|
fejét felszegte, s hátradőlve |
|
ügyetlen gőggel feszítette |
|
vadállat-horpaszát előre. |
|
üzekedésre épp csak érett, |
| félig szűz, félig már magára ébredt |
|
testét kalandor szerelemre. |
|
|
Ahogy ült, combja teste súlya |
|
alatt alulról megnyomódott. |
|
Tenyérnyi helyen ellapulva |
|
majdnem fehér lett, mígnem újra |
|
megsötétült, ahogy a vére |
|
egy mozdulatra visszatódult |
|
az imént elvesztett helyére. |
|
|
Nem látszott rajta félsz, szemérem, |
|
mikor meleg bőréhez értem, |
| kezem, s hátára csúszott s újra vissza, |
|
feszes volt nyaka ina, izma, |
| s a nyakszirt szőke kismadár-pihéi |
|
kibújni s ismét visszatérni, |
|
megfészkeltek a tenyeremben. |
|
|
De a csókját, azt nem szerettem. |
|
Valami regényből lemásolt |
| csók volt, csak csont és harapás volt, |
|
jégverés alattam-felettem. |
| Az édes húsát hasztalan kerestem. |
|
| De másutt volt hús, gyönyörű, a sóvár |
|
szemnek, kéznek kínálkozó, már |
| a két pántból szabadult is ki válla, |
| csak úgy magától, sürgetni se kellett, |
| halk nesszel vált el a fürdőruhája |
| vizes csecsétől, csúszott egyre lejjebb |
| köldökéről, hasáról, s már előre |
| ígérte bokrát fent még sima szőre. |
|
|
Mattbarna válla-karja mellett |
| csontfehér volt tán körteforma melle, |
| hozzám nyomta, s hátán a hosszú vápa |
|
fara két dombja szurdokába. |
|
|
Combját kívülről megkerülve |
|
markolva-simogatva jut felülre |
|
kezem s a dombhátról letérve |
| fehérebb s fent kagylós belső felére, |
| az egyre nyirkosabb combtőig, éhes |
| hímtagra váró éhes hüvelyéhez. |
|
|
Alulról felfelé szemérem- |
|
ajkát bejárja újra s újra |
|
a lángoló kéz három ujja, |
| hogy a középső aztán benyomulva, |
| tajtékos lágy redői, engedékeny |
| párnái domborzatát megtanulja. |
|
|
Tizenhat éves volt a drága, |
|
én húszon túl, tapasztalatlan |
| feküdtem rá a szegény Máriára. |
|
Azt hittem, majd magától ér el, |
|
hisz úgy vergődött ott alattam, |
|
gyors gyönyörömhöz gyönyörével. |
|
|
Ne is gondoljunk hát a nyári |
|
szerelemre, a téglagyári, |
|
nád, sás, füzes rejtette tóra? |
|
|
De mégiscsak: isteni óra! |
|
|