| Jajdul az ajtó sarka, félszeg |
| gomolyában lép hevenyészett |
| Kilép a langyos menedékből, |
| s egycsapásra kirajzolódik |
| a világ, csattogtatja ég-föld |
|
| a húszfokos zúzos fagy éjjel, |
| hogy minden lapja zeng-világít |
| tejfehéren tükrös fehérrel, |
| szilánkos szélben, a csikorgó, |
| kobaltkék hidegben a durva- |
| szemcsés szironyon meglapulva, |
| felcsapva sziszereg a porhó. |
|
| Megalvad, hegesedve ráforr |
| a hólyagos, meddő fehérje |
| dorombolás szaggatta égre, |
| hánytorgó légörvényt sodorva |
| nyájakat lök a ferde síkra, |
| összetereli, széttaszítja |
| egy meglódult malomvitorla. |
|
| Azon a szikrázó lapályon, |
| szúrós angyalhajat zihálva, |
| tűnődik: várjon vagy ne várjon |
| Ha füst támad és emberarcú |
| sáskák a füstből, merre késnek |
| szelídebb szívű jelenések? |
|
| S hogy nem jön bibliai hírnök, |
| lángbetűkkel írni a dermedt |
| üres kézzel kell útra váljon? |
| Hogy lehet, hogy nem hagy ki mégse |
| ezen a puszta, puszta tájon |
| valószínűtlen szívverése? |
|
|