| A klinikán még egyszer látni kellett |
| amit de másképp néhány napja volt csak |
| hogy emelkedik süllyed pőre melled |
| gép segítette hogy légszomjad oltsad |
| simogattam kék folttal tele ványadt |
| karodat s ingerült fájdalmam alján |
| túlfelén a reakcióhiánynak |
| éreztem mégis ott a fiatal lány |
| s kívántalak iszonyú szerelemmel |
|
| Tán bolyonghatott még valami lélek- |
| formájú benned vagy mit tudom én mi |
| hisz rászedett szíved még egyre bírta |
| bár koponyádból csorgott el a véred |
| a képernyőre makacsul az élet |
| talán szabályos cikcakkjait írta |
| de amiért értelme volna élni |
| vak útján már nem volt módom beérni |
|
| Hisz tudtam én régóta öreges lett |
| járásod lett aminek lenni kellett |
| hogy lazult-romlott ez vagy az a részlet |
| de öregen is szerettem a tested |
| a mégiscsak hibátlan szép egészet |
| történhetett s történhet még akármi |
| tudtam húsodban ízedben szagodban |
| megismételhetetlen alakodban |
| marad a pusztulásnak ellenállni |
| bevehetetlen még valami fészek |
| ifjúságod vad édessége ott van |
| s ha meztelennek láttalak az éhes |
| kívánság ugyanúgy ajzotta testem |
| a közösülés kiismerhetetlen |
| a részletekben teljes gyönyöréhez |
|
|