Egybegyűlének^*

Magként az idő rothadó húsában, rabjai álmainknak, a fehér csarnokot nem feledjük, a fehér oszlopok sorát, sziszegő tüzeket. Mint akit a kígyószemű ég bűvöletébe ejtett, ama rejtett forrás hangja igézett. Mint aki szabad, mert semmije sincs. Tűz és lélek. Sebesen zúgó szélnek zendülése. Bibliabéli galamb. A pásztor éjszaka kiállt a hegytetőre. Egyedül az idő homályos mélyén. Iszonyú tölgyek zúgtak iszonyú szélben, egymaga állt az iszonyú szélben. Tüzek égtek körben a hegyeken, mert egybegyűlének mindnyájan egyakarattal.