Jóság^*

Egyszerűen és átlátszóan lebegünk a világ dolgai fölött, mint a súlytalan madarak, mint a levegő, mint a semmi. Nem akarunk semmit, de éjszaka vágyaink lila lánggal égnek, s reggelre megszületnek bennünk a föld, a nap és az állatok. Mi vagyunk a föld, a nap és az állatok, a lassú folyók és a messze hegyek hullámzó éneke, határtalan alázat. A földért és a fákért és az égért, az állatokért és az emberekért vagyunk, a kemény falakon áthatolnak remegő sugaraink. Megértésünkben felolvadnak a kövek, az utak összefutnak, szemeinkből a földre a jóság szüntelen zuhogása árad. Érezzük ereink lüktetését, időtlenek, határtalanok vagyunk, s magunkba oldjuk az újuló és porladó világot.