foszló utaink fekete zizegése nem alszunk |
meg-megrándul a kásás fényben a vad táj |
ez az a pillanat amikor indul a hörgő |
mély rengés tarajos gyürüzése |
|
hallani szüntelenül zúg a távoli szél is |
szirmát szórja a csend idegen madarak |
mozdulnak a lassan forgó füstgomolyokban |
mígnem a föld tépett peremén elenyésznek |
|
nyirkos kertek alatt fekszünk most |
fojtó gőzeiben síkos meleg ágyon |
gömbként összecsukódik a korhadt nádas |
levegőtlen tere a sűrű eső suhogása |
|
feltetszik a hajnal kondul a ritka magasság |
hosszú haját a folyóba füröszti a fűzfa |
villognak a nap hűvös pengéi kitárul |
az ég áttetsző csarnoka élesedő kupolája |
|
|