Dél^*

Fészkében ül a mozdulat. Delente súlyos nap ragyog. Haragoszölden gömbölyödnek a levelek közt a diók. Szárnyát rezzenti a darázs. Gyanta csorog az ághegyen. Mozdul, helyet keres az alma, hogy szebb legyen, hogy jobb legyen. Piros taréját rázogatja fehér kotlónk az udvaron. Pincehűs kutak csobogását, szekerek zaját hallgatom. Így fürdik bennem szüntelen a gazdag, sarjadó világ. Illetetlen és remegőn, mint folyóban a parti fák.