Sekély álomban^*

Ez a túlédes nyári nap! Hallani: a burján alatt a hasadozott, lázas árok alján az ujjnyivá apadt erecske halk nesszel szivárog. A hamutesten lüktető seb az anginás szívig nyilall. Vékony avarfüstöt kavar, most szállja meg a zivatar az elhagyott tetőket. Most óriás porcsóva lobban. Minden húsáig vetkezik, túlérzékeny szöveteit sziszegő ostorok verik. Most minden élő megtelik diluviális izgalommal. Két tömb szikrázva összecsattan. Most minden meglódul riadtan, és a meredek kaptatón túl egy hirtelen nyílt sziklakatlan kanyaraiban láthatatlan menedékébe visszatódul. Most a világ engesztelésül valami áldozatra készül. Sekély álomban, félig ébren. S a megművelt hegy s a tömör templomtorony hegyesszögében ártatlanul feltündököl egy talpalatnyi éden.