Sötéten, fényben, gyors esőben*
| Itt laknak ők. Sárban, homokban. |
| A lakott föld határa itt van. |
| Fagyos göröngyök dübörögnek |
| félig felejtett szavaikban. |
|
| Gyermekeiket szél cibálja. |
| Testvéreik nyugton hevernek. |
| Fehér csontjukból hűlt porukból |
| erős, nagy ágú fát nevelnek. |
|
| Vágyaik régen elfeküdtek, |
| mozdulatlan, penészfehéren. |
| úsznak a lassú sodrú mélyben. |
|
| Ha egyszer-egyszer virradatkor |
| a nap halott arcukba lobban, |
| a karjukat az égre tárják, |
| és állnak elragadtatottan. |
|
| Csontos kezük csak néha moccan. |
| Tüzek lobognak. Lucskos ősz jön. |
| Sötéten, fényben, gyors esőben |
| feküsznek elszéledt mezőkön. |
|
|
|