Az elesettek^*

Adjuk hát végre meg magunkat, nem érdemes szaladni. A gyengéket elfújja a szél, az erősek még jobban összetörnek. Heverjünk el az őszi fák közt, a föld alatt már némák a nyári bogarak, tele leszünk mi is az elmúlással. Megállt a nedv a fákban, elfojtott lélegzetünk alatt halljuk a sápadt gombák pattogó neszét. Odúkban alusznak a baglyok, szemeinket a pókok vastag hálóval teleszőtték, nincs éjjel már, se nappal- Feküdjünk csak. A füvek is visszabújnak a földbe. Holnap kinyújtott ujjainkon romolni kezd a hús. Holnapután zúgó eső jön, átveri a lomb nélküli fákat, fehérre mossa majd elvesztett csontjainkat.