Az elhagyott színtér^*

Lompos madár, lassan mozog, nehézkesen a fára zökken. Szél mossa szét a bírhatót egyközepű foszló körökben. A hegyélen sötét bozót- tűz készül, lobban füstölögve. Egy élőlény a messze hőtől megperzselődve visszahőköl. Az elhagyott színtér lakatlan. Nem a gorombán összeácsolt nagy gerendák tagolta bádog- tetős, rücskös-polyvás agyaggal tapasztott elporló világok – A hólyagos falak közötti valamennyi valaha volt képből, helyzetből költözött ki, s vesztett a lélek alakot. Honnan jön mégis ez a fényjel? Elmosódó üzenetével ott marad szemhéjunk alatt. Van úgy, hogy a visszhangos éjjel színén arcok homálylanak. Fakó arcok redőiben esztendők érdes üledéke. S elforognak a színtelen álmok fullasztó közegébe.