Nyárvég^*

A délies fény édes ikra- kocsonya. Semmi rossz előjel. Izmát a test még nem lazítja, még győzi kedvvel és erővel. Ezek a gyönyörrel tetézett órák, ezek a hosszú lángok, sötét bozót rejtette fészkek, lágy gyantát izzadó suhángok! Túlérett gyümölcs sűrű nedve tapad meleg parázna bőrre. Sokáig tart a fény apálya, míg bugyborogva, sisteregve visszahúzódik éjszakára az áttetsző üregekbe. Az élőlények elcsigázva bújnak a földalatti hővel bélelt anyaméhforma házba. De egykettőre átalizzik az ingatag, világos éjjel. Ledobja vérerezte héját, s a nagy medence peremén át a reggel alászáll avízig. Fehérre ír fehérrel. Átgázol majd a verítékes alvó is a felszínes álom páráival pangó homályon, megtér még eleven hitéhez.