A víz a víz*
| a szélben áll két keze röpköd |
|
| a lepkék megpihennek arcán |
| mert immár végképp egy velük |
| erdők vizek vele dalolják |
|
| partjára száll egy nagy madár |
| két szárnya közt tarkán lobog |
|
| nyírfák húrjain zeng tovább |
|
|
Félelmes napok*
| Bozontos csend és félelmes napok. |
| Rózsára, tóra, darazsakra, |
| álmodban fenyvesekre révedsz, |
| sűrű lánggal égnek az árnyak, |
|
| Virágok arcukat eltakarják. |
| Szikrák pattannak hűvös égen. |
| Lélegzetvisszafojtva hallgatózunk. |
|
| Este Isten zajtalanul bolyong. |
| Dombok háta vérben tündököl. |
| Megindulnak a rozsdaszín hegyek, |
| és fák szívében tűzzel felparázslik |
| az irgalmatlan fény, a kínzó mély gyönyör. |
|
|
Sötéten, fényben, gyors esőben*
| Itt laknak ők. Sárban, homokban. |
| A lakott föld határa itt van. |
| Fagyos göröngyök dübörögnek |
| félig felejtett szavaikban. |
|
| Gyermekeiket szél cibálja. |
| Testvéreik nyugton hevernek. |
| Fehér csontjukból hűlt porukból |
| erős, nagy ágú fát nevelnek. |
|
| Vágyaik régen elfeküdtek, |
| mozdulatlan, penészfehéren. |
| úsznak a lassú sodrú mélyben. |
|
| Ha egyszer-egyszer virradatkor |
| a nap halott arcukba lobban, |
| a karjukat az égre tárják, |
| és állnak elragadtatottan. |
|
| Csontos kezük csak néha moccan. |
| Tüzek lobognak. Lucskos ősz jön. |
| Sötéten, fényben, gyors esőben |
| feküsznek elszéledt mezőkön. |
|
|
A megváltottak*
| A madarak kezükre szállnak. |
| Napos patakra járnak inni. |
| Gyér szavaikban csend lakik. |
|
| Beszélgetnek a fellegekkel. |
| Értik a csillagok szavát. |
| Lábuk előtt gyíkok pihennek. |
|
| Mint akik mindent elvégeztek, |
| Már semmi dolguk a világgal. |
| Járnak nagy, néma fák alatt. |
|
| Az arcuk kénsárgán világít. |
| Tekintetük hegyek nyugalma. |
| És meghallják, ha szól az Úr. |
|
| tárják, mikor felkél a nap. |
| Szívük merő egy nyugtalanság, |
| s pogány igéket mondanak. |
|
|
Fényben viharban pengeélen*
| Lányok lányok hajnali szélben |
|
| micsoda erő kapcsol össze |
| Hagy bírhatnám ki színtelen |
|
| fényben viharban pengeélen |
| villog a roppant tisztaság |
|
|
Ragyog a föld*
| a mezők meleg szíve dobban. |
| Lehet, hogy így akarja Isten, |
| és minden úgy van jól, ahogy van. |
|
| Szűk ösvények bozótba futnak. |
| Mandulák közt fürdik a fény |
| színén a tarka lángra gyúlt nap. |
|
| a völgy borzongó vágyainknak. |
| hegyeink hullámzása ringat. |
|
| már elborult az ég feletted. |
| Szemedre bolyhos csillagok, |
| sötét, foszló szirmok peregnek. |
|
|
Áhítat*
| Hűs víz csobog. A templom |
|
| Felleg jön, fehér, mint a gyolcs, |
|
| énekelnek a hegyek és a fák, |
| galamb száll, lélek madara. |
|
| Szemünk virág, szeretetünk |
|
|
Dél*
| Delente súlyos nap ragyog. |
| Haragoszölden gömbölyödnek |
|
| Szárnyát rezzenti a darázs. |
| Gyanta csorog az ághegyen. |
| Mozdul, helyet keres az alma, |
| hogy szebb legyen, hogy jobb legyen. |
|
| fehér kotlónk az udvaron. |
| Pincehűs kutak csobogását, |
| szekerek zaját hallgatom. |
|
| Így fürdik bennem szüntelen |
| mint folyóban a parti fák. |
|
|
Láng gyűl*
| Láng gyűl gesztenyefák angyalzöld lombja mélyén |
| ragyogás lüktető napok sűrűsödnek isten |
| tűzbe mártja izzó szivárványtarka szárnyát |
| felettünk áll világos levegőben átlátszó sasmadár |
| kardként éles fénnyel hadakozik szikrás |
| pengéket villant a gyémánt ég boltozatán |
| rabul heverünk fegyverei éles forgatagában |
| láthatatlan szálak kötözik remegő szárnyainkat |
| álomban hallod ritka csendben pattognak |
| kertjeink zöld sodrában habosan úsznak a bokrok |
| csend ezüst páncélban őrködik a völgyek előtt |
| hegyi patakban sziromhullásban szerelemben |
| lányok sziklák érdes tenyerén hajladozó |
| ének igézetes forrás hangjára figyelnek |
| fehér szavakat mondogatnak szüntelenül |
| kerteknek kardnak átlátszó sasmadárnak |
|
|