| Szerszámai, alkalmatlan kacatja, |
| az össze-vissza görbült vashuzal- |
| gubancok, rozsda-pikkelyekbe málló |
| bádogdarabok, meghorpadt edények, |
| kicsorbult kések, vésők, kalapácsok, |
| s durvábbak is: agyag csiszolta |
| ásók, kapák, tükrös szerszámnyelek |
| közt csak a szűkös léténél nagyobb |
| vágyakozással, vagy mit tudom én: |
| egy őt magát túlélő olthatatlan |
| szomjjal nyújtózott túl a foghatón, |
| odáig, ahol egymás vak szívéig |
| fénylenek az árnyéktalan fogalmak, |
| ahol a már nem mérhető feszültség |
| iszonyatos hevében összeforr |
| a szitakötő-remegés s az írisz, |
| ezen a hasadozott fennsikon |
| vakon keresve a lázas anyag |
| tapinthatatlan édes lüktetését, |
| egy madár tolla melegét, a rózsa |
| gyöngyház-hús bujaságát, egy levél |
| túlfinomult csipkézetét vagy érdes |
| csontrendszerét egy hosszú búzaszárnak, |
| e pengékkel s pihékkel remegő |
| és körül vaktában egymásra hányva |
| az elnagyolt tehetetlen koloncok – |
| egy tétován próbálkozó vonal |
| váratlan megiramodása-íve, |
| egy nyitott száj a kőben, szinte hang már, |
| vagy öt szikár ujj majdnem-mozdulása. |
|