthetetlenül
úsznak bennem az emberek.
Fejetlen, lábatlan-kezetlen
törzsek, testetlen végtagok.
Rágatlan, ronda étkeimmel
lassan magam is egy vagyok.
Bűzlik a rothadó szemét.
Idétlen koldus ténfereg,
heges testét vinnyogva rázza.
A porban taknyos gyerekek.
Huhogó kéményen kiszállnak
beesett mellű asszonyok.
Tevék vonulnak habos égen.
Suhognak éji záporok.
A próféta pusztába megy.
Hasát vakarja szótlanul.
Szemére húzza szőrcsuháját,
és egykedvűséget tanul.
Vergődik s csúf porontyait
szüli a szennyes éjszaka.
Vonaglik, tágul, ráng a hús
megcsúfolt, undok folyama.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]