Szárszó, november^*

Hallani folyton hallani gyötrött gerendák nyöszörögnek reves panaszt a hajnali keserű füst erezte ködnek görcsfákon pincezöld selyem szakállt eresztenek az odvak eleven és élettelen testek nyirokban taknyosodnak itt-ott nyomok madárkarom szálkás írása érthetetlen gyűrött-fémforgács-fájdalom sajog meszes hajszálerekben az anyag roncsol s alakít részvétlen terve hogy beteljen az ember addig él amíg magára vall nem maga ellen az ember addig él amíg tartaléka marad a hitre míg fel nem éli érveit meghajszolva és bekerítve mind kopárabb mind érthetőbb jeleket küld a rög a rögnek elszabadult bádogtetők délnek bukdosva mennydörögnek valószínűtlen madarak koszlott vászonháttérre dobva helyben vergődve szállanak a távoladó távolokba konok bogárnesz tapogat alakot vált a bűn az érdem a kinn hagyott világ rohad a híg terek talajvizében