| Lomha bivalyok szeméből előballag az éjszaka, |
| a föld ezüst folyókat fon fekete hajába, |
| bolyhos lepkék pihennek homlokunkon, |
| tele jázminok alatt szunnyadunk. |
|
| Barna kenyeret ettem az este |
|
| Mozdulatlanul hömpölyög a nagy folyó, |
| a fák meghajolnak egy kicsit a csillagok súlya alatt, |
| a tücsökzene átlátszó oszlopokat rak az ég alá. |
|
| Halkan evezz, ne verd fel az alvó vadkacsákat, |
| emlékezz barna kenyerünkre. |
|
| Elpihenünk mi is a fáradt madarakkal, |
| nyugalmas lugast fontam menedékül, |
| meghallgattam az éj hangtalan csobogását, |
| a pelyhek súlytalan lebegését, |
| s megtaláltam az utat is. |
|
|