a mezők meleg szíve dobban. |
Lehet, hogy így akarja Isten, |
és minden úgy van jól, ahogy van. |
|
Szűk ösvények bozótba futnak. |
Mandulák közt fürdik a fény |
színén a tarka lángra gyúlt nap. |
|
a völgy borzongó vágyainknak. |
hegyeink hullámzása ringat. |
|
már elborult az ég feletted. |
Szemedre bolyhos csillagok, |
sötét, foszló szirmok peregnek. |
|
|