| hol milyen külső sötétségre vetve |
| nagy nyár színe szerelem színe sárga |
| torokhangodra lenvirág szemedre |
| alul bő felül feszülő ruhádra |
| áttetsző keskeny kékeres kezedre |
| hűvös érintésedre melegedre |
| az átkóborolt hosszú délutánra |
| nagy nyár színe szerelem színe sárga |
| de merre is talán a kecske-hegyre |
| vagy fel egészen a hármashatárra |
| húsdombjaidra lüktető hasadra |
| dombos csípődre suhángderekadra |
| már engedékeny derekadra szádra |
| hajad szárazvillám-zuhatagára |
| nyáron-szeplős meleg bőrödhöz érve |
| homályos fényből fényes félsötétbe |
| először az ürömi utca hétbe |
| először a hűvös támlás diványra |
| először akkor így együtt veled te |
| vetkőztél nem én vetkőztettelek le |
| már elvált asszony s még merő szemérem |
| nyár volt és mégis túlságos fehéren |
| sütött rám nagy formáival a tested |
| füsttelenül egyetlen lánggal égett |
| huszonhét évem huszonhárom éved |
| nem húztad fel ahogy más nők a térded |
| de elhagyott csak elhagyott szemérmed |
| tudtam erőszakos nőstényszagodban |
| ott van édes megváltatásom ott van |
| hogy itt hogy most hogy végre-valahára |
| fekete-üszkös időm lángra lobban |
| s verejtékes testem reszketni kezdett |
| nagy nyár színe szerelem színe sárga |
|